0
hahotázik a Hold kinevet engemet mert a félhomályban fordítva vettem fel az ingem ciripelnek a tücskök nekem zenélnek pedig én nem is kértem fizetni érte nem fogok mert nincsen semmi pénzem igaz a tücskök úgysem tudnának semmit se kezdeni a szar forinttal én sem tudok semmit tenni az álmatlanságommal...
read more
Likes
Azt hiszem, a lecsó maga a világbéke, de legalábbis magyar ember megnyugvása, testvér-testvér elleni harcának elsimítója, egyezményes biccentések paradicsoma, felpaprikázott hangulatok lecsihadása. Ahol a lecsóillat, ott a komfortos, biztonságban vagyok-érzetű beszélgetés – na erre jutottam. A lecsóban nincsenek társadalmi különbségek, jó, persze van, akinek a kolbász, ne adj Isten...
read more
Likes
(A politikai üldöztetés áldozatainak emlékére) „Ezt az undort hiába is erőltetném megmagyarázni egy olyan embernek, egy… na, már most szétvet a feszültség… normálisan hétköznapi személynek, mert indokokat várna el, okokat keresne, jogosan vagy jogtalanul, lényegtelen.” Sylvia, Edit nővére nemrég költözött vissza az emigrációból, ahová azért száműzték anno (adoptálták, de...
read more
Likes
Ahogy Budapestről Kelet-Magyarország felé, Debrecenbe utaztam a vonaton, megmagyarázhatatlan érzés vett erőt rajtam. Azt hittem, bolond vagyok. Csak én érzem így? Ahogy a vonat egyre jobban közelített Debrecen felé, egyre szomorúbb lettem. Egy láthatatlan, emberi szemmel nem érzékelhető, de lélekben annál inkább érezhető szellemi sötétséget tapasztaltam a települések felett....
read more
Likes
Hat küszöböt már átléptem A hetedik felé megyek szépen A sebesség nem a régi már És oly kihalt az út menti táj Szürkeség van közel és messze Ilyenkor az ember színeket keresne De csak a halovány derengés marad Félni kell, mert elesni nem szabad Talán valahol a küzdelem végén...
read more
Likes
Megint itt vagyok a szóróparcellatéren, ahol a vízoszloppal magasra emelkedett tested por martaléka – a gravitáció parancsára – alázuhant az is a virágágyásra, s most béna mozdulatlansággal pihen, és néma csendesség lapul a színek tarkaságán, meg a füvek vigyázzba álló szálai között – de a légen át hallani lehet...
read more
Likes
33. A mobilomnak önálló élete van. Bénázok. Sokszor... 34. Fáradt, mégis elkísér a szobatársam. Betegeskedem. 35. Izgatott csótány kerülgeti mobilom. Kit akarsz hívni? 36. Csupán árucikk. saját könyvemet veszem egy könyvesboltban. 37. Azt csak úgy írtam! S nem tudtam, hogy nem tudtam... Nos, úgy sikerült. 38. Szétreped a hólyagom!...
read more
Likes
talán jobb lesz talán áspis gyöngyöt szül a kalamáris tetkót rajzol alkaromra nem hétköznap alkalomra csillag folyat aranycsíkot eltaposták a kis gyíkot sara csorgott útpadkára öregapám csizmájára reggel kente disznózsírral megtörölgette nagy kínnal a tetemet zsebkendőbe úgy vitte a temetőbe nem találom az eszemet megittam a faecetet kimarta a...
read more
Likes
Őszt görgetek magam előtt. Megsárgult köntösbe bújnak a fák. Erdő mélyén nem dalol a nyár. Mögöttem elhervadt, eltaposott árnyak maradtak. Maradtam magamnak. Széthullott az éjjel, pirkad felettem. Hadat üzennék a csendnek, de torkomban ragadtak a szavak. Pokolfajzat a fájdalom! Zsolozsmát zeng a vágy, jajkiáltásba fúlnak az igék, süpped alattam...
read more
Likes
Glóriát vetett rád a tompa utcalámpafény először hagytuk ki huszonhatodikán az ünnepnapi háborúkat hideg volt a kezed az esőtől testedről foszlottak az évek békét akartál nyúlánk lankák felett pihenni Azóta sok reggel elmúlt sok napsütéses óra a kerti színek egy árnyalattal világosabbak lettek a természetben nincsenek stádiumok a gyászra...
read more
Likes
– Tudod, nekem a postásunk jó hírt nem is nagyon hozhat... Nincs már olyan, hogy két szomszéd este kártyázva borozgat, nem járunk át vendégségbe, hozzánk se jön gyakran senki. Macskánk enni jött be este, aztán éhesebben ment ki. Huszadikán hóvége van, később jön a kölcsönkérés. – Hogy azt miből...
read more
Likes
Van, akiről utcát neveztek el. Van, akiről várost. Vannak olyanok, akikről még sírt se. Évek óta az utcán élt. Nem barátkozott senkivel. Egyedül ücsörgött egy kapu alatt, nézett maga elé. Még akkor se emelte fel a tekintetét, ha valaki beledobott valami pénzt az előtte levő papírdobozba. Persze így aztán...
read more
Likes
Nyolcvanéves szabadságom töltöm itt, a Földön. Nagy pechem, hogy éppen most, és épp a Földön töltöm... Százezer év fenn a Mennyben, utána is ennyi, remélem, hogy legközelebb máshova kell menni! Vagy, ha mégis idejönnék, – más lesz már az ember, mert amilyen most, hát abból elégséges egyszer... 0
read more
Likes
Rácsodálkoztam a Napra. Ugyanúgy süt rám is, mint a padon a papra? No, és a pap alatt a padra süt-e vajon? És ha én ülnék a padon? És ha a pad lenne a papon egy szép napon? Este az ablakon besüt a Hold. A mocsárban loholt a kis kobold,...
read more
Likes
egy harmincnyolcas az orrában összegyűrt újságpapír azt később kivettem egy negyvenes egy negyvenkettes negyvenhármas kétszer – akkor voltam katona azóta nincs nem is tervezem ez volt az én bakancslistám 0
read more
Likes
a pünkösdi királynak csak réz a koronája nem kell hogy az évszázadok rozsdáját kiállja papírpalást festett jogar országalma fából aranyfesték az idővel lekopik magától igaz viszont egy ideig más állja a cechet de aranypénzt arcmásával sohasem verethet 0
read more
Likes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdőszéli kis kunyhó, abban élt egy szegény család, nagy-nagy szeretetben. Az apa és az anya tiszteletre, becsületre nevelte mind a nyolc gyermekét. A családdal együtt élt a nagymama és a nagypapa is, így aztán tizenketten laktak a kicsi kunyhóban. Egy téli...
read more
Likes
Megjöttek a fiúk A háborúból Már amelyik Lovam két Évszázada iszik Romlott kútból Romlott álmom Álmos csillagfű Álmodozott rólam Rólad rólunk Róka bámul Bárkát Atlantisz Kocsmái ideiglenesen Zárva 0
read more
Likes