Lidérces éjszakák, Elmosott nappalok, Az idő karmaival Én mindig harcolok. Itthagytál engem, Nem figyeltem rád. Elszólított, Mentél a hang után. Tátongó űr maradt, Elfojtott sikoly. Engedem, menj tovább, Míg nem érlek utol. 0
Kívül-belül keresem Hátha mégis meglelem Az utat, mi adatott, Amit a sors rámszabott. Volt mi volt, most nincsen, Szertefoszlott minden, S ha bármim maradt nem bánom, Odaadom féláron. De ha kell, vedd csak el, Engem az sem érdekel. Már nem fáj, ha más nem marad, Csak emlékeim...
read more
Likes
fogy az idő. már nem foglalkozhatok a nem létező bicepszem hűlt helyével. a régi mozijegyekből, bérletekből, fel nem használt ebédjegyekből kell múltat fabrikálnom. csak gyorsan, de valami eldobhatót, olyat, ami végképp eltörölhető. (bármikor.) 0
read more
Likes
Nap- fogyatkozásunk sivatagtüzében homokfergeteg lepi be vándor újholdak sovány korongját s a múló hiány homlokunkba ver szöget Nap- f gyatk zásunk sivatagtüzében h m kfergeteg lepi be vánd r újh ldak s vány k r ngját s a múl hiány h ml kunkba ver sz get 0
read more
Likes
I.G.-nak II. Tamáskodom, de nyitott könyv vagyok előtted; csaltam, sokszor hazudtam. Neked is. Ismersz – tudtam, rám hagyod. Ok nélkül és okkal haragudtam, felháborít mindig a szenvedés, az ostobákba rúgnom szenvedély, a haragtól olykor megvakultam. Kezdettől rút részem az eretnek, ami benned él – nagyon...
read more
Likes
Mi lesz, ha nem bírom el ezt a csöndet, mit Isten törvénye rám szabott? Szétfeszít, megbénít a végzet: csak terhektől foszló rongy vagyok. Hol van a mennyekbe képzelt irgalom? Hiány még nem volt ilyen közel. Könyörtelen elmúlásokon most magamra hagyva térdepel minden kérdés, mi soha nem kap választ, s...
read more
Likes
Reggel új világ született. Világra jött egy kisgyerek, szűz-viasz agyában nincs még egy barázda, minden érzékével szívón tapad a világra. Mostantól, sorról sorra egy új világról íródik új regény. És ez tán az utolsó remény. 0
read more
Likes
A netre írt vers csak egy plakát. Rákenik a falra, ott kelleti magát, de szinte mindegy, hogy milyen; lehet míves, csipkefinom, okos, vagy akár bűn-rossz, silányul gyatra úgysem méltatják, csak egy múló pillanatra és már mindenki rohan is tovább. Ha elég erotikus, brutális vagy durva összecsődülnek elé, mint...
read more
Likes
mikor lehuppanok a sarokba fénypászmát sző az idő fáradt fonalaim mozgása gyengül sikít a fésű a töredezett szénát nehezen bogozza álom vagy valóság sziporkázó prizma altató pirulám a jegy nélküli éjszakai utazást szigorúan büntetik vágyakkal ébred a reggel piruló arcán végigsimít a nap szél borzolja sápadt fürtjeit a tea...
read more
Likes
Oly kéken ragyog az ég, föltekintettem én, s messze-messze a szélben egy fecskét néztem én. Száll, száll a fecske, a szabadság száll utána, s megy a széllel messze, messze, oh, hová szállsz, te kicsi fecske? Köröttem a tavasz virágai, lágy, zöld fű, az aranyló Nap sugara, s az illatok csodás álma. Elszállok én is a szelek szárnyán, oda, ahol csak öröm s boldogság vár rám! Körülöttem magas fű, s egy kis tavacska, ezüst színű. Patakocska halkan csobog, az én szívem gyorsan dobog. Talán, talán mégiscsak: szabad leszek valaha. 0
read more
Likes
Drágám petrezselyem! Gyönyörű akinek úgy felső mint alsó buja összetevője és élvezetek forrása. Fönt dúsan bokrosodik és hívogatóan illata édes lent szemrevalóan karcsú üde kezdet. Majd gömbölyödik majd egyre keskenyedik a kacér így keltve vágyaimat hogy illessem harapással. Hányszor voltunk már együtt olykor hetente naponta jöhetett szűk nyár vagy...
read more
Likes
tessék a tiéd szívemben csöndes esték hol magát falja a bánat most esőként csepeg néhai mosolyod és folyóként mossa partját a fájdalom a hiány tüzes napja forralja fel a megnyugvás tavát és egekbe szöknek vágyaim ott elvegyülve mosolyoddal egyszer újra bezáporozzák lelkemet 0
read more
Likes
A gólya Van egy ház, az otthonod abban van egy kályha a konyhában ami télen meleget ad és még az étel is megfő rajta de te még mindig nem látod mert a szemed megszokta a mindig-et a kiszóródó hamut a ragacsos ételgőzt a fülsiketítő gyerekhangot amikor a mindig...
read more
Likes
Lehalkítod a rádiót, megágyazol, ablakot nyitsz a surranva érkező éjszakának, úgy üríted ki a hamutálcát is, mintha nem mosta volna el dalainkat az eső, mintha barackfavirággal fogaim között megérkeztem volna éppen és csak fütyürésznék – Vetkezel, megfürödsz, ágyba bújsz, mintha az a nő, aki hívás nélkül jött ide,...
read more
Likes
Anyám úgy sírt, hogy befele könnyezett mint sebesült madár, aki nem talál kiutat, mert nyolc lakattal elzárták előle a menekülő utat. Mi nyolcan voltunk lakat s ő a ketrec apámnál volt a kulcs, s nem volt kecmec minket kinyitott s a ketrecben anyám de mindig úgy szólította: Babám....
read more
Likes
„Az alkotás folyamatát szeretem” Balatoni József, alias Jocó bácsi, pedagógus, író, influenszer, nem csak az iskolában tanít, de sok százezer gyermeknek, szülőnek, kollégának segít, cikkeivel, előadásaival, könyveivel és az interneten keresztül, hogy szabadon, kísérletezve tanuljon, és fedezze fel a világot, önmagát és képességeit. Közben pedig megragad minden alkalmat,...
read more
Likes