Fáradt asszonyként érkezett idén az Ősz. Fehér haját kibontva, köd terül a tájra. Ajkán a rózsa pirosával tavaszig időz. Hópaplan alatt a kikelet szerelmesen várja. A Tél majd dermesztő csókkal altatja el, jégvirágot hint millió színes levélre. Meghal a tájon minden, ami mindig mulandó, s felébred az összes virág,...
Megfáradt vénám parázsló vére, megfesti majd a földet feketére. Dércsipkés éjszakák égi sarkok, csak tudhatnám, hogy tőlem mit akartok? Mert a lángcicomás áradatban kezdi okádni tüzét a földkatlan, s piros rigó leszek megfoghatatlan, én az élők között holt – halhatatlan s muzsika száll majd utolsó dalomban ahol a sírásók...
tovább
Likes
Kóválygott az utcán. A kirakatokat nézte. Zsebében csak egy ezres volt. Sápadt, beesett arca a járókelők szemében feltűnő volt. Ki lehet ez az ember? – gondolták. Már éhes nem volt, egy étteremben megebédelt, bár elég szerényen. Krumpli levest evett zöldborsófőzelékkel. Nem adódott sehová mennie. Hová is mehetett volna lehajtania...
tovább
Likes
elszálltak az évszakok csupán tisztahátramaradt utánérzés vagyok fájaz égről felhőként lecsüngő szürke vastag tömött háj – zsíros füstjevan a légnek errefelé alig tesz-veszaz ember valamit már velejéig fáradt dugig rakott pinceraktár lettem telekincsével-szemetével az ősznek a nyárnaks felpúpozottan aszalódó tavaszi rügyeketkeverget a szél összefagyott hóbuckákkal elfordítom a kulcsot rázárom...
tovább
Likes
Hogyha feldobom a talpam, tegyél fel egy Doors-ot (halkan), igyál meg egy üveg viszkit! – Gyuri hol van? – Miért? Nincs itt? 0
tovább
Likes
Hajléktalan emberek találkozója, Herzogsägmühle 2019. július 21–28. 2013. májusában ült össze Brüsszelben a belga, francia, holland, magyar és német hajléktalan emberek képviseletében hat szervezet 15 tagja. Hazánkat A Város Mindenkié (AVM) csoport – egyetlen nem jogi személy – képviselte 5 fővel. Az öt aktivista között három hajléktalan ember, egy...
tovább
Likes
Amikor már nem láttam semmit, gondolom, nyolcszázhuszonötezer karcsapásnyira a vantól, elképzeltem: milyen íze lehet a cápauszony-levesnek, milyen íze a szónak a lehet mégnek, dobbanása szívnek, medvetalpnak, a nagyon-nagyon csöndes hallgatásnak hangja milyen? S milyen a partra gördülő hullám? 0
tovább
Likes
Barkácsolt stégen ül, átkulcsolva Felhúzott térdei, Tábortüzek adnak jeleket túlról: Nincsenek barátai. Aztán rágyújt megint, kortyol a sörből – még valameddig marad –, Nem vonzza az otthoni lárma, a szomszéd, A mexikói sorozat. Gyülekeznek a partokon Kettesével járó, Szeretőknek nevezett lények, És ahogy ilyenkor abszolút megszokott, A fényekkel helyet...
tovább
Likes
A gombákat az erdőből szedték, a paprikát honnan? jobb, ha nem tudom, kormos lábasban összekeverték némi avas zsírral, legyek és szutyok illusztris társaságával együtt főzték s tálalták – elment a kedvünk. Majd’ szétfeszülök, sürgős a dolgom, muszáj elintéznem: kínoz folyton mióta itt vagyok, merre a mosdó? Csatorna – nincs,...
tovább
Likes
Cipőd orra csalódott. Hasztalan keresett Tüskés subáját könnyelműn levetett, Játszani hívó, hullott vadgesztenyét. Vérszín avar rejti el irigy-féltékenyen Volt ifjúságod önfeledt örömét. A tisztás szélén (a vén fák tudják még talán) Mióta áll lepusztult, mohos talapzatán Magára hagyottan egy antik isten-szobor. Rég elveszítve varázsát, presztízsét, Vak szemével köd-múltat fürkészőn...
tovább
Likes
Legyél mint a többi: szelíd Ne legyen mondanivalód Rád a Nagy Testvér hunyorít Szeresd mint az egyetlen jót Az övé legyél egyedül Szemedet mereszd csak némán Feküdj csak mezítelenül Érzéssel ne gondolj én rám Felejtsd el az ellenállást Legyél a rendszer cselédje Álmodni ne akarj már mást Könnyen kapnak...
tovább
Likes
Oltáron szalma tekercsek papirusz mesék parázna patás kerubok csínye se télikabát alól fél szárnyam kilóg kutya-macska barát együtt issza borát visegrádi egér dörmög ide nekem múltas vackot befészkelném magam talján kerál nagyon lajos látni és meghalni pizza nápolyival oliva sörrel kemény kikelet havas a határ 0
tovább
Likes
Elmém vetítőtermében most helyet foglalok. Nem zavarhat senki és semmi, magamban vagyok. Elég intenem, csettintenem, kialszik a fény. Kezdődhet a vetítés… Az élmény csak enyém. Pár másodpercig még csak karcos, villódzó snitt pereg. Elveszítem türelmemet: – Na mi lesz, emberek?! – szólnék, mint egy ideges főnök, de hirtelen kapcsolok:...
tovább
Likes
Egy kicsit ŐSZ van! Gondos csőszként járja be a határt! Ezer kezében szőlőfürt van! Sárga levelekkel festi be a haját! Egy kicsit ŐSZ van! Papír is toll is kellene, hogy írjak verseket! Sikítsak vagy sírjak? Hová tűntek el a jóságos emberek? Egy kicsit ŐSZ van! Elcsámpázott strandpapucsban csoszognak a...
tovább
Likes
Nincs már hóvirág… Nincs már Hógolyó, a macskám… Megölték. És a felhők is megváltoztak… … időnként, nehéz menetelések után, a lakhelyre érkezve, a homályos üvegezett ajtó mögött felderengett, Várt engem: valami fény… Sokan röhögtek, mikor elkísért a boltba, mint egy kutya. Pedig – visszaküldtem. Féltettem. Márciusban a kapu elé...
tovább
Likes
Ország-város River deep Mountain high Pikk dáma Király ász Penészes eszmék Penészes emberek Penészes életek Boldog szülinapot mindenkinek! 0
tovább
Likes
Ahol nem istentelenség a gúny, ahol por ül a néma koszorún; ahol a messiás erkölcse veszve, ahol nem akad egyesítő eszme. Ahol tervezőnek sincsen terve, ahol a hit is csak nyirkos pernye; ahol ködben áll a hegyek minden orma, ahol ködben áll minden palota tornya. Ahol fekete a tüzek...
tovább
Likes
Radnóti oly korban élt, hol a halál égig ért: gyilkosoktól bujdosott egy kínba űzött nép. Én oly korban sorvadok, hol a közöny a gyilok. Nem elég egy náció. A létezés az ok. 0
tovább
Likes
Hol van az kis ház, ahol majd megállok, és ahol szerető, nem lesz velem álnok?… Merrefelé menjek? Délre vagy nyugatra?… – Felnézek az égre, fel a csillagokra. Hol van az a kis ház, hol megtértként intek, ahol lesz gazdája, az én könnyeimnek. Ahol jutna nekem, jobb étel, jobb kelme,...
tovább
Likes