Elmém vetítőtermében
most helyet foglalok.
Nem zavarhat senki és semmi,
magamban vagyok.
Elég intenem, csettintenem,
kialszik a fény.
Kezdődhet a vetítés…
Az élmény csak enyém.
Pár másodpercig még
csak karcos, villódzó snitt pereg.
Elveszítem türelmemet:
– Na mi lesz, emberek?!
– szólnék, mint egy ideges főnök,
de hirtelen kapcsolok:
Magam vagyok a személyzet, közönség,
s a Film is én vagyok!
