A haja hullik, a foga sárgul Maga elé, öreg arccal bámul Épp hogy él, mindenét pénzé téve Pár aprót dobtak csak a kezébe Ezt a telet talán meg sem ússza A szita kabátját össze húzza A halál angyalával verekszik Mikor a hideg kőre lefekszik Szemében alig látszik a szikra...
Tombol és rombol egy láthatatlan lény Cafatokban libeg erkölcs és erény Nehéz acélgolyó, összedőlő ház Elkábított őrszem romokra vigyáz Kiszáradó kórót nevelhet a kert Ingó pódiumon pojácád hevert Nedvesedő fáklyán nem élénk a láng Döglött lovat adtak, hol van paripánk Kilyukadt kondérban olcsó tészta fő Éhező patkányok most bújnak...
read more
Likes
Az én versem ne legyen soha magasztos eszméket kergető, lihegő, se jól fésült, divatos. Felszínes, ostoba. Járjon a földön, ne legyen egekbe törő faragott szóképek katedrálisa. S ne legyen a bálvány-perc számára állított díszes rímoltár előtt motyogott ködös, zsolozsmás metafóra-ima. De legyen, mint a vak kosárfonó látó keze iparkodásának...
read more
Likes
egyszerre lázít és csitít, máglyára vetett szent, magára maradt kapitány a süllyedő acélkék magányban; rövid pórázon vénült eb nyüszítése, aszkéta, aki álmában olajsejk, aki megtagadta a fényűzést, koldusok bölcsességére vágyván; patyolat – tiszta, csatorna – mocskos ágynemű, ölve ölelő, ölelve ölő szeretők alá gyűrődve, sosemvolt, de meglett elégedettség; albatroszok...
read more
Likes
önhibáján belül önsajnálatban fuldokolva ballag a csövi hajlékony napforduló bérlet sőt jegyeket kezelésre nélküli kacér randevú egy közlekedési viszonylattal álmom a feles kézigránát pláne csak beengedjenek piásan nyugdíj hopp segély kopp harkály varjú bölömbika miről ír az ornitológia tanácskoznak a madarak zebrán pocsolya hasal lóvé a holdon fekvő polgár...
read more
Likes
Huszonkilenc évem nem több: szédült játék; ma ékes vagyok – holnap tán éktelen, végtelen örvénybe hull jó és rossz szándék. Életem: mint álom – tűnik a sohába, a sírnak súlyát felfogni képtelen s a kő illatát sem érzi a mohában. Bármit építenék, hiába, mert légvár s porlepte ajak mi...
read more
Likes
A mosolya mögött a démon tanyázik, a kezében most is hervadt virágcsokor, egyik ígérete olyan, mint a másik, szeretője kettő: szürkeség és nyomor. A szíve bánattól, haja kosztól nehéz, a szája szegletén csak szederjes vérfolt, csak egy kútgödröt lát, ha a tükörbe néz, bámulni ezért is jobb a pohárka...
read more
Likes
Elfekvő készleted olajban szárad Szétzilált csokorban nincsen bocsánat Áldatlan éjszakán kísért egy szellem Jeleket firkálgat kongó teremben Kavargó viharban mállik a rozsda Törtfehér ingedet fessed pirosra Áradó folyamnak úszás a vége Kilyukadt ladikkal te mész elébe Zavaros vizeknek sáros az alja Hasztalan gátunkat hullám takarja Meztelen ágakon billeg egy...
read more
Likes
– Szia! – Szia! – Megjöttél? – Még nem. – Hogyhogy nem, hiszen itt vagy? – Rossz a kérdés, látod, hogy megjöttem. – Látom. – Akkor minek kérdezel ilyeneket? – Csak. – Ne veszekedjünk, csináljunk úgy, mintha most jöttem volna meg! – Csináljunk! – Szia! – Szia! Megjöttél? –...
