Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án Nem kell ide fénytechnika, elég, ha nézed a vízre lecsapódó lámpák világának visszaverődését. Nem kellenek ide idegenül hangzó zenék, mert éppen egy lány énekel, akinek a klipjébe bezavartam, mikor elsétáltam a kamerák előtt. Nem kell ide hangulat, mert az eleve benne...
Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án A hullámok csapkodják a sziklákat, elsuhanó autók reflektorfényei vakítanak oldalról, de nem félnél, mert közben kacsák szállnak le a vízre, – veled volnék, és őrülten szeretnélek, vigyáznánk egymásra, semmi baj sem érhetne, az égvilágon semmi, – hiszen Isten azért teremtette a...
Íródott a budai alsó rakparton 2021. június 26-án Mit tegyek még, hogy kicsit szeress? Nem túlságosan, hidd el, épp csak, hogy érezzem! Én már nem vágyom hatalmas vágyakra, jól belémvésődött, kihűlt ágyakra, csupán egészen finoman szeress; ha az a kívánságod, kevesebbet ölellek, a csillagoknak csak a felét teszem az...
A szentesi csibész gyerek Nana Pál vagyok, de sokan Ricsinek hívnak, az a becenevem. Szentesen nőttem fel, itt jártam iskolába is. Édesapámmal és nevelőanyámmal éltem, majd volt egy időszak mikor nevelőintézetbe kerültem. Csibész voltam, megkaptam érte a büntetésem. Szabadulásom után a családom nem vette jó néven, akivé váltam, nem...
Démonunk az éjszaka halott nap húsát hámozom jó lesz reggel sálnak könyvet égessünk vagy asszonyt ártatlan boszorkák lázadnak füstszagú szoknyák vádolnak híd hűsíti szókincsem kétszer ugyanabba nyomoz a folyó sok a halott keresem életem 0
A hajléktalanságban élő emberek ugyanúgy a Magyar Állam polgárai, mint azok, akik rendelkeznek megfelelő lakhatással. Az esetek döntő többségében – a híresztelésekkel és sugalmazásokkal ellentétben – munkavállalók, akik, ahogy minden munkavállaló, a saját megélhetésükért és a magyar társadalom gyarapodásáért dolgoznak. Mindenekelőtt pedig emberek, akiket a miniszterelnökhöz, a pápához, és...
Személyes történeteink – A Menhely Alapítvány első 30 éve címmel jelent meg interjúkötetünk, amely az 1989-es kezdetektől napjainkig mutatja be alapítványunkat. A könyvben alapítóink, kurátoraink, klienseink és önkénteseink, egykori és mostani kollegáink mesélnek civilségről, identitásról, érintettségről és bevonódásról, erőforrásainkról és jövőbeni kilátásokról. A kötetet Göncz Kinga előszava nyitja, az...
A minap valaki megkért, hogy pörögjek fel a naplómban, mert un engem. Talán nem pontosan ezt mondta, de a jelentése ez volt. Nem bántódtam meg, mindenkinek joga van unni, sőt nem szeretni is, de nekem meg jogom van arról írni, ami épp van. Ha az javarészt egy síkon történik,...
A szomorú szemű, fáradt fiatalasszony mély levegőt vett, aztán elszántan belökte a kulcsot a zárba és el is fordította. Az ajtó kitárult, a nő belépett. A lakásban csend honolt. Lerakta a magával hozott szatyrokat a konyhában, aztán rögtön, titkolt reménykedéssel, ám némi félelemmel is eltelve besietett a hálóba. Az...
Kocsisné Lehelet Ilonka miközben feltette a pulykacombot főni, elgondolkodott, hogy a mai nap megfelelő lenne-e a halálra. Minden vasárnap délelőtt eszébe jutott ez a kérdés. Eddig még soha nem érzett hozzá elég erőt. A történelemtanára is megmondta a középiskolában, hogy az öngyilkosok bátor emberek. Ő nem gondolta magát Herkulesnek,...
Az irodalom kötött össze Tamással. Mindketten rajongtunk érte, egymással osztottuk meg ezt a szenvedélyt. Ritkán jártam Tamásnál, de akkor mindig bevettem magam lakótelepi földszinti, tágas lakásának sokezer kötetes könyvtárába. A könyveket is szenvedélyesen gyűjtötte egész életében, és sok kötete dicsekedett írói ajánlással saját kézzel írva, névre szólóan. Ezek a...
Kilenc év, hét hónap és huszonkét nap telt el a koronavírus járvánnyal vívott első nagy csata óta. A Covid 19-et akkor tették hidegre a tudósok és a nemzeti kormányok generálisai. Egy utolsó nagy rohammal legyőzték, majd bepakolták a biztonságos mélyhűtőbe.Azóta nincs okunk panaszra, életünk csodálatos, nyitott, barátságos, kiszámíthatóan biztonságos....
Az ágyad voltam, ma éjszaka rajtam aludtál, ülve aludtál. Két pici lábad a hónom alatt, kislábujjad ívén megcsillant a holdfény, a mellemen ültél, mégis engem kerestél. Álmodban többször is feljajdultál, engem hívtál: hol vagy, jaj istenem, hol vagy! Én szóltam hozzád, de Te nem hallottál, mert mélyen aludtál, nagyon...
Milyen üde ez a hajnal! Felébredek zilált hajjal, csupa csipás szemekkel – miért is van reggel?! Ez megint nem az én napom, és bár túléltem a tegnapom: reggel van, és nem tudom, ma este majd hol lakom. Bárhogy is lesz, nincs gondom! – vagy, ha mégis, megoldom! Bármi gond...