Mári néni, az öreg vajákos asszony, a húsvét előtti nagytakarítás során, amikor portörlés címén sorra vette a vitrinben tárolt csecsebecséit, rábukkant a rég nem használt kristálygömbjére. Vizes ronggyal gondosan megtörölgette, és visszatette a többi haszontalan porfogó közé, éppen a két porcelánból készült karcsú balerina elé, melyeket majdnem teljes egészében...
Tudod, angyalka én egyáltalán nem vagyok elragadtatva attól, hogy itt lehetek. Persze, mondhatod, hogy még körül se néztem, de egyelőre nem is nagyon vagyok kíváncsi arra, ami itt van. Még túlságosan kötődöm ahhoz, ami eddig volt. Ami eddig voltam. Mert én aztán voltam valaki, nekem elhiheted. Azt tudom, hogy...
read more
Likes
Parányi volt, aprócska, akárcsak egy kisebbfajta manócska, a pofikája is épp olyan. Zöld ruhácskájában, sipkájában, és cipőcskéjében egybeolvadt a vadgesztenyefa leveleivel. Ám csöppnyi fehérszínű nadrágja ezüstös fénnyel szerteömlőn ragyogott ki az ágak közül a félhomályban. Alkonyult már. Mintha az öreg hold telepedett volna le oda fáradságos égi sétája közben...
read more
Likes
Kösz, jól vagyok. Azt mondják, alig látszik. És nem is fáj, csak hogyha nevetek. Persze néha az időváltozás is, de azt meg tűröm, mi mást tehetek. Csak amit írnak annyi tanulmányban, csak az a beígért poszttraumás növekedés maradt el, amit vártam, a belátás, a szenvedni tudás. Mindegy. Felnőttem. Ideje...
read more
Likes
Hányszor kell fölmenni a lépcsőn, hogy otthonná váljon a tér, ahová vezet? Hányszor végigmenni az utcán? A villamosablak fémkeretével újra meg újra képeslappá metszi a tájat. Idegen vagyok itt. Bámulom. Nem ismerős az ég sem. Száműzettem a sorsból, amelyet élni akartam. 0
read more
Likes
Hazám, hazám, te mindenem, Nem mondtad, hogy jó lesz nekem Maradni benned és veled, Én sem tettem ígéretet, Hogy érted élek és halok, S ha megversz is, csak hallgatok, Míg kettőnk közt halkan rohad Egy bántalmazó kapcsolat. Hazám, hazám, szerelmesem, Kibasztál velem rendesen: Előbb sok édes vallomás, Majd néhány...
read more
Likes
Nem voltam szingli. Épp csak elhagyott. De akkor olyan páni félelemben, mint sötét szobába zárt kisgyerek. Tudom, hogy hiába nő fel az ember, ha végig sír benne egy újszülött, tehetetlenül, ringatásra várva. Zuhanhat szerelemből szerelembe, amíg magányát meggyászolni gyáva. Mindig kerestem valakit, ki megtart. Mindig off-balance, mindig kell a...
read more
Likes
Mert nem azt sírom vissza, nem a végét, az elégedetlenség csöndjeit, ahogyan együtt bámuljuk a tévét, a kifogásokat: ne most, ne itt, a számítógépes játékkal töltött, ketten magányos esti hallgatást, a kapcsolatnak hívott szürke börtönt, ahol nem vagy, csupán egy zárkatárs – Az ösztönöket átíró bizalmat siratom, ahogy a...
read more
Likes
A szerelmed, mint az a hosszú, csíkos sál, mi úgy tetszett rajtad, elveszett rég. Az érintésekről a vágy, akár a cipőről a talp, lekopott, csak emlék, mint aszfalton a lépteid nyoma. Agyonhasznált sportzokni volt, lemállott rólam soká hordott ragaszkodásod – nem stoppolja meg senki már, soha. Hogy meg ne...
read more
Likes
Veled élek. Akár egy betegséggel, amelyből kigyógyulni nem lehet, de szinten tartom. Nem fog rosszabbodni, amíg szedem a gyógyszereimet. Érzem, ha fájni készülsz, és tudom, hogy olyankor mit kell tennem. Ismerem a közelítő roham jeleit, s a módszert, ahogy elviselhetem. Már nehéz elképzelni, nélküled milyen is volna. Túl rég...
