0
Te vagy a vonat amely elhagyja a nulla órát megvilágítva mint a füst a hatalmas éjszakában Ugyanazok az utasok maszkok az arcukon rágalmazás és megtévesztés éjszakai románcok te vagy a vonat, a gyilkos és az áldozat az idő gyengesége; képeskönyv egy régi Istenről De még a rák előtti ködben...
read more
Likes
702. szám
EKH tagok beszámolója
Beszámoló
Első Kézből a Hajléktalanságról
Tudósítás egy nagyszerű csapatról
Az Első Kézből a Hajléktalanságról társasága hosszú hétvégét élvezett, és dolgozott át 2021. június 5-8-ig a Dunakanyarban. Mennyire nagyszerű ez a team? Tessék kérem elképzelni, a tagok fele naponta utazott oda és haza, mert nem rendelkeztek védettségi igazolvánnyal, noha többen is átestek az oltáson, de a flepnit, (igazolványt), még...
read more
Likes
K. István egyike a kerületi zsiványoknak. Ismeri az utcákat, búvóhelyeket, a helyi kocsmákat. A nap utolsó köre után egyensúlyát elveszítve elhasal a betonon. Kezében az elmaradhatatlan tablettás bor. Ruhájából gyomorforgató, savanykás vizeletszag árad. Kedvenc törzshelye a Négy csöcs. Hogy miért? Ha megkérdeznénk, kaján vigyorral, testbeszéddel válaszolna, női idomokat mutogatva...
read more
Likes
kopott a kabát de meg lehet szokni új még a cipő bár büdös a zokni borul az égbolt ha ugrik egy bolha rossz tanuló áll be üres sarokba csúcsokra felmászhat jónéhány ember csúnyán néz isten de tudom hogy kedvel gyenge kerítés senkit nem gátol menekülj menekülj hibás szabálytól zöldellő...
read more
Likes
25. Kólámban csótány kapálódzik. Vagy talán lubickol benne? * 26. A haiku írás réges-régi szerelem! Eljegyeztelek. * 27. Fiatal vagyok: még rengeteg álmom van... Elmúltam ötven. * 28. Testiség... Ugyan! A lélek közelsége az, ami fontos! * 29. Csak én múlok el. Hegyek, folyók... – maradnak. Semmi változás. *...
read more
Likes
Ez az ajtó nem nyílik sehová. Mögötte az a szoba: nincs! Nem valódiak a törtfehér falak, és képzeletbeli a súlyos rézkilincs. És mégis; e szoba maga a Valóság. Valósabb, mint bármi életemben; Hallom, hogy rág az egér a falban és ahogy nyílik szét a téglák közt a rés. A...
read more
Likes
az ember olykor egyszer él és mégis mindent elcserél házat hazát és nőre nőt családot tiszta esküvőt cseréli pénzre borra sárra szabadságnak vélt szabadságra fiatalságot öregségre zavarodottan hogy mivégre öregséget fiatalságra de nem érti hogy mi az ábra átvágja magát s átverik nála különb piaczsenik rosszabbnál rosszabb üzletek élete...
read more
Likes
Illatos ligetben, lombok hűvösében szólítjuk kedves madaraink. Galambok, verebek szárnya repes, mindent értő szemük szívünkre les, szembogár nem süt feketébben. Pázsitunk vaksötét falakhoz lejtő, földre hullott fekete függöny, áhított szivárványunk fekete- fehér márványban hasadó üres telér, kétmarokkal szorított semmi. Gerlékkel akarunk voltunkká lenni, ingünkben pucér fiókgalambbal a gyerekkorba sírva...
read more
Likes
Pirítóst sütöttem a pirítós sütőben, S magamat árammal többször megütöttem! Túléltem persze, hisz arról mesélek, De többé ne kérj tőlem pirítóst kérlek! Bundás kenyeret kértél, s én elmentem vadászni! Hisz a te bundád nem lehet akármi! Lenyomtam egy medvét, de koszos volt a bunda, ( állítólag már ő is...
read more
Likes
akár az öreg temetők éjféli csöndjében kóborló holtak meglopott emlékeim vissza-vissza járnak bennem megsárgult alkonyokon csüng sok-sok elherdált szó s mint olvadt viaszbábu csöpög rám egykori múltam mennék kegyelmet kérni az eresz alatt dongó darazsaktól takarnám új mondataimmal frissen fúrt járatait a két fanyűvőnek de elsodorta kis örömöm a...
read more
Likes
Akik gondolnak még velem, a megzavarodottal, nem is tudva, hogy a sorsom, milyen tréfát űz velem; hogy megpróbáljam pótolni, rosszabbik énem a jobbal, amíg a szalmalángommal, felmelegítem tűzhelyem. Remélve hogy írásomból, majd szépet is kilesnek, hogy azért inkább élőnek gondoljanak, mint holtnak; bőröm alá úgy kúsznak most, a novemberi...
read more
Likes
Már nem csak a lendület hiányzik, lassan években mérhető a semmi. Elfog a tériszony, itt a földön, de már nincs hová lemenni. Szélcsend, elúszik egy évszak, üresen néz, nem legyint. Csak kicsit meghalni – nem lehet? Csak addig, hogy jó legyen megint. 0
read more
Likes
Lélegzetvételed ritmusára moccannak húzódnak össze ernyednek el testemben az inak – mit csinájjak? Valamennyi színvak... s létük nem más mit a természet adott nekik a Te létedre válaszul hozzád igazul minden idebenn s kint lent és fent rajtad átszűrve látható a felhő a madár a virág a fák az...
read more
Likes
Nem volt más Mint önmagát ámító hiú remény Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált Kizökkentve megszokott mindennapjaimból Gondolataimba kivédhetetlen nesztelenül behatolt Megzabolázhatatlan örvénylenek Emlékeim a jelenben Még nem fogva fel Ingoványra tévedtek Melyből most nehézkesen Hömpölyögve Erőtlen menekülnének Még Rád néznek Kérdően… Ám tagadólag int, némán, szemed Leplezetlen rosszallással...
read more
Likes
Úgy mondi az „Fáma” Szar a hideg szénékű! S Sorolhatnám zengzeteg idézetek Végtelen oszlopaival De Nem erről szerettem volna írni Drága hanem arról hogy OTT Hagynék csapot-papot CSAK Jutna nékünk „odú” ahol TE Várnál vacsoránk Vígan kevergetve Várnál Ölelkezésünkre Azon törve buksicska bóbitád Vajh az új seprő Jól seper-e...
read more
Likes
Gyertek gyorsan, új barcsi lányok, vár ránk a Zimonya-árok. Tiszta vizű, lágy hullámokkal: s úszkálhatunk, mint a gyors csíkhal, csak a csősz erre ne tartson. Ősi szabály van itt, Barcson… Eligazgatná mind a hatunkat: s bőrünk így le nem bárnulhat. 0
read more
Likes