Félreértés

Nem volt más
   Mint önmagát ámító hiú remény
      Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált
         Kizökkentve megszokott mindennapjaimból
            Gondolataimba kivédhetetlen nesztelenül behatolt

Megzabolázhatatlan örvénylenek 
   Emlékeim a jelenben 
      Még nem fogva fel 
         Ingoványra tévedtek
            Melyből most nehézkesen 

Hömpölyögve 
   Erőtlen menekülnének
      Még Rád néznek
         Kérdően…
            Ám tagadólag int, némán, szemed
               Leplezetlen rosszallással engem
                  Dorgálnak tekintetükkel
                     Megértem

0