621. szám Vers

Tartásdíj dal

By

Azon a játszótéri ócska vaspadon
Lettél enyém egy giccses nyári alkonyon
És én most itt ülök a vaspadon, szívem
Eléd hajítom ócska életem
Hullik cipőm elé sok megsárgult levél
Sok sárga csekken tenger pénzt fizettem én
És mégis itt ülök a rozsdás vaspadon
S kiért fizettem még a kezét se foghatom
Ősz van és itt didergek még a vaspadon
Lepusztult játszótér lett végső otthonom
Nincs kiút innen már, tudom, sehova sem
Az égen a lányom kék szemeit keresem
Olyan lesz előbb-utóbb, már azt is tudom,
Amilyen te is voltál, édes angyalom
Azon a játszótéri ócska vaspadon
azon a giccses, szörnyű, boldog alkonyon

(a szerző Rozsdaövezet című kötetéből)

You may also like