Csalfa cselek, csalódások, csömörök után, mért csábulok el újra esztelen, ha fekszel ágyamon meztelen, és szétrakod a lábadat nekem egy napos délután, mikor a redőnyt félig leeresztve homályt előlegzünk meg az estre, és zebracsíkosnak látom bőrödet fényből és árnyékból lefestve? Honnan maradt meg ez a vágy, mikor már mindent...
Reggelem virradna, bár ha karodban érne végzetem aranyló napban olvadna csókod, míg itt lennél velem. Szerelem csodája vár, s amíg lágyan átölel karod, aranyló napban olvadna csókod, maradsz, míg akarod. Nyakadba fonom karom, szótlanul csüggenék ajkadon, aranyló napban olvadna csókod, boldog lennék, tudom. Az éjszaka oly sötét, köröttem már...
/R.Gy.-nak/ Kötélen táncol még az alkony, s nyakadra lasszót vet a múlt, a rosszul tákolt ég teríti csavargó, álnok álmait. Hazug pohár van kezedben, rajta meg süllyedő napok: papírhajók, s te oldozod csavargó, álnok álmaid. 0
A barát nem búcsúzik, készül a találkozásra. Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. A földi lét reményillúziójából érkezésedről írt talán egy égi honlap. Dimenziót váltó távozásod zsilipet nyit az emlékezésnek s búcsúra ingerlő az átváltozásod. Tudván, az utak folyton összeérnek, csak köszöntelek, jó utat kívánva. A barát nem búcsúzik....
mondom ég áldjon bizonytalanság mondom most egészen más csend fogad vesszőfutása volt ez a régnek csak az idő mutathat kiutat mondom még nedvesek itt a fények mondom menj tovább menj csak egyenest ahol félig ég csupán az öröm idő a hamu engem lángba vess mondom ne nézz mind épp...
Gyolcsba tekert aranyrudak Könnyek fátylas arcokon Görcsös ujjal merre mutat Száz vándorló félrokon Bornak tűnő maróelegy Fej nélküli kézibáb Szeret, gyűlöl, mind egyre megy Visszaszáll a régi vád Változatlan változások Keménykedő gyengeség Éhes gyomor, lehet más ok Egyszer mindenből elég Csillámfövenyt nyaldosó víz Lábnyomokon gázol át Tengerekben soká ne...
de jó ötletnek tűnik alapon bennem a gondolat mint ahogy egy rossz kölyök a jeges híd oldalán a bicikli vájatban lecsúszik és egészen az ujjbegyekig gond nélkül halad de aztán valamiért ki tudja miért ostobaságként landol a klaviatúrán elvágódik szétcsapja az arcát és hüppögve széttárt karral teszi fel a...
Még hogy sajnálni egy állatot nem lehet, kire döglöttként gondolni, szívem nem mer; és gondolni neki, már végső menhelyet, kit a halál úgy ölt meg, lassan, türelemmel. Mint akivel meg a csoda nem is eshet, nem hagyva hátra nekünk, csak hajlott árnyát; kinek jöttét te is velem együtt lested,...
Néhanap lábaid megmerevednek, agyongyötört csontízületeikkel szövetkeznek az inak, az izmok, és úgy döntenek, nem visznek tovább. Mélyenülő, fáradt szemeidet sóbálvánnyá váltan mereszted a falon függő órára, hiába: szívfacsaró kérlelésedre a másodpercmutató gúnyos tiktakolása válaszol, fittyet hányva rá, hogy fogytában az időd; hiszen ő az ura, mindenható felettese. Tudatában a...
Az Év Önkéntese 2020 Mielőtt az interjút készítettem volna, nem volt túl sok információm Gáborról, amit tudtam, hogy Ő lett az év önkéntese és hogy a végzettsége összefügg a matematikával, a beszélgetés végére azonban egy nagyon izgalmas és sokszínű életpálya képét kaptam, ami egyben elgondolkodtató és inspiráló is volt...
Egyre nehezebb hallgatni a közbeszédet, valami rossz, fura hömpölyög itt, folyvást ezt érzem. A minap elmentünk a gyerekkel és az apukájával egy kiülős helyre, kimoccanni a panel tizedik fullasztó párájából és ahogy felnéztem az égre, megláttam egy igazi, bodros felhőt. Olyat, amilyet a gyerekek rajzolnak a papírra, fidres-fodros pöffeteggomba...
Még ha te úgy is érzed, teljesen betölt a szerelem: Fagy van. A piciny madarak holtan zuhannak le a fák ágairól, az állatok beássák magukat a hó alá, a többinek eledelt raknak ki a vadőrök. Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok melegítik magukat reszkető kutyáikkal. Elképesztő helyeken lelik meg őket a...
Csakis a kitartásomnak, na jó, az erőszakosságomnak köszönhetem, hogy kaptam egy halovány ígéretet, talán szóba áll majd velem. Hajtott a bizonyítási vágy, meg persze a hiúságom. Én leszek az egyetlen magyar médiamunkás, aki Detroitban megtalálja és szóra bírja a hírhedt 52-es légió szökött katonáját, a testőrgárda sokat tudó harcosát....
Egy kifosztott nap után reggel, kettesben a csenddel, csak figyelem, hogyan csúsznak el egymáson a percek. Biztosan érted, miután megannyi kifosztott nap van mögötted is, és gyöngyöző bánat-könnyek a végtelen hosszú ruhaszárítón, ahová mementóként hullajtottad őket. Figyeljük együtt, mi mint változik, aztán engedjük tovább a vonatunkat. Ráérünk. Jön másik....