Hang

Jaj, mért kiabál testemből a lélek
mért nem tud kicsit hagyni megpihennem
bőgnék mint egy vásott gyermek, hogy: nem, nem
és feküdnék mint egy öklömnyi léket
kapott csónak a parton. Riog, harsog
hogy jussak el a lángsugarú naphoz
de ha egyszer csak céltalan kalandhoz
van kedvem. Mért zavarja őt hogy alszom.
szabadulni szeretnék tusáitól
de mégis felcsendül mint egy unott dal
nem akarok élni, ezzel a hanggal
és szívemből előtör, egy halk sikoly
már azon vagyok, hogy magam felkötöm
végül a csónakot, mégis ellököm

0