Valamikor régen még azt hittem, hogy az élet az valami jó. És esély valami még jobbra. Semmit sem tudtam még róla. Valami enyhe sejtésem volt, hogy anyám nem elégedett vele. Gyerekkoromtól láttam, hogy szedi a nyugtatókat, amit apám írt fel neki, hogy ne hisztizzen a női miatt. Apám főorvos volt, velünk alig foglalkozott, anyám is elvolt magában. Gondolkodni sok időm jutott mindig, ez volt a legfőbb elfoglaltságom, igazából ez tényleg hasznos volt. Tudni, érteni az életet, ez ma is központi kérdés. Amit a szüleimtől kaptam, kezdve a génekkel, lényegtelen, jobb elfelejteni. Anyám bölcsész volt, és érzelmileg érzékeny, ezt örököltem, de annyi keménységet rakott erre az élet, mint egy meztelen lábon a katonai bakancs, amit már lassan éjjel sem teszek le. Nincsenek már álmaim, se vágyaim, örülök annak, ha van, hol lehajtsam a fejem, és nem fázom, nem vagyok éhes. Az élet nem adott többet, mint amit én tettem bele. A saját erőm, tehetségem, vagyis a talentumok, amit Valakitől kaptam, ezeket használom, ezzel élek. Nincs semmim, csak a saját jó szívem, amit csak azok felé fordítok, akik megérdemlik: szűk családom kap csak belőle. Elzárkóztam a világtól, csak tükröt tartok elé, ahol jószándék van, ott én is ott vagyok, máshol nincs helyem. Nincsen bizalmam senki felé, az élet már sokszor megmutatta, hogy ennek nincs semmi értelme. Nincsenek elvárásaim, és olykor mégis örülök, ha kellemes dolgok érnek. Voltak szerelmek, kapcsolatok, barátságok – már nincsenek. Vannak emberek, akik itt vannak, de ha nincsenek, az sem számít. Egyvalaki számít, akitől sokat várok: önmagam. Egyvalakihez érkezem mindig, mindenhonnan: önmagamhoz. Egyet szeretnék, magamat napról napra felülmúlni. Vannak ígéreteim, amit megtartok, mert ez az igazi ajándék, amit kapok, az adott szó önmagamnak. Magamat sose csapom be, és úgy őrzöm a láthatatlan kincseimet, hogy mindig elégedett vagyok tőle. Hülye az élet, bárhol is megbuktam, de legyőztem önmagam. Nincs hova tartsak, elég nekem az a béke és nyugalom, ami a szívemben van már. Az a Valaki, aki nem hagyott el soha, néz felülről és tudom, látom, hogy mosolyog. Én pedig Vele.
2021 szeptember, 3. díj
