Tandori Dezsőnek éled már a más életed nem tudva hogy vajon kiét mi meg megpróbáljuk hinni hogy itt már csak csupán voltál átírva a véletlenek véletlenszerű rendszerét nézve a kihűlt színhelyet honnan éppen kitáncoltál talán nem mondva hogy...
A nő, aki még sohasem varázsolt, de úgy véli, számos hatalma van, mert lefőzte a húst a csirkeszárnyról, a háza szép, mégis otthontalan, a férfi, aki névtelen szuperhős, vagy annak tartja olykor önmagát, a tekintete vad, szerény, merengős, és hallja még anyja féltő szavát, a gyermek, kit a csönd...
Vég És várok éjsötét tölgyek közt valahol földbe süppedt sírnál; pillangó araszol körbe és virágkertet alkot. Zakatol a csend, ám nyugvást kriptacsend sem adhatott: élő borostyán ropog minden téglán és dől a fal, repedésein szél jár, ormán tüdőbajos vas angyal: vért hány. Ide jutunk; hidegbe hull a csiszolt beszéd....
A mindenség partjainál állva ha letekint a csend a világra, valamikor szívet tépőn zokog, máskor felszabadultan mosolyog, mert nem könnyű itt embernek lenni, fájdalmak között féltőn szeretni, elfeledni az elmúlt napokat, de átvenni, mit a ma osztogat, tudni azt, hogy a világ nem minden, felette őriz minket az Isten,...
Benned fogantam és Te bennem élsz tovább. Nekem adtad a világot, mosolyogtál. Most őrizlek téged féltőn, szeretettel, Szívemben vagy velem, amíg én létezem. Tovább kísérsz magányos, rögös utamon, Átsegítesz engem minden akadályon. Rám nézel szelíden barna szemeiddel, Bátorítasz, így adva erőt gyengéden. Körforgás az élet, hisz összetartozunk. Mert amit...
Egy budapesti iskola tizenegyedikes diákjai feladatot kaptak: az egyik kis csapat a filmezés témakörén belül választhatott témát. Ők, mivel már otthontalan előadóink jártak náluk, ismerték érzékenyítő programunkat, (EKH – Első Kézből a Hajléktalanságról), ezért a hajléktalanságot választották témának, azon belül a Fedél Nélkül újság terjesztését. Mert sajnos, a többség...
Figyeld az elsötétült égbolt alatt, a kietlen partot. A csendet! Ahogy körbefon, ahogy meglebbenti a szél a fodrokat, az ezüst hídon. Figyeld szívedet, ahogy ütemet ver, ahogy pulzál a vér az ereidben. A magányt! Ahogy rád telepszik, mint a hajnalban leszálló köd a Duna felett. Figyeld, mit suttognak a...
maradj csak meg, Uram, a te kis álomvilágodban, csíja, csicsíja, majd mi elringatunk, suttogva motyogunk neked szép szavakat, és engedelmesen ráfeleljük a zsoltárválaszokat, egyszerre vetünk keresztet, mint a kiskatonák, és dehogy szólunk vissza pimasz hangsúllyal, mint szeretteinknek otthon, négy fal között, dehogy hánytorgatjuk fel a sérelmeinket, dehogy kelünk ki...
Lobognak bennem a szavak, anyám. Fáradt arcomra hull az emlékezés hava – tudom, az idő poros fogasán lógunk valamennyien, míg ki nem terít bennünket a lapos deszkára az undok halál. Te már gyökerekkel csókolózol, szép hitvese a kaszásnak barna rögök ölelnek, derékon kapnak s táncba hívnak a férgek. Engem...
Egyszer volt, hol nem volt… Ha felnézel az Égre, s látod a sok-sok felhőt, tudni fogod, hogy mindaz, amit most elmesélek Neked, valóban megtörtént. Fújt, fújt a Szél, a szigorú Északi Szél. Az emberek az utcán dideregtek, kabátjukat szorosan magukra vonták, és mindannyian egy jó meleg szobára, finom forró...
