Az Év Önkéntese 2020
Mielőtt az interjút készítettem volna, nem volt túl sok információm Gáborról, amit tudtam, hogy Ő lett az év önkéntese és hogy a végzettsége összefügg a matematikával, a beszélgetés végére azonban egy nagyon izgalmas és sokszínű életpálya képét kaptam, ami egyben elgondolkodtató és inspiráló is volt számomra.
Budapesten születtem, itt is nőttem fel. Gyermekkoromban már kiderült, hogy a matematika kiemelt fontosságú lesz az életemben. Középiskolában matematikai lapokban oldottam meg feladatokat, az ebben szerzett sikerek irányítottak a Közgáz matematikus közgazdász képzésére. Az egyetem alapvetően meghatározó volt a jövőmet tekintve. Harmadévtől kezdve volt lehetőségünk rá, hogy tárgyainkat az érdeklődésünk mentén alakítsuk ki, ezért két barátommal a szociológia irányába indultunk el. A tanszékünk a Népgazdaság Tervezése Tanszék volt, ami akkoriban viszonylag jó munkaerőpiaci lehetőséget biztosított. Mi azonban úgy döntöttünk a szociológia irányába mennénk el, ezért megkeresve a kar vezetését, a tanszékvezető jóváhagyásával szakszemináriumok indultak, meghívott előadókkal. A matematika és a szociológia egy nagyon jó kombinációnak bizonyult, hiszen mindhárman szakmailag fontos munkahelyeken tudtunk elhelyezkedni.
Az én első munkahelyem az egyetem után a Szakszervezetek Országos Tanácsánál, az újonnan létrehozott életszínvonalpolitikai csoportban volt. Furcsamódon úgy tűnt végre egy kritikai hozzáállás született meg, de rövidúton kiderült, hogy mégsem. Azonban nem bánom, hiszen lehetőségem nyílt az akkori kutatási érdeklődésemhez megfelelő terepgyakorlatra. Röviden összefoglalva a gyári munkások hierarchiáját szerettem volna vizsgálni, ezért a Ganz villamosműveknél résztvevő megfigyelőként voltam jelen. A kutatás végül nem fejeződött be, én pedig új állást kerestem. Az Oktatási Minisztériumban kezdtem el dolgozni, ez viszont elég megterhelő volt lelkileg, később a Könnyűipari Minisztérium egyik hattérintézményébe kerültem.
A hetvenes évek végéig tartott a pályám itt, majd az ELTE Szociológia következett, ahol jelenleg is tartok órákat. Két fő kurzusom volt, a módszertan tanszék vezetőjeként módszertant (és annak különböző tantárgyait) és városszociológiát oktattam. Tudományos kutatásaim során kezdetben inkább iskolaszociológiát csináltam, ugyanis a szegénység érdekelt kezdettől fogva és az, hogy az iskolarendszer hogyan függ össze a szegénység újratermelésével, hogy valóban csökkenti-e a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ezügyben végeztünk empirikus kutatásokat, ennek egyik része miatt is kezdtem el a városi szegénységgel foglalkozni és ebben a témában publikálni is.
A Fedél Nélkülhöz nyugdíjas koromban csatlakoztam, a tudományos pályám mellett a fotózás kezdett el érdekelni, mint egy igazi szerelem, ezért elmentem egy fotósiskolába. Itt megismerkedtem egy lánnyal, aki által eljutottam a laphoz. Ezt több okból nagyon szeretem, hiszen hasznosíthatom szociológusi tapasztalataimat, akár abban is, hogy ismerem a város szegények lakta részeit, ezek látványát vagy azt, hogyan kommunikáljak az aluljáróban fekvő emberekkel. Ezért azt gondolom az életpályám sok könnyebbséget jelentett nekem az önkéntesi munkámban. A fő feladatom a címlapok fotózása, azonban híres emberek lefotózásán kívül a lap által szervezett különböző programokon is dolgozom fotósként, ami talán egy picit még izgalmasabb számomra.
szöveg: Szabó Andrea
fotó: Román Péter, Szenográdi Réka
