Olyan nyugodtan vetted a végén. Pedig a hajad már göndören kinőtt, mikor a némaság bekopogott és mindent kért, te meg csak időt. Meggyógyulhattál volna, muszáj ezt hinnem, magam miatt is. Te nyugodtan vetted, mikor bekopogtak, én kiabálnék és nem engednék be senkit, hiába jönne, dörömbölne, hozhatna időt is, akkor...
Tovább el, nem tűröm, és nem is hallgatom, nem értve: el, mért követtem, és mért tettem; átlépni nem tudva az aggodalmakon, míg magamban a gyávaságot éltettem. Mint akiben a helyére nem is kerül semmi, nem is értve, miért mentem bele; nézve csak, hogy előttem más, hogy istenül, mint...
read more
Likes
Lusta vagyok, nem tagadom, Nem feszülök meg mint barom. Nincs nagy házam, szép asszonyom, alszom hogyha álmom elnyom. Nem ölében, csak egy padon, álmait nem töri karom. Nem röpítem fellegekbe, reggelente, délben, este. Hozzá bújnék, mikor fázik, még ha jobb is az a másik. ...
read more
Likes
Nem szeretnék híres lenni, más költségén sírba menni. Ne maradjon fönn a nevem, márvány táblán, egyebeken! Kicsi szívem többre vágyik, Mindenséggel eggyé válik. Se többre, se kevesebbre, megfürödni úgy hetente. Megfürödni a folyóban, s néha-néha minden jóban. Egyéb vágyam nekem nincsen, szerénységem minden kincsem....
read more
Likes
Hűvös magányomban decemberi éjben Nyitott ablak mellett üldögélek ébren, Olajlámpa füröszt halvány nosztalgia-fényben, Pislákoló lángjának néma táncát nézem. Árva levél zizzen odakinn a szélben, Sorsát az elmúló ősz megfestette régen. Zöldellő emlékét is eltemette mélyen, Elbújik hát ő is az avar melegében. Így fakul meg bennem is...
read more
Likes
Az egyik (amúgy nagy titkosan kedvenc) lakónk írta rólam – mindenkiről írt valamit a Felkai -díj kapcsán –, hogy „azért szeretem a Mirjamot, mert azt szokta mondani, ne legyek ideges, nyugodjak meg”. Azonnal megértettem az „aki nem tudja, az tanítja” mondat jelentését. Minden igyekezetem ellenére, hát hogy is mondjam…...
read more
Likes
„Szükségem van néhány felesleges dologra” avagy pillantás a női ridikülbe. Párom készülődik. Tegnap még esett, ma viszont hétágra. Tehát más színű ridikül kell. Átpakolás. Istenem! Ha szivárvány lenne, hány táskát vinne magával? Monológ a táskával: Vajon sütni fog, vagy borult idő lesz, esteleg esik, havazik? Napszemüveg, fényvédő krém 30...
read more
Likes
Kopognak az ajtón, az ébresztős az, 6:30 van, neszezve, forgolódva ébredek. Most már bátortalanul kezd világosodni az ég a komor téli éjszakákat követően, mikor kinyílnak a szemeim, és már nem riadtan pattannak fel, mint a munkásszállón a nyomasztó és élettelen koromsötétben, mielőtt újra egy úgynevezett, nagybetűs Házba kerültem volna...
read more
Likes
Emlékszel, Tibikém, mennyire szerettél szösszenetet írni? Most már felhagytál a szösszenéssel. Vagy, ki tudja? Talán a jó öreg Mihály, avagy Gábriel is kedveli ezt a műfajt, És alkalmanként ők is próbálkoznak vele. Feltéve, ha a mennyországban vagy, ami felettébb valószínű, hiszen jó ember voltál, amíg éltél. Fent vagy az...
read more
Likes
Három és fél éves koromra megedződtem a lépcsőzésben. Mivel tíz éven aluli gyerek nem kezelhette a liftet önállóan, ezért akár egyedül, akár a nálam két évvel idősebb testvéremmel voltam, fölfelé és lefelé gyalog kellett járnom. Nyár volt, a nővéremtől örökölt kék alapon fehér virágos kartonruhácskámban voltam. Kora délelőtt lent...
read more
Likes
Tűrtem a megvetést tűrtem a szenvedést tűrtem a fájdalmat tűrtem a szánalmat Tűrtem, tűrtem, tűrtem lassan megőszültem megrontott a vétkem eddig miért éltem? Lehettem volna vad szilaj, gőgös ármány mesebeli sárkány ki rabolja vágyát De nem lettem semmi de muszáj volt lenni ha már megszülettem embernek...
read more
Likes
Pohárszélre száradt vörösbor pír dekkvégeken fikarcnyi asztalnál a belvárosi folyósított házak üregeiben Sebtében múló lét Elememben vagyok Még akár mint elrettentő példa Képben a kép Nyílik előttem az ég Amennyit enged a gangi szűkség Lakás és ellátók Között kell nézni E, kinek Kell, verselnie még. 0
read more
Likes
Oszlik bennem ezer gondolat, – a rossznak itt nincs külön helye, nyomasztó csend-káosz kopogtat, ami a rejtélyek börtöntölteléke. Szivárványtudatom elsötétedik, vésztartalékom lassan fogyni kezd, de titokban mégis terjeszkedik, mint végállomáson az úti kedv. Gyűrött románc csapódik a mához, nyelvbotlás, csiholt véletlenek, határköve láncra ver magához, hogy megóvjanak a bigott...
read more
Likes
Éld túl magadat is, ha kell! Tégy úgy, – bár rég nem érdekel. Fontos lehetsz, mert van kitől, és van miért még félned. Mentsd át magadat is, ha kell! Tégy úgy, – még mindig létezel. Fontos vagy itt, csak nincs kiért, és nincs miért sem élned. Lépj...
read more
Likes
Sikít az őszi szél kopott vonója, avarra sírja bánatát az Isten – esőt szitál, s megannyi könnye volna, hogy enyhet árva koldusokra hintsen, de jő a tél, szakadt ruhákra dermed, szegények álmait fagyasztja dalba, sehol kenyér, meleg, hiába tervek, vacognak éhesen –, kevés hatalma; tavaszra testük is soványra sorvad,...
read more
Likes