Egy, kettő, három, négy, fordulás balra, és egy kettő, megint balra, és egy, kettő, három és négy, még egyszer balra, egy, kettő, és már megjöttem. Ma így csinálom, de holnap fordítva járom körbe a szobámat, hogy a cipőmnek mindkét oldala egyformán kopjon. Különben Picsu vagyok. Az ablakon rács. Jó...
Még nincs nyolc óra, de már huszonhét fok meleg van, még ha élénk is a levegő. A fuvallat mindig a folyó felől érkezik, hozza az ártér ősi illatát, a sárgarigó rövid ritmusú, túláradó énekét és a kakukk kihívó szavát. Tavaly még megőrjített bennünket az égő műanyag mérgező bűze, idén...
Az utcaseprés, mint tudjátok – vagy nem tudjátok –, az alkoholista hajléktalan emberek sportja. Ez egy bizarr és mondhatni kegyetlen sportág, melyhez képest a Túlélők Viadala, a Ninja Warrior, a Drágán add az életed! és az ezekhez hasonló szarságok csak óvodás dzsemborik. Ez egy embert próbáló sportág, talán csak...
A Wendzsa törzs nagy eseményre készült: a törzsfőnök három fiának férfivá avatási ceremóniájára. Ekkor kaptak új nevet a fiatalok. Éjszaka volt, a telihold világított (ezt az eseményt csak teliholdkor lehet megcsinálni, mert hát… csak), a törzs tagjai izgatottan fészkelődtek a tábortűz körül. A főnök méltóságteljesen felállt, maga mellé intette...
Ellentétek vonzásában Fiatal vagyok: életem csak hóbort, mit paraszt utál; idegen és kóbor s kibújt vetésen ülő fagyott hófolt. A magyar piázik s agyamban jósok baja – gondja cikázik: lét s mulandóság; innék s munkás létem nem enged jó bort; lőrétől anyázik: de nyeltem s jó volt. Alig éltem...
Barat László Kazinczy Barczikáról jövet Útba ejtett mért ne gyöngyösi cipőt Világot járó kilakoltatott péknagykövet Látott Szilvásváradon lazacot kerek templomot Völgyet szalajkát pisztrángokat békát sok halat Sírokat sírokon bazaltot kocsiszínt odébb Barlangos függönyös várakat strázsaméheket Vájatokat kilátós csúcsokat Amikor én arra jártam eltévedtem éppen Istenmezejére készültömben ezen tűnődtem Ha...
kívül belül langymeleg fellegek agyamat s az eget róják sőt megróják a természetellenes természetet amit a vigyori sátán vigyorogva kiterjesztett és senki sem hajlandó belátni hogy tilos mindig mindent elbaltázni bedőlt s kidőlt sajnos romos a mi házunk és sajnos romos a mi hazánk és szegény az ám mikor...
Kanyargó utakon csöndes szavak. Berozsdált rácsok közt hol láttalak? Megrepedt bőr alól szivárgó vér. Mit ér egy kinyújtott koszos tenyér? Kényszerű munkában kevés a jó. Áldott az átkozott Mindenható. Tíz ujjból tizenegy mély gödröt ás. Hol épül, hol vár egy üres lakás? Beázó kutyaól, morgó ebek. Tévúton ténfergők köszöntenek....
– Kérsz egy kis kaját? Egyél, míg megfürdök! – s egy mozdulattal feltűzte haját, a síkos vízbe kecsesen belecsobbant. Irigyen néztem, hogy orozza el a kád előlem, ki úgy szerette volna körülfogni még dereka hajlatát. Habteste eggyé vált a habbal, fürdősók fűszeres illata szállt, a gyertyák lángja egyszerre lobbant,...
Otthontalan magányod szeretetért reszket, vad szelek tépáznak, hideg eső áztatja a tested. Én zuhanok – te távolodsz, a lét lassan szétfolyik. Talán lesz még, ki helyettünk éli meg az álmok vágyait. 0