Még ha te úgy is érzed, teljesen betölt a szerelem: Fagy van. A piciny madarak holtan zuhannak le a fák ágairól, az állatok beássák magukat a hó alá, a többinek eledelt raknak ki a vadőrök. Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok melegítik magukat reszkető kutyáikkal. Elképesztő helyeken lelik meg őket a szociális munkások. Az utcákon didergőknek, és a határokon várakozóknak, köddel vegyülő kipufogógázban forró teát osztogatnak. Fagy van. Minden vakít. Vakít. Csúszkál a nép, dülöngél, és érdekes: ma senkire nem mondják, hogy részeg disznó, aki hanyatt esik. Egy idős párt elgázolt a villamos. Fogták egymás kezét. A tűzoltók kétségbeesetten próbálják megemelni a szerelvényt. „Aki teheti, maradjon otthon, vagy használja a tömegközlekedést!” – Elhangzik napjában ezerszer. Tudom, te most Cupido nyilával szívedben boldogan vérzel, akár bele is halnál a feltámadás reményében.... Irtózatos. A temetőben kettérepesztett jó pár ódon sírkövet. Nem nyugodhatnak a holtak sem. „Combnyaktörés, megint combnyaktörés...” – nyögi az orvos a traumán. Tizenkét órája hajt. Eszeveszett hidegek tombolnak szerte a világon, Még ha te úgy is érzed: teljesen betölt a szerelem: Fagy van.
Likes
No Comments