(vagy ma is, csak másképp?) Ordít a gazda. Az asszony felkötötte magát! Az Isten csapjon ide, elvették a tanyát. Enyém volt a ház, a föld. A minden! Mikor a fegyverek megjelentek itten. Takarodj innen! Ennyi az élet. Élete munkája egy senkié lett. Bemegy a kocsmába, hogy leigya magát. Eddig...
Csillan a víz és susog a nád, kiáltást hallok, szél halk szavát, vihar készül, vagy csendes sikoly égitest fürdik pirkadatkor. Éjszaka rég kihunyt, halovány az árnyék fél, teste oly sovány, játszik a Nappal egy toronynál, a fény aranytálcán detonál. 0
Lombot fest az éj sötétje smaragderdő közepébe. Továbbviszi nap a festést, folytatódjon az ünneplés. Ezer zöldben folyjon a táj, dallamozzon ezer madár. Éledjen fel a természet, átölellek én is téged. 0
Ha te ülnél ott az utca kövén rongyokba csavarva, fázva, jutna-e jóság istenhit ölén didergő lelked falára? Botlana-e lábad elé ember, ki tudja, mi a szeretet, s kérdené-e, miféle kereszttel tűröd nyomorult életed? Lenne-e, ki enni, s inni adna? Az érintések bőségéből jutna-e neked is alamizsna? Ne feledd soha...
Regnáló, bár talmi éra Bárányokkal telt alom Embert játszó korcs kiméra Szépnek látszó hatalom Mást ígérő tompa végzet Fagyhalálba ragadt hő Parancs nélkül újjáéled Virágzik az utcakő Engedd futni kóbor lábad Mit hallgat el vérző szád Félve bátor, már nem lázad Kiszáradt egy fürdőkád Sötét víznek nincsen alja Átvészeltünk...
Mozdulna a száj, De elakad a szó: Félúton valahol A fogak között Megáll a gondolat. 0
Lidérces álmaim fátylával szemeimen, botorkálok a kotyogó felé, míg a kávé várat, füstölök és próbálom megemészteni őket. Egyre gyakrabban nonszenszek, ahogy testvéremmel állok apám és anyám közt, akár egy beállított családi fotón. Aztán mamámmal vasárnap nagymosást rendezünk, és a teregetésnél figyeljük a sárkány-reptetéseket, mosolyogva. Jöttek az első, gyerekes szerelmek,...
Kéréseim lassan elporladnak, izgága szél fújja őket feléd, bennem már csak nagy hiányok laknak, s deret izzad előttem a rét. Saját nyomom kergetem a hóban, körbe futva mégis tévelyegve, s fagyvirágot szedek ablakodban, jégkoszorút béklyózok kezedre. Teher vagyok ajándékok helyett, neked is és magamnak is ballaszt, élhetetlen, szófércelő gyerek,...
most éjszaka van a túl sok kávétól nem alszom és kiárad belőlem panaszom – ledarál az álom és az ágy nem látok csillagot se kint se bent – úgy elborult az ég a szíven vastagodik a jég és forr bennem a vágy – hív a sír – mint zsírt...
Hogyha tudnád, látnád, érted mit szenvedek, lassan bevégezve minden egyes álmom; nem fogadnak be csak az idegen egek, ahol a másodat meg sose találom. Hogyha tudnád, látnád, lélekölő gyászom, hogy milyen keserű szívemben a bánat; miközben eltemetem az ifjúságom, elnémítva nótákat rebegő számat. Ha tudnád, hogy vágyom két kebled,...
Az elmúló köszönt: Te nagyságos ragyogás. Dicső vagy A világon túl. Add, hogy Körülötted gyülekezzünk, Kezet nyújtsunk Egymásnak is. Hiszen Te vagy A megbocsátás, Irgalom: Szép megtérő alkalom. Mindent leteszek, Hogy beléd öltözzek. Könnyeid Idő s tér, Vércsöppek Egy kegyetlen világ falán. A Lélek vezéreljen Viharon át, Hogy Hozzád...
jólesik most e langymeleg a konyhai félhomályban a város odakünn maradt hát csend ül a lakásban halkan pattog a kihűlő sütő órában perceg a lassuló idő elemet kéne cserélni tán… futó fény simítja végig a friss meszelt falat míg halkan ballag a délután túlvagyok a lázon kávémat a gázon...
Egy fészekaljnyi nyugalom és csend lakik itt belül. A gyors világ, a pillanat Szelíden hozzám csendesül. Jelen vagyok. Egy jel vagyok – fontos, hogy létezem; zöld fenyők tűlevél illatát szívja a lélegzetem. A nyugalom erőt ad át, áradó, friss patak. Egy jel vagyok: a létező letisztult, higgadt öntudat. megjelent...
Amikor még béka voltam, valamikor tudtam úszni. Úszkáltam a béka-tóban, és nem kellett megtanulni. Egyszerűen tudtam úszni. Úszkáltam a béka-tóban. Néha-néha még álmomban úszkálok a béka-tóban. Zöld vagyok, levelibéka. Napnak-Holdnak ivadéka. Egyszerűen tudok úszni. Álmomban a béka-tóban. Valamikor tudtam úszni, mért kell újra megtanulni. Mért nem tudom, amit tudtam....
Mondhatod, mennyi minden nem érdekel, hogy a vonatfütty a füled mellett megy el. Van, amit hinni lehet, a legtöbbet nem. A magadba fordulásod neked úgy felel, hogy hazug önámításoddal könnyebben menj el a tennivalók, a gondok mellett, hogy nem érdekel soha semmilyen kezdet, hogy úgy fogadj el jónak mindent,...
a jó- a rossz- vagy bármilyen Isten sem vált meg engem nem kell mély földön fekvő most még élő lelkem nem ragad magával pedig kívánom jöjjön már el az én halálom 0
Falak vesznek körül távol a világtól, Hiába is várod a napot, nem látod. Lázong a lelked, de csak emlékekben él, Szállni szeretne, messze vígan, könnyedén. Saját magad rabja vagy a sziklák között, Kizársz mindent és a magány lesz börtönöd. Erőd nincs váltani, nem bízol magadban, Elszállnak az évek, míg...
Ne várd meg, amíg elmegyek, ritkuló hangú reggelen pironkodó fák árnyékában egyszer csak nem leszek. Zajongás virul akkor is, kiabál a rigó a lombkoronán, lovak ügetnek, hajts kocsis, hajts, tele a borospohár! Kiáltod lazán, de senkié a határ, csak a csend felel, a semmi nesz, fizesd ki a révészt,...
A művészet a természet félresikerült tükörképe. Szeged, Tábor u. 5. Pécsi Geodézia Temesvári a főnök, vagy ki már, – a franc tudja! Rád emlékezem, Ilona Kalapodra, kellemes mély hangodra Bütykös, bölcs, hosszú ujjadra. Szereted a szép női lábakat, – mindenki súgta, de nem volt részedről egyszerű leszbiq, Nőd hűn...