A hideg falak, igen, a dermedt időbe fagyás, az aztán, azok az elmulasztott, jóvátehetetlenül kihagyott lépések még inkább izzasztanak, akár kemence mellett, vagy sivatagban lennél, hol csepp vízre sem lelsz, csakugyan úgy esnek fejedre a súlyos évek virágcserepekként, s motyogod a legvégső napig állandósult fáslival fejeden, hogy a hideg...
Tavaszi zsongás Vijon Ferencz modorában csöcsök dögök farok mellyek ás szenk kuka alcsi sörösdobozok piaciáru méhesáru polpot az edzőm koporsóm import hamvasztásom akciós dollár frank márka líra korona rubel dínár dirham ás szenk kaszás röhög sátán sunyít ingem véres fejem üres körmöm retkes diplomám necces miki máusz digri csókom...
A második világháború nagy pusztítást okozott a fővárosban és a Dunát átszelő hidakban is, így a Margit-híd, a két összekötő vasúti híd, a Horthy Miklós híd, a Ferenc József híd, Lánchíd és Erzsébet híd is elpusztultak. Fel volt adva a lecke a magyar népnek, az emberek épp, hogy ki...
Ragyogtat a július, az évszakok rendjeként. A reptér aszfaltos, a hőség beálltával problémát jelenthet, igaz akkor jönnek a vizes tartálykocsik, nedvesíteni a betonos részeit. A vám-vízum ellenőrzést követően, egy pohárka pezsgővel kezében várja, hogy a gép utasterében helyét elfoglalja. A felszállás mámorító érzését várja az utazók mindje, legalább is...
rossz helyre született mert megérdemli rossz vérrel született mert megérdemli rosszul nevelték őt mert megérdemli rosszul szerették őt mert megérdemli rossz gyerek volt mindig mert megérdemli rossz barátságokat kötött mert megérdemli rossz társaságba került mert megérdemli a boldogság kerülte mert megérdemli a szerelem kerülte mert megérdemli a szerencse kerülte...
Elénk perdült egy potrohos asszony, méteres szagát maga előtt tolta, legyek rajozzák, mintha halott volna; – Tiszta apja! anyád meg ne basszon!, herpeszes száját a képemre nyomta, udvarába kísért, barátom vonta, erjedt kutyakula és macska mocska tespedt békés egymás mellett s a szoba alig volt különb az udvarnál, noha...
az álmom néha magához kéret, a száműzött remény érvei jók, az ösztönöknek szép elégtétel, a kikötőt felejtő búvárhajók mázsás hitének dől be a rítus, levét ereszti, ha szorít a prés, ujjbegy ha néha porba is rajzol, átmenet lesz, nem megérkezés koldus zsebében ott lesz a holnap, miközben gyötri a...
(Villon után szabadon) I. Előtört belőlem a költői véna, Az agyam forog, kezem se béna. Azt kívánom nektek, akik olvassátok, Soha ne fogjon benneteket átok! II. Tizenöt év utcán, nagyon kikészültem, A kemény hidegben néha majd kihűltem. Bementem a szállóra, hogy melegen legyek, Beszéltem Istennek, Én még NEM megyek!...
csak a versnek mondtam el mért kell így fájni teremtünk vagy teremtőnknek kell kiabálni hogy most már elég a múltból – lépje át ez az évad saját magánküszöbét újra ne legyen árva a világ ahogy a földre megint leleveleznek a fák 0
(vagy ma is, csak másképp?) Ordít a gazda. Az asszony felkötötte magát! Az Isten csapjon ide, elvették a tanyát. Enyém volt a ház, a föld. A minden! Mikor a fegyverek megjelentek itten. Takarodj innen! Ennyi az élet. Élete munkája egy senkié lett. Bemegy a kocsmába, hogy leigya magát. Eddig...
Csillan a víz és susog a nád, kiáltást hallok, szél halk szavát, vihar készül, vagy csendes sikoly égitest fürdik pirkadatkor. Éjszaka rég kihunyt, halovány az árnyék fél, teste oly sovány, játszik a Nappal egy toronynál, a fény aranytálcán detonál. 0
Lombot fest az éj sötétje smaragderdő közepébe. Továbbviszi nap a festést, folytatódjon az ünneplés. Ezer zöldben folyjon a táj, dallamozzon ezer madár. Éledjen fel a természet, átölellek én is téged. 0
Ha te ülnél ott az utca kövén rongyokba csavarva, fázva, jutna-e jóság istenhit ölén didergő lelked falára? Botlana-e lábad elé ember, ki tudja, mi a szeretet, s kérdené-e, miféle kereszttel tűröd nyomorult életed? Lenne-e, ki enni, s inni adna? Az érintések bőségéből jutna-e neked is alamizsna? Ne feledd soha...
Regnáló, bár talmi éra Bárányokkal telt alom Embert játszó korcs kiméra Szépnek látszó hatalom Mást ígérő tompa végzet Fagyhalálba ragadt hő Parancs nélkül újjáéled Virágzik az utcakő Engedd futni kóbor lábad Mit hallgat el vérző szád Félve bátor, már nem lázad Kiszáradt egy fürdőkád Sötét víznek nincsen alja Átvészeltünk...
Mozdulna a száj, De elakad a szó: Félúton valahol A fogak között Megáll a gondolat. 0
Lidérces álmaim fátylával szemeimen, botorkálok a kotyogó felé, míg a kávé várat, füstölök és próbálom megemészteni őket. Egyre gyakrabban nonszenszek, ahogy testvéremmel állok apám és anyám közt, akár egy beállított családi fotón. Aztán mamámmal vasárnap nagymosást rendezünk, és a teregetésnél figyeljük a sárkány-reptetéseket, mosolyogva. Jöttek az első, gyerekes szerelmek,...
Kéréseim lassan elporladnak, izgága szél fújja őket feléd, bennem már csak nagy hiányok laknak, s deret izzad előttem a rét. Saját nyomom kergetem a hóban, körbe futva mégis tévelyegve, s fagyvirágot szedek ablakodban, jégkoszorút béklyózok kezedre. Teher vagyok ajándékok helyett, neked is és magamnak is ballaszt, élhetetlen, szófércelő gyerek,...
most éjszaka van a túl sok kávétól nem alszom és kiárad belőlem panaszom – ledarál az álom és az ágy nem látok csillagot se kint se bent – úgy elborult az ég a szíven vastagodik a jég és forr bennem a vágy – hív a sír – mint zsírt...