read more
Likes
Bú köntöse fagyos levél, öve közöny, ledér tenyér, sokatmondó halk pillanat, egyet gondol, haza ballag. Múlik a tél, remény éled, kemény acél mindjárt véged, megfáradt már szilajsága, göndör ködben, lassan jár ma. Alig szólal, alig piheg, merész jóslat védi hited, jön a tavasz nemsokára, remény borul, a világra. 0
read more
Likes
Szép színeket kaptam tőled, Álmodom belőle képet. Rajzolok általuk testet – Kettőt, hogy összeérjenek. Festek csókot, forró vágyat, Kék folyót, mely szerte árad, Festek tüzet, festek esőt, Lágy szellőt, égig emelőt. Poklot, izzót, égő kínnal, Mennyországot angyalokkal, Csatát gyötrelemmel, kínnal, Békét színes pillangókkal… 2018. augusztus, második díj 0
read more
Likes
Ne álmaidban élj, szívem! Ne ködből font fátyladban járjak! Ne éjjel várj, hogy nesztelen öleljelek, s titokban éljek, mint a tolvajok! Ne hangtalan idézz, szívem, mint régen meghalt szellemet, ki gyertyalángnál ott lebeg az asztalod körül, mint hűs fuvallat, sóhaj szárnyain. Ne csak párna ölén szeress, szívem, s reggel...
read more
Likes
Novemberben nyár és ősz – nyír aranyszínben vibrál, vörösbarnán rezeg a platán, hol a levél takaró már jelzi, közeleg a fehér hatszögű ám a narancssárga tűztövist figyelné még a darázs. Évszakok szerelme, édes harmónia; piroslón csüngő almák zöld nélkül, amott pipacs nyílana. Búsul a rózsa szirmát hullajtva, füstölög a...
read more
Likes
(vers a versben) Diósi Ágnesnek ajánlom És kitalálom új, saját kis világom; gyűlöltem… s nem győzhettem le a véremet: szíven mart a szégyen. Most hát kikiáltom: fekete szemem könny, mint sötét hold ragyog, mert cigány vagyok, mert magyar vagyok, mert két kardot hordok és emberléptemet végzetem vezérli, míg porrá...
read more
Likes
fejezet Az erdő szélén, ott, ahol a város ujjai még kíváncsian benyúlnak a fák közé, de az utakon autók helyett már inkább mókusok, nyestek és rókák járnak, van egy pici, kerek tér. A tér közepén egy hajlott hátú vadász áll, hűséges kutyája a lábánál kuporog. A kutya selymes kőorrából...
read more
Likes
Nem futhatunk el a rossz napok elől. A múlt sokszor fájóan visszaköszön. Nem akarunk már a jövőtől félni, Csak emberként büszkén, boldogan élni! Nem szeretnénk bántani soha senkit, Se lehajtott fejjel nem látni semmit. Nem arra születtünk, hogy vakok legyünk, Megalkuvókként tengessük életünk. Hisz miénk a Föld minden gazdagsága,...
read more
Likes
Uram, teljesítsd a vágyat itt e Földön, mi elcsukló hangjainkban is messze cseng. Görnyedő vállunkra hulljon puha ködmön! Hallgasd meg imánkat: létünkért sír a csend. Uram, gyógyítsd meg a kínban szenvedőket! Gyújts bennük reményt az élhető holnapért! A kétséget áldott hittel fűszerezd meg, s egy tál ételt adj annak,...
read more
Likes
Tintakék éjszaka jár-kel ligetünkben, gyöngykavics csikordul léptei nyomán, bársony köpenyébe borzongva bebújva holdfényes ösvényen lépdel szaporán. A fekete víznek tajtékja se fröccsen, tört kagylóhéj hever az algás köveken, az éj talpa alatt ha néha megreccsen, megremeg a táj megáll a furcsa idegen. A mélyben millió vízcsepp áramol, útjából félrelök...
read more
Likes