497. szám Széppróza

Sebészolimpia (horror)18 éven felülieknek

(Ajánlom traumatológus barátomnak, dr. Székeli Sándornak, aki a közelmúltban a jobb bokámon végzett jelentős átalakítást, miközben jelentősen megemelte a színesfém piacon az ázsiómat.) Jó estét, jó szurkolást! Köszöntöm önöket a huszadik sebész olimpiai játékokon. Amint Önök is jól látják, egy hatágyas műtőt pásztáz a kamera. A hat műtőasztalon hat...
495. szám Széppróza

Időtlenül

Valahogy időtlenségében átcsúszott még egy éjszaka egy új napba, amit valahogy ismét át kell élni. Mi ebben az új, az életem felét tanulással, a másikat pedig az utcán éltem le. Mert még mikor megvoltak a házak, a Mercedesek, az üzlet, pénz és respekt, én akkor is az utcán éltem....
497. szám Széppróza

Mátyásmadarak

Egy semmiből keveredett zápor cseppjei szívják magukba az imént még forrón tűző nap porát. – Végre, hála az Istennek! – sóhajt fel Mariska néni, végignézve  a szépen művelt kis kertjén. Kicsi, töpörödött öregasszony. A szabad levegőn barnára szikkadt ráncos arcáról letörölte a megeredt könnyeit. – Mi végre a szép termés, ha...
497. szám Vers

Menekülve vittem…

menekülve vittem magammal az éjszakát az éjt – valamennyinek a zaja a szaga vitt magával engem – saját magamhoz magam magamtól menteni mentem úgy találtam rád találtál Te engem – az hogy most el-eltévelygünk egymás mellett röpke vakság átmeneti helyzet mindaz ami bennünket most elválaszt összeköt még minket megláthasd...
495. szám Vers

Árvíz

Tombol az áradat Tépi a gátakat Őrjítő pillanat Tör zúz és elragad Mindent az útjában Küzdelem hiába? Derékig átázva Éjt nappallá téve Veszélyt félre téve Mindenki a gáton Akár egy rossz álom Ifjak és öregek Holt fáradt emberek Nincs faji különbség Rég látott emberség Önfeledt akarás Nem számít semmi...
497. szám Vers

Egy fehér lap

Láttán elfog a félelem és a csodálat, ami egyszerre hómező és küzdőterem; nélküle szégyentelen volnék és egy állat, a hallgatás és az üvöltés is itt terem. Elvérezhetek és meg is dicsőülhetek, míg a Múzsa ringat, mint hős paraszti dajka; szívet és lelket is egy fehér lapra vetek, hogy akár...
497. szám Vers

Víkend

Hamburg, Bréma, Rotterdam; tengercsókolta akcentussal Hanza-lelkek nem rám várnak — Seremetyevo vagy JFK; kényszerleszállás… Fejpályaudvar — keleti kényelem, nyugati nyugalom, déligyümölcs, József, Attila vagy főherceg… Kelenföldről Újpestre, péntek, szombat, vasárnap — relakszálok, nem kaszálok. Heti pihenőnapok, hetente hét… Füstös és fekete, gyorsított személy, ismétlem, hármas vágány mellett is tessék...
495. szám Vers

Szabadság…

Magam írom e sorokat, magamnak másolom. magamról ugyan nem sokat, hiszen nincs pártfogóm. Magam kapcsolta lapokon magam mondok igét, magam terjesztem, szétosztom, cserébe mutatnak fügét. Fizetségem gúnyos mosoly, vagy kéz, begörbített: Ingyen ma miért dolgozol, te értetlen beteg?! S én újabb sorokba kezdek, én: „Ember”, te földi lény, ki...
497. szám Vers

Őrült keringő

Szeretem, amikor azt mondod, értesz. De bánt nagyon, hogy olykor inkább félre… Lépsz, s míg ringó csípődre lopva nézek, Úgy érzem, kár volt. Félreismertelek. Szeretem, ha erősködsz, ennyi neked elég. Kevésbé, mikor úgy érthető,- na ebből… Látszik, már bonyolulttá vált a pofonegyszerű, S az édes kettes néhanap kusza-keserű. Szeretem...
495. szám Vers

