0
Hajnali három. Késő, kerüli már az álom. Járkál ajtóig, ágytól, csak három lépés, – ennyi a tere. Nem érzi mégse: börtön. Motyog, s túltenne néhány költőn a kép, amit a falra rajzol párás lehelete. Ír. Inkább csak írni próbál, szavakat szóra formál. Nem hagyja nyugton, tudja, pedig nem is...
Amint velem vagy amúgy én is veled tökjó ez a tökúj érzés felfedi magát életem frissített happy szakasza díszes tüzes ötévszakos esztendő plusz kedvezményes árengedményes utószezon striciknek friciknek álmosszemű éjszakai pillangóknak sej de csini hej de bombázó megjósollak megjósolsz fáradt szplínes szexi melankólia eső után eső helyett csók ölelés...
Már nem érdekel az értelem, Keresem a végtelent! Összevarrnám a testemet a testeddel. Összefesteném a nappalomat az esteddel. Már nem érdekel az értelem, Keresem a végtelent. Sokszor átfutottam a célon, De sosem győztem. És miért időztem? Mert nem volt célom! Már nem érdekel az értelem, Keresem a végtelent! Dobálja...
Az első légióst tán 13 éve ismertem meg az akkori munkahelyemen. Nagydarab férfi volt, hatalmas izmokkal. Egyszer mutatott valami homályos képet egy könyvben, ami a francia idegenlégióról szólt. „Az vagyok én.” Egy kivehetetlen arcú férfi, bárki lehetne. Alapvetően szeretem elhinni a klienseim igazságát. Ő tudja, ő volt ott, sem...
30. születésnapunk alkalmából Nosztalgia rovatot indítunk lapunkban, melybe a Fedél Nélkül hőskorában megjelent írások, levelek közül válogatunk azzal a céllal, hogy bepillantást engedjünk a lap tartalmának, működésének három évtizedes alakulásába. Ezúttal alapítónk és örökös főszerkesztőnk, Ungi Tibor egyik írásával jelentkezünk, megemlékezve egyúttal egy másik legendáról is: Rostás Sándor, azaz...
Sokan mondják: egyszer mindenkit ugyanazzal a mércével mérnek meg. Nagyjaink sem kapnak más elbírálást. Csupán ízlés kérdése, hogy ki lesz a szaki? Netalán Szent Péter? Allah? A Földkerekség Ezer Istenének Egyike? Vagy egyszerűen a reinkarnáció rostál meg bennünket? De sokan vannak, akik szerint csak annyi biztos, hogy a kukacok...
Harminc esztendőmmel sok utat bejártam, Sok mindent megéltem, hallottam, és láttam. Bíztam szerelemben, bíztam barátságban, Csalódtam hű társban, igaz, jó barátban. Hittem józanságban, hittem szeretetben, Mégis belém rúgtak, mikor a földön hevertem. Mosolyogtam félelemtől dühösen reszketve, Öleltem gyűlölettel színültig megtelve. Éjszakákat virrasztottam kétségtől gyötörve, Mikor nem láttak sírtam, zokogtam...
Tisztelgés Budai Zoltán emléke előtt Elátkozott bűnösként köszöntött rá az élet, Aznap, mikor megszületett a száműzött fia. Azt nevelték belé: ő az almában a féreg, A sors hóhérhurka elől kár lenne futnia. Pofonoktól vérzett neki és nekem is szájam, Köpködtük közösen a földre a törmelék-fogat. Nyúzta és nyúzza bőrünket...
mindig olyan szörnyűek ezek a rohadt reggelek rémálomból riadok azt sem tudom hol vagyok keresnem kell önmagam valahol csavarog anya nem törődik most velem elzártak a fellegek Ő fent van a mennyországban én idelent a pokolban hatvanhat éves csecsemő vagyok 0
moziba járni jó bizony mondom néked ne törődj a netflix-el az hbo go-val az csak a lusták mentsvára te csak ülj be helyekre és legyél a szélesvászon embere elmondom hogyan csináld jól mindig tömeg- közlekedéssel érkezz és öt perccel vetítés előtt érj a pénztárhoz legyen lutri hogy van-e még...