Cipőd orra csalódott. Hasztalan keresett Tüskés subáját könnyelműn levetett, Játszani hívó, hullott vadgesztenyét. Vérszín avar rejti el irigy-féltékenyen Volt ifjúságod önfeledt örömét. A tisztás szélén (a vén fák tudják még talán) Mióta áll lepusztult, mohos talapzatán Magára hagyottan egy antik isten-szobor. Rég elveszítve varázsát, presztízsét, Vak szemével köd-múltat fürkészőn...
Legyél mint a többi: szelíd Ne legyen mondanivalód Rád a Nagy Testvér hunyorít Szeresd mint az egyetlen jót Az övé legyél egyedül Szemedet mereszd csak némán Feküdj csak mezítelenül Érzéssel ne gondolj én rám Felejtsd el az ellenállást Legyél a rendszer cselédje Álmodni ne akarj már mást Könnyen kapnak...
Oltáron szalma tekercsek papirusz mesék parázna patás kerubok csínye se télikabát alól fél szárnyam kilóg kutya-macska barát együtt issza borát visegrádi egér dörmög ide nekem múltas vackot befészkelném magam talján kerál nagyon lajos látni és meghalni pizza nápolyival oliva sörrel kemény kikelet havas a határ 0
Elmém vetítőtermében most helyet foglalok. Nem zavarhat senki és semmi, magamban vagyok. Elég intenem, csettintenem, kialszik a fény. Kezdődhet a vetítés… Az élmény csak enyém. Pár másodpercig még csak karcos, villódzó snitt pereg. Elveszítem türelmemet: – Na mi lesz, emberek?! – szólnék, mint egy ideges főnök, de hirtelen kapcsolok:...
Egy kicsit ŐSZ van! Gondos csőszként járja be a határt! Ezer kezében szőlőfürt van! Sárga levelekkel festi be a haját! Egy kicsit ŐSZ van! Papír is toll is kellene, hogy írjak verseket! Sikítsak vagy sírjak? Hová tűntek el a jóságos emberek? Egy kicsit ŐSZ van! Elcsámpázott strandpapucsban csoszognak a...
Nincs már hóvirág… Nincs már Hógolyó, a macskám… Megölték. És a felhők is megváltoztak… … időnként, nehéz menetelések után, a lakhelyre érkezve, a homályos üvegezett ajtó mögött felderengett, Várt engem: valami fény… Sokan röhögtek, mikor elkísért a boltba, mint egy kutya. Pedig – visszaküldtem. Féltettem. Márciusban a kapu elé...
Ország-város River deep Mountain high Pikk dáma Király ász Penészes eszmék Penészes emberek Penészes életek Boldog szülinapot mindenkinek! 0
Ahol nem istentelenség a gúny, ahol por ül a néma koszorún; ahol a messiás erkölcse veszve, ahol nem akad egyesítő eszme. Ahol tervezőnek sincsen terve, ahol a hit is csak nyirkos pernye; ahol ködben áll a hegyek minden orma, ahol ködben áll minden palota tornya. Ahol fekete a tüzek...
Radnóti oly korban élt, hol a halál égig ért: gyilkosoktól bujdosott egy kínba űzött nép. Én oly korban sorvadok, hol a közöny a gyilok. Nem elég egy náció. A létezés az ok. 0
Hol van az kis ház, ahol majd megállok, és ahol szerető, nem lesz velem álnok?… Merrefelé menjek? Délre vagy nyugatra?… – Felnézek az égre, fel a csillagokra. Hol van az a kis ház, hol megtértként intek, ahol lesz gazdája, az én könnyeimnek. Ahol jutna nekem, jobb étel, jobb kelme,...
Gyűlölet a gyűlölettel karonfogva járnak, vágyaink a vétkeinkkel folyton szemben állnak. Gyilkosok és áldozatok vérfakasztó hitben – Világomban hatalmasok játszanak – ez minden. 0
„No-one should sleep on the street – complex sensitizing campaigns on homelessness in V4 countries” project funded by Visegrad Fund. 0
D.S.M, 21st April 2020 The lives of millions of people, already facing numerous difficult challenges in our world and oppressed by the pandemic, have changed and are being severely tested. Those most vulnerable, the invisible, those without an abode, are at risk of paying the highest price. I would...
Leéltem már az életem felét s nem írtam még olyat, mely igazolná létem: művem ki nem sarjadt vetés. Nincs hasznom. Egy munkáslét kirabolná lelkem. Megértést várnom – nem szabad. Csak alkotok s minden egyes szavam papírosokra lerótt kis adósság; gyerekes kézírásom van s ügyetlen, tollam tucatnyi, törött tarka toll...
és végül az utolsó felvonásban mind csak emberek vagyunk szinte megrészegülve az ideától hogy csak a szeretet képes gyógyítani kiéhezett szíveinket egésszé tenni ami bent törött s megfékezni kóros vágyainkat tövisek és rőt virágszirmok által bármennyire nevetségesen is hangozzék ez… hát talán és esetleg mégis úgy lehet? lemászom a...
Ó, de jó eljöttél te csodálatos évszak, Alig vártam már, hogy láthassalak! Szép ruhádat, mi a természetre adsz, csodálatos, pompázó színeidet, ami minden ember arcára mosolyt fakaszt! Rügyeznek a fák, csicseregnek a madarak, Újjáéled minden, ami eddig csak aludt, és örömmel, szikrázó napfény erejével fut át rajtunk, hatalmas, dicső...
Lenzsákban lapuló szárított gomba Kulacsban kotyogó égadta vágy Tíz napja megkezdett oldalszalonna Gyűrötten elhagyott franciaágy Gömbölyű térdeden vöröslő lázfolt Kézfogva ballagunk zöld tavon túl Utolsó mentsvárunk öreg faház volt Csillagos köpönyeg ránk alkonyul Fák tövén alszunk a ringó szabadban Tejszínű álmunk új erőre tör Lélegző szellő jár, réveteg dallam...
Azon a játszótéri ócska vaspadon Lettél enyém egy giccses nyári alkonyon És én most itt ülök a vaspadon, szívem Eléd hajítom ócska életem Hullik cipőm elé sok megsárgult levél Sok sárga csekken tenger pénzt fizettem én És mégis itt ülök a rozsdás vaspadon S kiért fizettem még a kezét...
Szavaid súlyos esőcseppek Fátyolosan áztatják reményeimet Belemosván az aszfalt repedéseibe Miközben arcomon lecsordulnak Elmosva álmokat, ábrándokat Nyiladozó szirmokat taposnak Fásult lábaim, zavaros pocsolyába Száraz könnycseppeket Mint megannyi megkövesedett emléket Gondosan kikerülve Rejtőznek el szűk mélyedésekben Hová már nem követheti hervadt tekintetem Csak monoton lépdelek Céltalan, értelmetlen Fedezéket sem keresve,...