Szürkeség

Szememre hályogként terül a szürkeség,
Szürke falak fölött szürke, komor az ég.
Szürke ruha fedi elszürkült bőrünket,
Szürke érzés telíti szürkés szívünket.
Szürke percek szürke órákká duzzadnak;
Szürke órák szürke hajnalra virradnak.
Szürke aszfaltot koptat szürke lépteink,
Szürke napokra bomlik szürke éveink.
Szürke itt minden, kívülről és belülről:
Itt nem menekülhetsz el a szürkeségtől!
Felemészt mindent, bús-szürke már az élet:
Ezen a helyen szürke remény sem éltet!

0