710. szám Vers

Verset írni

A Népszínház utcában Ültem egy padon; Körülöttem Portálok, büszke ablakok – Homályosak, vakok Világtalan mind, s fénytelen – Valami különös varázs: Felragyogtam, izztam, Mint kovács üllőjéről Kiröppenő parázs Égtem, tündököltem, És fényem szerteszórva Akkor és ott – Egy pillanatra – Majdnem Költő voltam. Részegen, csillogó szemmel Ültem a padon...
710. szám Vers

Vesztettem

már elvesztettem mindenem eszem sincs nemhogy lelkem mért vagyok mégis kénytelen ha eddig megfeleltem átvacogni a léc alatt színevesztett árnyékalak hozzád át a túloldalra Isten majma 2021 augusztus, 3. díj 0
710. szám Erasmus Beszámoló

Beszámoló az EJHA III. országos konferenciájáról

Az EJHA – Emberi Jogi nevelési Hálózat – egy olyan ernyőszervezet, amelynek magánszemély tagjai az emberi jogi neveléssel foglalkozó társadalom tudósok, tanárok, és az információáramlást és az együttműködést segíti a magyarországi emberi jogi, demokratikus állampolgári és/vagy globális neveléssel foglalkozó szakemberek és szervezetek között.A 2021. szeptember 26-án megtartott idei konferencia...
710. szám blog Mirjam

Egy szocmunkás naplója: 21 vagy 19

Huszonegyre lapot húztam. Vagy tizenkilencre. – mondtam mély meggyőződéssel a hangomban a barátnőmnek. Nagyon akartam, hogy érezze, hatalmas kockázattal járó cselekedetben voltam, de egyszerűen fogalmam sem volt, melyik szám az, amelyikkel ez érthetővé is válik. Szimpinek meg szimpi mindkettő. Amúgy tényleg nagy volt a rizikó, apámnak írtam hosszú évek...
710. szám Széppróza

A szokásost

A kétszázas hangos csörrenéssel ér földet a margarinos dobozban. Omega zsírsavval, a szíve egészségéért. A férfi összerezzen a hangra, felemeli fejét az aluljáró kövéről. Sapkája lecsúszik, loncsos hajtincsek lógnak arcába, vonásai felismerhetetlenül eltűnnek a hosszú szakáll alatt. Csak a szeme fehérje villan, írisze koromfekete, bogárszem, azt mondják az ilyenre,...
710. szám Széppróza

A szabadság íze

Senki nem segített felvinni a babakocsit az aluljáró lépcsőjén. Nem csak nem segítettek, de a szembejövőket még nekem kellett kerülgetnem. Pedig Flórika már hat és fél kiló, plusz a kocsi, majd leszakadt a karom. Az utolsó lépcsőfoknál valaki a kocsi felé nyúl, azt hiszem segít letenni, de nem, a...
710. szám Vers

A szabadság eposzából

Enyém is a bátorságuk, a szenvedésük, a gyászuk, kiket a végzetük, el nem engedett, és megelőzött; kik hitték is meg nem is, hogy most az egyszer leigázzuk, kiket meg erről, talán csak isten tudja, hogy mi győzött. Az életüket is feltéve akkor, a szent és igaz ügyre, tudva, számíthatok...
710. szám Vers

nincs

mikor minden tökéletes az a legszomorúbb mert a lélek hátuljának tizedik négyzetméterén továbbra is ücsörög az érzés hogy mindez csak illúzió a valóság sár és könnyek egy nagy kilégzés ami után semmi nincs 0
710. szám Vers

Törökbálinti költemények 1. – Őszi sirám

Hosszan sóhajtoznak a fák, siratják az elmúlt napsugaras napokat, zöldes barna, zöldessárga könnyeket hullatnak, rettegik a rettenetes, dermesztő tél haragját. Az én szívemet is mardossa a bánat, ám sírás helyett én inkább nevetek, ne tudja a gonosz világ, mi van velem, meg ne tudja, hogy megöl a búbánat. Gyengülnek...
710. szám Vers

A nemzet harsonája

Álmom habzó lendületén úszva északról jöttek hatalmas jéghegyek, s jött felém Mexikó sárlavinája. Zavart álmomból a várba fölkúszva úgy égtek félelmek, mint bozóttűz lángja s bekopogtak a Sándor-palotába. Hol készül minden ügyeknek kottája, szállnak Parlamentből honfiú hangok. – Megnyerjük csatánkat a csíki sör harcot! Széteső hajnal nappallá kárhozott. A...
710. szám Vers

