449. szám Beszámoló

Irány a Bánki-tó

By

A Város Mindenkié csoportot meghívták a szervezők, hogy tartsunk rendkívüli osztályfőnöki órát a fesztiválon. A szervezés folyamán még három programot kértek tőlünk: bemutatkozást más civil szervezetek és önkéntesek előtt, még egy rendkívüli osztályfőnöki órát egy nemzetközi csapatnak és egy kerekasztal beszélgetést a kormány kriminalizációs rendeleteiről a TASZ képviselőjével.
Az AVM négy hajléktalan és egy szövetséges tagja száguldott le egy Skoda személyautóval a fesztiválra. Szokás szerint az autóban osztottuk fel a szituációs társasjáték szerepeit. A hajléktalan tagok már tapasztalt előadók voltak. Újonc szövetségesünknek az úton adtunk pár tanácsot, bár már ő is részt vett egy próbán. A kellemes út végén csodálatos hegyi faluba érkeztünk. A portán ránk rakták a fesztiválon szokásos karpereceket, majd a szervezők szeretetteljes fogadtatását élveztük.
Az adminisztrációs ügyek elintézése után megkezdődhetett a civil szervezetek bemutatkozása. A többiek már nagyjából ismerték egymást, és rólunk is hallottak pár dolgot. Mégis a többséget a mi tevékenységünk érdekelte. Önkéntes viszont csak egy jött el, így mi átsiettünk a következő helyszínünkre, ahol a rendhagyó osztályfőnöki órát kívántuk megtartani.
Végül egy olyan kis helyiségbe tereltek, ahová mi és a nyolc néző is alig fért el. Először a hajléktalan tagjaink meséltek az életükről, majd ezt követték szövetséges társunk gondolatai aktivista múltjáról, jelenéről és a jövőbeli elképzeléseiről. A diplomás nézőink sem maradtak el a kérdéseikkel, így igen aktív volt az előadásunk első fele. Nemcsak hajléktalan sorsunk, de aktivista mivoltunk is érdekelte őket. A második részben elővettük a társasjátékot és az utolsó pillanatban megérkezett a két bábú is, egy-egy üveg fehér- és vörösbor.
A nyolc érdeklődőt két csapatra osztottuk, természetesen most ők lettek hajléktalan szerepben, mi pedig különböző hatósági, segítő és társadalmi szerepekbe bújtunk bele. Izgalmas játék közepette mutattuk meg az értelmiségi érdeklődőinknek a hajléktalan emberek nehéz sorsát. Némelyikük meg is izzadt – persze meleg is volt –, de voltak talpraesettek is köztük. Mindenesetre sok új ismerettel bővítettük a tudásukat a hajléktalan lét szempontjából. Mindemellett még megkapták a két üveg bort is, amiből bennünket is megkínáltak.
Sietve indultunk ebédelni, mert utána egy nemzetközi csapatnak szándékoztuk előadni az ofő óránkat tolmács segítségével. Ez két innovatív dologgal járt egyszerre. Eddig még nem tartottunk előadást szabadtéren és idegennyelvű nézőink sem voltak eddig. Sajnos a nemzetközi csapat olyan sokat késett, hogy a társasjáték már szóba sem jöhetett, hiszen nekünk még volt egy programunk hátra. Ráadásul egyik társunkat kölcsönkérte a Fórum Színház rendőri szerepre. Végül három hajléktalan ember és egy szövetséges tagunk mutatkozott be tolmács segítségével. A tolmács észre sem vette, mikor a kezdésnél az érintett koordinátor angol nyelven mutatkozott be, és így reflexből fordította a nemzetközi csapatnak magyarra. A nemzetközi önkéntesek sem maradtak el kérdések számában a magyaroktól, de sokkal érdekesebb és mélyebb társadalmi témákra voltak kíváncsiak. Jóllakottan és kellemes érzéssel siettünk újabb helyszínünkre, ahol már izgalommal várt bennünket a TASZ képviselője.
Itt újabb helyprobléma adódott, ami okozhatta a kis létszámú hallgatóság megjelenését is, viszont így eléggé belsőséges kerekasztal kerekedett ki. Mindenesetre a hallgatóság szimpatizált ügyünkkel és így vita helyett együttérző kérdésekkel bombáztak bennünket.
Legvégül még elmentünk a Fórum Színház előadására, ahol társunk is szerepelt. Azonban már olyan fáradtak voltunk, hogy előadás közben lassan elszivárogtunk. Igaz már páran láttuk ezt az előadást. Én este fél nyolckor tudtam bele csobbanni izzadt testemmel a Bánki-tóba, melynek hiába kerestem az alját.
Lazító programként megnéztük a Másfél nevezetű együttes koncertjét. Zumi-zumi zum!
A zenei élmény hatása alatt kissé eltévedtünk Budapest határában, így csak másnap értünk haza.

You may also like