0
Utcasarkon álldogáltam, Koldusbotra támaszkodtam, Görbe volt a fáradt hátam, Meghajoltam, meghajoltam. Emberfolyam partján álltam, Alamizsnát kunyeráltam Aranyórás, gyűrűs kézzel Követeltem zord lélekkel Jussomat, a szeretet, S kaptam csillogó érméket. Villogtak a sárga csikók, Gúnyos, átkozott kis bírók, Mindahány azt kiáltotta: Én vagyok az élet ura!! Engem szeress, ha élni...
read more
Likes
A horgok tépkedve Szana-szét szúrkálják a Részekre sem Szakadni sem képes Belső tartásomat 0
read more
Likes
így mulat egy beates magyar úr gyopárosfürdőn a közösügyes hazafi kedves lány volt mihályfi rozália nagysasszony pestről borsszemjankó budáról felszálltak a bécsi gyorsra még a párizsi keleti pályaudvaron intim hálófülke nagykövet és becses neje évődnek fiákkeres soll unhöflich sein a narkós fürdőorvos minden szoknyás betegét megdugta én próbálok gyorsan...
read more
Likes
Ülök a téren- nyáron- Összegubózva Szomorú arccal; De mégis jobb, Mint télen Összegubózva Szomorú arccal. 0
read more
Likes
A rossz döntések miatti keserv, a hitelbe kapott kávék öröme, a befejezetlen tervek izzadságszaga, a régmúlt dicsőségeinek rögeszméi, – mind itt sétálnak mellettem az utcákon. Egy nevetés a távolból: még tán nevethetek magam is. Sírás valamelyik felszámolás alatti albérletből: gyomorszorítóan ismerős. Kézenfogva andalgó párok: milyen rég közömbös látkép… Magányos...
read more
Likes
A csillagpárna vonuló rései között bujkált a Hold. A kiserdő öreg fáján ült a bagoly és hallgatta az éjszaka neszeit. Éjszakai vándorok szólítgatták egymást az éjszaka országútján. Itt-ott tücsök ciripelt. A harmat kezdte simogatni az ébredező hajnal homlokát. Jóllakottan vonultak a denevérek a titkos odújuk felé. Az istállóban tehén...
read more
Likes
Fú, nem is tudom hogy indult el ez bennem. Talán a kor, a sajátom meg az engem körülvevő volt a ludas. Pont úgy, ahogy egy unalomig ismert dalszövegben egyszer csak meghallja az ember a mondanivalót (számtalanszor járok így mostanában, bekapcsolom a rádiót és elkezdem énekelni az előadóval a slágert,...
read more
Likes
A szüleimnél voltam a faluban, ahol nevelkedtem. A ház olyannak látszott, mint amilyenre gyerekkoromból emlékeztem, de a kertben állt egy félig istálló, félig kastélyszerű építmény, ami korábban nem. Szürreálisan hatott, mert nem létezik a valóságban ilyen épület. Anyám és apám tigrist, fehér tigrist, medvét és jegesmedvét nevelt benne. Mikor...
read more
Likes
Melyben értelmünk csodálatosan burjánzik. Melyben kitalálták nekünk az autómobilt. Melyben az ember meghódította a csillagokat. Melyben a Marsra készülődünk rohamléptekkel. Melyben a kórnak méltó ellenségei lehetünk. Melyben vidáman számolgatjuk a pénznek csúfolt cellulóz származékot. Melyben minden eddiginél jobban ismerhetjük a múltunkat. Melyben az indiánok kaszinót nyitnak a rezervátumokban. Melyben...
read more
Likes
… folyton kifutni a rohadt időből… arra a lányra is egyre többet gondolunk, aki réges-rég apró fecnikre szaggatott szét minden papírt, ami a keze ügyébe került, köztük az ellenőrzőjét is a beírásokkal… éjszakai filozofálgatások végigdőlve a pingpongasztalon, nézve közben a csillagokkal telehintett égboltot, megintcsak érezve: folyton kifutunk a rohadt...
read more
Likes
A sötétség puhán takarja be a temetőt. Síri csend van. Na ja, érthető. Mintha egy bóklászó alak sziluettje látszódna a halmok közti ösvényen. Kezében hatalmas szatyrokkal baktat egy lakájos kripta felé. Már hallani is a műanyag táskák közeledő zörgését. Megáll, körbe néz, aztán lepakol egy kényelmesnek tűnő márványsírra. Valamelyik...
read more
Likes
Watanabe Okochime pszichológus, a Japán Tudományos Akadémia alelnöke, számos tudományos mű szerzője. A családja történetét végigkövetve dolgozta ki teljesen újszerű elméletét az életpályaanalízis területén, majd alapította meg először Tokasimában, néhány hónappal ezelőtt pedig Budapest nyolcadik kerületében a Watanabe-házat. Watanabe Okochime nagyapja, a néhai Watanebe Wazumi tábornok az amerikai invázió...
read more
Likes
Szügyi barátaimnak mert elhullajtotta már kövér magvait az egykor anyám ápolta német síron az enyészet jönnek lánctalpas tankok szememre őszi ködben fáznak falum tornyai anyám és apám horpadt hantján mesélnek régi emlékekről elhervadt virágok gazos katonatemetőben rozsdamarta emlékeim lapulnak viszi a Dézsa patak az Ipoly felé régi torz...
read more
Likes
emlékszem gyerekkoromban egy piros esővízgyűjtő hordóban guggoltam a szúnyoglárvák között s ha lemerültem a víz tenyérnyi foltokban a forró betonra lögybözött csak ültem lenn az alján mint fák szívében a tavasz ígérete s néztem ahogy buborékok szállnak a felszín fele majd kipukkadnak rögvest fönn a csúcsnál a boldogsághoz több...
read more
Likes
I.G.-nak III. Fiadra nézek – sose kétkedem, szent templomaid állnak mindenütt s papjaid, kik emberként vétkesek: mint a pogányok – vitték mindenünk, míg szent szavaid könyv nélkül tudták, olykor a szép srácokat is dugták. Végünk volt, ha látták, nem tisztelünk: kétkedésért megégettek bárkit, bocsánatukért pénzünk...
read more
Likes
Kint hangtalan feslik fel a nap fodra, s mint ormótlan, fakó tűzfal az ég, tövében kushad a loncsos utca, rajta rianások, mint ijedt fecskék röptének cikk-cakkja; kakofón kép. Bent a plafonról mállik épp a reggel; rég’ kopasz percein fel- felordít a barna csend: „Felelj!”- majd szemébe nevet, s...
read more
Likes
Előbb a bivalyok tűnnek el, azután a lovak az illatos legelőkről, végül a ferde esők terelte barmok. Ízzó huzalok tépik a madarak röptét, mint kölykök az égen billegő papírsárkányokat – kettéhasítva Dédalosz gyermekálmait. Legvégül már csak az okos tekintetű varjak csontja-csőre fehérlik tinta-szín tollak között. A napok szétroppannak mint...
read more
Likes
Gyűlünk, mint varjak a lepukkant gyárudvar villanyvezetékén. Feketén. Felszállunk, körözünk, humán jóért, magért kuncsorgunk, aztán hasítékká formázott szemekkel, mint a friss vetést, csámcsogjuk egymást. Így lopja magát bőrünk alá az idő, felhasít, roncsol, és mi jóllakottan-éhesen, vágyjuk az Embert, a lényeget, félrevezetett varjak vitázunk néhány szem felett, feltörjük a...
read more
Likes