Tizenhat lövészárok csöndje hallgat bennem

tizenhat lövészárok csöndje hallgat bennem szuronyaik hegyére tűznek pálinka szagú katonák itt belül még pihennek ütközet előtt néma hűs veremben zsebükben sárgult fényképek szájukban félig rágott szotyolák borostás arcukon véres hajnal hasad ömlik könny homályos szemükből álmukban hazajárnak szaladnak eléjük magas jegenyék még át-áthallatszik pár halk dallam egy körmenetből...
710. szám Vers

Gyáli úti pillanatok

Haiku-lánc 81-88. 81. Egyre élesebb fejem fölött a penge... Mikor zuhan le? * 82. Könnyedén veszem a létet. Talán azért mert olyan nehéz. * 83. Mindig velem vagy... Néha beszélek hozzád. Hiányzol, Mester! * 84. Bocsánat! – kiált a nő. De még megnézi jól a farkamat... * 85. A...
710. szám Vers

Az Emberfiához

Járkál a lábam. – bennem a gondolat, reményét keresve itt, és odaát. Vetetlen ágyam issza fel szomjasan a tékozló égő lecsorgó fény-borát. Ajtóm a kertet átölelve tárul: csillagmorzsák az égi abroszon. Szorít a mellkas, félt jövőm, a múlt; süket a csönd is, hiába hallgatom. Uram! Én nem vagyok méltó...
710. szám Vers

Aratás előtt

Az én halálom nem siet, bár megindult felém, A búzatábla szélén, lassacskán bandukol. Kaszája élén kicsorbul a fény, Lába nyomában forró szél csahol. Rám gondol, amíg az árokparton ül, Csont ujjakkal, komótosan cigarettát sodor. A pipacsok közt csak egy tücsök hegedül, Nagyobb a csönd, mint volt bármikor. Ha majd...
710. szám Vers

Alt+F4

Én nem tartozom ide, csak itt élek, és minden nap meghalok kicsit. Ezért a keserű ébredések: Alt+F4 indulnom kell, az idő szorít. Könyörtelen program. Lefut, s hagy-e időt a lényegest menteni, - menteni menthetőt? Vagy jobb lenne átlépni, s eltűnni nyomtalan, mint akit meghívtak, mint kinek dolga van? Letenni...
710. szám Vers

Valami nesz

Félálmomból valami felvert. Egy semmiség, – talán a múlt. Hallgattam egyre: a szobám szegletében valami nesz. Elhalkult, meglapult. Fejem felett az óra halkan, időtlen ketyegett. Holnap volt már. Ha rajta múlt, akár még tegnap is lehetett. Aludni jó. Aludni kéne, és mennyi minden vár feledni; de visszajár a szobám...
710. szám Vers

A tó vendége

A csillag halvány fénye ring a hullámokon. Behunyt szemmel pihen, mert elfáradt nagyon. Oly hosszú volt az út az égi téren át, Kerülve kósza üstökösnép szikrázó záporát… Úgy vágtatott, mint szilaj, játékos kiscsikó. Röpült, hisz fürödni hívta őt a földi tó! S most, hogy lemosta a hosszú út porát,...
710. szám Vers

Lyuk a zászlón

Bocsáss meg anyám, hogy így kibeszéllek: emlékszel? – ötvenhat októbere volt. Fényes selymek feszültek őszi szélnek, de áru híján korán bezárt a bolt falunkban. Velem vajúdtál. – ott kint a sors vajúdott, s a szülőotthon sápadt, meszelt falán a petróleumlámpa lepke fénye egy jobb jövőről álmodott talán. De nem...
710. szám Széppróza

A bal kéz

Megszületett. Egészséges újszülött, minden ujja megvan, elég hangosan ordít, a tüdeje is erős. Jól eszik, szépen fejlődik, minden rendben vele, kicsit nagyfejű és teljesen kopasz, de bájosan mosolyog, ahogy egy kislánynak illik, úgyhogy büszkén lehet tologatni a babakocsiban, a fejére meg horgoltam fodros sapkát, így egészen szép látvány.Lassan betölti...