400. szám Vers

MT:4:7.

Szerteség lőre-föveny bor cseppen-csurog, futok által, táncra mondd, miképpen, esett az eső piszkosan, tán örölt tudós …miértje, savasízű kút vizét kortyolom, köztéri padok párnáját rázom, mint egy korai Tél didergek, didergek-fázok, bérletnélküli utazás, és csak a római jog, a földön síneket raknak le épp, remizbe robban riadt reménysugár, esteledik...
400. szám 684. szám Vers

Mintha

Dadogós ez az Este Selypít minden csendje! Sántít! – bár csak tipegne – Hozzám a múló idő jó lenne,                          ha nem sietne! Az égbolt derekán a Tejút-öve Szemedben csillámlik minden Nap-köve Dadogós ez az Este Gitárom is néma Megpendül a Hold fénye húrjain néha Csak ne lennék ilyen...
399. szám Széppróza

Sziréna

Julinak szeretettel! Ez a szirénák városa. Lehet este nyolc, hajnali három, vagy akár reggel hét. Lehetnek az ajtók, ablakok zárva, a redőnyök leeresztve. Ez akkor is a szirénák városa marad. Kíméletlenül és tántoríthatatlanul visszhangzik a sok váltakozó vinnyogás a fejemben. Az ágyon fekszem, cigarettázom. A füst nyújtózkodik a plafon...
400. szám Vers

Éjünk, kéjünk…

Éjünk kéjünk napunk adunk s kapunk vakablak élünk félve  a létünk van-e valami amit érünk el oda s vissza mivégre mit adunk a másiknak s tőle inkább miért kérünk Éj nap tenger fűk fák múló pillanat de magasrendű kéj ha minden egyes nap a másiknak adod magadat all out...
399. szám Vers

Kommentár nélkül

Milyen lesz a jövőképem Legbelülről én úgy érzem Van kiút és van remény Nem lehetek oly szegény Hogy ne tegyek érte semmit Ne maradjon más csak a hit Ez kevés a boldogsághoz Hogy alapjában megváltozz Hogy örülhess minden napnak Emberek kik sok jót kapnak Könnyen haladnak az úton De...
400. szám Vers

Misztikum

Áldozati gyertyák sárgás fénnyel égtek. Oltárra állítva misztikumban éltek. Füstcsíkotok fölszáll, föl a csendes térbe. Ember reményével, leborul térdére. Kezét összeteszi, bízva kér, könyörög. Gyertyáknak fényében lelkével nyöszörög. Lehet, hogy csak zengi köszöntő szavait. teljesülve tudja apró kis vágyait. Térdel örömében, térdel bánatában. Gyertyáknak fényében, ember mivoltában 0
399. szám Vers

Felismerés

Úr kezembe adta     rég e hideg pengét. Jelezte, akarta:     vegyem üzenetét. Pengének az árka –     jelmondat rejteke, S hite van, vagy átka?     Eszem nem sejtette. Sok száz éves a vas,     s a felirat rajta. Lovagkor nem avas     intelmét takarta: „Non ti fidar di...
400. szám Vers

Kis magyar kriminológia

Véres vánkosra vaku villan csigolyán csorbult kés éle csillan mely átmetszett bőrt, izmot és artériát míg elakadt végül… (Hisz elakad itt minden, barátaim, előbb-utóbb; ebben a lét alatti létben, a patkányszürke társadalmi éjben, a véres szerzésben és a kéjben az alvilág sötét ösvényein.) Majd a DNS-teszten eldől az ítélet!...
399. szám Vers

A múzsa hallgat

Jelenleg csönd van, a múzsa hallgat, nincs téma, nem faggat, az író nem ír: hallgat. Viszket a tenyere – írna valami szépet, valami jót, akár egy darab papírra, írna egy mesét, esetleg a valót. Lódítani nem akar! Viszket a tenyere – írna, de hogy nincs ihlet: betűket össze-vissza kavarna,...
399. szám Vers

Múzeum

Konyhaasztalon tányér kenyér alma és sárga nyár az emeleten két ablak elmúlt a nap léptek kopognak szőke karcsú magas a tetőn megcsillan az esőcsepp fáradt az utca is tornyon galamb padon veréb dallam száll a gettó felett hamu enyészet és rekviem… 2009 szeptember, első díj 0
400. szám Vers

A kontúrját vesztett világra

Íróasztalom megett áll. Derűs, kedves, néma és meredt. Akár egy gyermek nézem, amíg elhervad minden mi termett. Csendben köszöntöm, és szegényes kincseim lábához öntöm. Így szól: ha könnyebb, csont kezével varázsol szememre könnyet. Azt mondja: nézz szét, hogy szemedbe éles fény legyen a részvét. Meg mit akarnál írni, –kérdi...
399. szám Vers

Ez is október

Földre hulló vadgesztenye, púderporos, fülledt szavak, elsikkasztott forradalmak: – mintha múltunk ránk peregne. Régi október ködremény: – hazugságok fátyla mögött, vérrel bőven megöntözött lucskos ország lóg köldökén. 0
400. szám Vers

A fájdalom

Városomnak Ha bukórepülésben Magamba szállok: Megtalálom Őt. Magam-nem tudom. A szenvedésben izzok, Érek. Ha Ő hív: Megyek. Utamon elhagyok-vesztek: Gőgöt, Büszkeséget, Önzést, Álmot, Embereket. Talán társat is. A hit szeretet. Az igazság béke. A szabadság lélek. A tudás ének. Ő megérint. Tisztán akarok állni. Könnyekben. Előtte. És a Város...
397. szám Vers

Az eső

Belémunt már az élet éj tapintja oltáraim pulzusát toklászok záporoznak pupillámra nyelvem latolgat ajkaim közt áporodott nők odvas tavaszok könnyeket rajzol az eső szürkület pörköl lelkem hiába gyilkolod nem eheted meg 2009 augusztus, első díj 0
398. szám Vers

Alternatívák útvesztőjében

A verseimhez menekültem, nem volt már semmi más, ami a lelket tartsa bennem. A héten kicsit elsüllyedtem, fertőmbe merültem, kapálóztam, eleveztem; talán sikerül talpon maradnom, olyan embert őriznem, akiről azt mondják, – tisztességes. Bár még minden kétséges, kavarognak az emlékek, tekeregnek a lehetőségek. A válaszút kanyarának bedőltem: Előttem az...
397. szám Vers

Hazug világ

Vegyél fel álarcot! Te látod majd a világot, de rejtve maradsz – nem látnak mások. Takar az álarcod! Plasztik szájjal nevetve mondod: – Na mi van emberek, csodálkozni se tudtok? Csak egy álarcot láttok. Ha tudnátok milyen grimaszt vágok! Torzra görbülne a szátok. Bizony álarcot hordok, mert ti inkább...
398. szám Vers

Félreértés

Nem volt más     Mint önmagát ámító hiú remény         Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált             Kizökkentve megszokott mindennapjaimból                 Gondolataimba kivédhetetlen, nesztelenül behatolt     Megzabolázhatatlan örvénylenek          Emlékeim a jelenben               Még nem fogva fel                    Ingoványra tévedtek                         Melyből most nehézkesen          Hömpölyögve               Erőtlen menekülnének...
397. szám Vers

Piszkos tánc

Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: .. csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a...