read more
Likes
A Sinus-görbe egy lapály az élethez képest. Ha akarom, már holnap megmászom a Kékest, s kék-túrával végigjárom majd az egész Vértest. Jöhet a Camino, no meg a Csomolungma, csak engedd, hogy hadd dögöljek az ágyamban még ma: sebeimet szélsebesen gyógyra nyalogatva. Aztán holnap felkelek, tovább már nem várok, isten...
read more
Likes
gyermek lehettem volna ha van anyám és apám kik fogják a kezem ha esek de nem volt senkim magamon kívül szerető párja lehettem volna valakinek aki megbecsül aki nem kihasznál és eldob de nem volt senkim magamon kívül családom lehetett volna ha nem szétrontja az ego ami...
read more
Likes
ezt ma még meg kell csinálni leszedni epret gaz sem maradhat én sírva néztem ahogy anyám reggeltől napestig hajolgat nyolc hónapos hassal mentem férjhez ezt ma még meg kell csinálni és sírva néztem ahogy anyám tudta hogy el fogok válni két fiú szaladt velem a kertben leszedni...
read more
Likes
Régóta keresed a választ a kérdésedre, hogy a tiszta víz miért nem zárható a tenyeredbe de hát mindennek megvan a maga természete a víznek folyni kell tovább az ember meg kapaszkodik, néha elidőz egy bolt előtt vagy egy buszmegállóban figyeli a többi embert akik stabilan állnak, mint a fák...
read more
Likes
Tavaszt sírnak kanyargó folyók, gyökeret vetett part menti fák, álmosan ébred az árva világ. Szálanként őszültem meg a télben. Vad viharok, dermesztő szelek leheltek rám, csillag nélküli égboltokat. Hátat mutatva sivár földnek, megyek feléd szirmait bontogató nyár. Hosszúra nyúlt jegenyék fölött hiába káráltok varjak! Magasan jár a Nap, hát...
read more
Likes
A múlt szelindekjei sivatag-forrón marcangolnak. Lelkemen kérges fognyomok nem hiába voltak az őrült angyalok. Parázsló homok, kifent kövek lettem 30 évesen ősöreg. Az erőszak, a félelem tragikomédiája, nem hiszem, hogy énem a megváltást várja. 0
read more
Likes
hideg a kezed öltözz fel szemüregedből lárva nő nincs helyed nálam költözz el nem gyógyír rád a lávakő ujjpercek végén fagy zizeg csontjaiddal a hold tekéz árnyadtól fél ki nem isten éles kaszádat fény becéz piszok hideg van innom kell s eldugni magam egy híd alá fagyban éhezni...
read more
Likes
720. szám
Interjú
Sztárinterjú
Interjú Pincz Petrával, az Áthidaló Iskola Előkészítő Program alapítójával
Csillagsodrás Interjú Pincz Petrával, az Áthidaló Iskola Előkészítő Program alapítójával Mit kell azon érteni, hogy „Áthidaló Program”? Nem gerendákra és boltívekre kell gondolni. Nagycsoportos óvodásokat készítünk fel az iskolára. Az a célunk, hogy azok a gyerekek, akik ebben a tanévben nagycsoportba járnak, minél magabiztosabban, minél több tudással...
read more
Likes
Kellemes nyáreste volt. Este tízkor dolgunk végeztével odafordultam Anyukámhoz: – Akkor van kedved rókákat lesni? Beültünk az autóba és két percbe sem telt, már a Gyurkovics Mária lépcső alján álltunk. Feszülten figyeltünk mindketten előre, de csendben maradni nem tudtunk. Magyaráztam neki lelkesen a legutóbbi élményemet: – Ott a középső...
read more
Likes
Válladon pihen már levetett bánatom – szelíd folyóvá vált a múltból feltörő, könnyes zuhatag. Ujjaid arcomon békét pihennek, s lelkemre puha bársonyt borítanak. Megjelent a szerző Kitárt karokkal (2007) című kötetében. 0
read more
Likes