Szilencia

Nem tudok már írni nincs miről belenézek a tükörbe a halál néz vissza rám megfogja a kezem vezeti a tollat míg szememből kinézve fütyöl… süvölt a gőze öregszik a vers ráncos a bőre repedéseiből kín szivárog fáj rím a vére klapancia nem is más mis- másolt s tolvajlás falon...
497. szám Vers

Te meg Én…

Sétáltunk csak te meg én, Egy hideg nyári napnak éjjelén. Két hajléktalan szív, mely egybeforrt, Szemünkből a könny, s az eső kimosta a port. Padra ültünk fáradtan és éhesen, Szeretve egymást édesen. Kóbor kutyán segítettünk te meg én… Szerelmet esküdtünk rút hajnal elején. Örökkön örökké veled maradok, Mással közös...
495. szám Vers

Tökfőzelék

tehenek faggyot legelnek a tehenek melegednek fagyó után felengednek megkínzok egy eretneket szeretek egy mesterembert szeget ütök facipőmbe zöld gyepen megyek kék fellegek alatt nézem a tájat és a tavat látom a jégen a csillogó havat s ettől eldobom az agyam… én pedig agyakat kapkodok és a létráról a...
497. szám Vers

Generációk

Ülök a hármas villamoson, Táskáim szorosan az oldalamon. Mellémül egy tini csávó, Szájában pukkanós rágó. Folyamatosan pattog a rágó, Arcomat figyeli a csávó, Mikor fogom megelégelni, S lökött felnőttként helyretenni. Juszt sem teszem, egye kánya, – Önuralmam jó próbája – S egyre azon gondolkodom, Pukkasztottam én polgárt egykoron ?...
496. szám Interjú

A részvét minden normális ember sajátja – Beszélgetés Vámos Miklóssal

Volt filmdramaturg, színigazgató, tanított, filmet írt, színházat rendezett, újságíró, PR-tanácsadó, vezetett kiadót, és több rendkívül népszerű tévés műsor szerzője–házigazdája is volt. Elsősorban azonban regényírónak tartja magát. Vámos Miklóst kérdezem televízióról és regényről; múltról, jelenről és jövőről. Kedves Miklós, megkeresésemre már másnap válaszolt és azonnal elfogadta az interjúajánlatot. Sok interjút...
497. szám Vers

Virradatlan

Nézd a felhőt, tűz égeti! Vörös tollú, vörös szemű, vörösbegyű rút keselyű: száll a rétre, száll az égre, kis házikó kéményére. Hess te ronda! Hess te kánya! Szállj el innen éjszakára. Hol az otthon? Hol az édes? Készülődünk a fejéshez. A sarokban sok kis gyermek egy kupacban lehevertek. Kenyérillat?...
492. szám Széppróza

Kocsmaduma

A rendszerváltás hajnalán: – Te a Géza tényleg ellenálló volt? – Az hát. Nem is akármilyen. A borfesztiválon a sokadik sátor után az utolsó poharat már nem tudta felemelni. Ellenállt neki! – És aztán? Kitéblábolt a közeli erdőbe. Kijózanodni. Lehuppant egy odvas fatörzsre. Amikor? – Amikor közeledni látott egy...
494. szám Széppróza

Morzsák egy veknihez

Sem a szépirodalomban, sem a néphagyomány vaskos köteteiben nem akadtam, legfeljebb csak hasonlóra ahhoz, ahogy én a kenyérrel, nyugodtan mondhatni, hogy tejtestvérével találkoztam. Az igaz, hogy az ügyben különösebb kutatásokat nem végeztem, mégis ki merem jelenteni, hogy a jelenség – mi lenne más –, egyedülálló. Hasonló, persze, például az...
492. szám Széppróza

Falusi idill 

A ködben úszó Tisza-parti házacska felől csattanás hallik. Mintha pisztoly dördült volna. A punnyadásvírussal fertőzött falucska ébredezni kezd. Most bezzeg villámgyorsan megtelik az utca a népekkel. Végre történik valami. Valami, ami mostantól megkülönbözteti, kiemeli őket a többi lusta, álmos falu közül. A legutóbbi jelentős esemény errefelé akkor volt, amikor...