Sétáltak, nem siettek sehova. Teljes egyetértésben haladtak egymás mellett. Anna és lánya. Mikor elhaladtak az útjukba eső kirakat előtt, Anna megtorpant, majd visszalépett. Közelebb hajolva, szemét árnyékolva az üvegen megcsillanó napsugártól, benézett. Homályos világ tárult elé. A magas kirakat csupán egy narancs és halványsárga mintás ágyneműt mutatott. Hányavetin ráhajítva...
Nemrég egy megbeszélésen összevitáztam valakivel, de aztán bocsánatot kértem tőle, ő is tőlem. Ma ismét találkoztunk és békésen elbeszélgettünk. Viszont mindketten összevesztünk egy ott lévő harmadik személlyel, végül mindannyian elnézést kértünk egymástól. Ezután nyugodtan megbeszéltük a folyamatban lévő ügyeket. Most pedig hármasban megyünk egy negyedik emberhez további egyeztetés miatt,...
read more
Likes
„Mert a lélek álma, Hogy egyszer majd testet talál, Mert a test a lélek ára. A lélek tévedése, Hogy minden bátrat eltalál, Egy foglyot sem hagyhat élve, élve.” /30Y/ Én pisilni bármikor tudok, kivéve, ha felszólítanak, nehéz bármit is csinálni az ösztönt és a szabad akaratot is száműzve, ezért...
read more
Likes
folytatás Szoknod kell az időjárási, szükségvégzési és egyéb körülményeket is, az étkezés bizonytalanságát, a mozgási nehézséget, ami elsősorban a placc elhagyásának félelméből fakad, miközben ha tehetnéd, legszívesebben egész nap kint, illetve fenn lennél, már ha az idő engedné és bírná a lábad, de nem teheted, egyre több időt vagy...
read more
Likes
Én a saját utamon megyek. Állhatnak előttem nagy hegyek, magam vonszolom át magamat, ne segítsen senki, húzná a hajamat! Én a saját utamon megyek. S nem kell, hogy kegyeltje legyek senkinek, sok lenne az ára, tudom, hogy lelkemet költené magára. Én a saját utamon megyek. Célom, hogy megmásszam a...
read more
Likes
Az emberség kényelmes nyomor, gyökeret hajt, meddőn megformáz, arctalan jósága mind egybeforr, mint régi könyvekben a kopott máz. Elszakadtam az élet tengelyétől, kimondanám, hogy Isten veled, magával vitte legszebb vigyorát, és telesuttogta nézésedet. Csak a lenni-akarás ficánkol, emberré gyötör az örvénylő szív, szégyenbe borít, aranya lángol, és rózsa-arccal nótázik...
read more
Likes
a hangulataim a szobában hagyom ezen telelnek át az évelő növények fájdalmukon megcsúszik a délutáni nap, kulcscsörgés, hello, az akasztón kalap nincs az a halk, ahogy jössz a bőrcipőket egymás mellé teszed a remény ösztön a szerelem döntés szóval komolyan veszed hogy együtt kell vasárnap a biopiacra csicseriborsóért járni...
read more
Likes
Tudod oly szép a gondolat, szépnek lenni a Nap alatt, hinni, hogy vagy valaki, és porrá lenni egy perc alatt… És porszemként tovább élni, működni a gépezetben, nem gátolni, segíteni, hogy szép legyél a képzeletben… De tudod… oly nehéz… megfelelni Mindenkinek… hova menjek, kihez férjek… inkább hagyom magam és...
read more
Likes
Nézd csak…. Nézd csak, nézd csak Tenyeremből kiverték a ráncokat Mámból a tegnapokat Nem, nem töröltek le könnyeket Bottal ütik a kenyeret Azt mondta a krokodil – szeret. Odahajoltam, És megevett! Ha húszat mondok, Ő huszonegyet. Akármennyit mondok, Ő mindig többet. …És mégis szeretem… Áll a Dunaparton a Bálna,...
read more
Likes
Ne temessük el idejekorán azt a gondolatot, amiben még pislákol az élet - - az nem csupán félelem lenne a vereségtől, az már egy tudatos, lassú öngyilkosság kezdete. 2023 február, második díj 0
read more
Likes
azt hallottam egy influencertől hogy minimum három évente a megújulás kötelező aki pedig egyhelyben toporog mint a szarógalamb nem veszi komolyan istent az elvesztegetett tálentumnál nagyobb sértés nincsen én komolyan veszem a tanításokat mondja vlogger vagy pap minden reggel újra össze- rakom magamat pléhpofát rajzolok az arcomra lesminkelem a...
read more
Likes
Ülnénk a Duna-parton, dinnyehéjak helyett már csak szemét úszik a hullámokon. Néznénk egymást, furcsán, idegenül, ismeretlen-ismerősen. Ismerjük mindketten a vasút, és a pszichiátria történetét. Ő meghalt, én túléltem. Nem tudom, melyikünk a szerencsésebb. Ő nagy költő lett, én lélegzem. Ismerjük mindketten a szegénység gyötrő szégyenét, a magányt, mely mindenhonnan...
read more
Likes
A hideg buszmegállóban megfagy a gondolat S ráadásul felszállni csak az első ajtónál szabad Liba leszel, amikor araszolsz a sorban Gágogod is magadban, hogy ez így nem jól van Hiszen a tömegbe gyúrva kell lépned naponta Mert egy nagy pásztor tömören kimondta: Arra mentek, amerre majd én megszabom Nem...
read more
Likes
lám a szeme sötétkék bla-ma az egész versem ezúttal próza sok a szöveg nem kell a sóder füves ember azaz grassman blue grass mintegy ötszáz tanítvány mágikus erővel elrepült bardo bardo bardo marosszéki kerek bardo ergatív vagy szenvedő??? alany tárgy állítmány A keleti kereskedő fogta a hullát, fölrakta egy...
read more
Likes
Pilinszky János emlékére El, hogyan kezdted? És meg, minek maradtál? Meg, hogy fogalmazod? És el, hogy hallgatod? Átokként és kísértésként, mi maradt rád? Miért gondolod: kézben már nem tarthatod? Hogy nem nyerhetsz soha, senkitől sem vigaszt, mint akit fogva nem tart, csak a maga átka. Mondd, mi az, mi...
read more
Likes
ez nem gyász, nem vers, nem stílus, semmi jelzés, egyszerű gondolati rendszer, talán elmélkedés, részemről lassan aszkézis, a felejtés szertartása, gyertyák között valami, aminek köze van a meztelenséghez és a marijuana-hoz. 0
read more
Likes
Farkas Franciska volt már szociális munkás, modell, újságíró, jeltolmács és még sok-sok minden, mégis leginkább színésznő – hacsak úgy nem dönt, hogy abbahagyja. Csapongó beszélgetésünkből kihagytuk a kérdéseket, hiszen a válaszok sokkal érdekesebbek. „Nem mondhatom, hogy valaha is aktív újságíró voltam, de részt vettem a Független Médiaközpont újságíró képzésén....
read more
Likes
Zoltán harmincöt éves, a Mocsok Téren ül a padon. Így nevez minden közterületet. Jobb lába végig befáslizva, üszkösödni kezdett már, akkor mentették meg, de még így is „folyik”, ahogy ő mondja a mellette lévő sorstársának. Neki sem egyszerű, sőt, – kerekesszékbe került ötvenkét évesen, viszont a közeli lábadozón lakik,...
read more
Likes
Felhívott mondta visszajött a szülővárosába látni szeretne a lépcsőn megállt nézett belépett átöleltem éreztem testén hogy szidták sokat dolgozott várt virrasztott éreztem hogyan ült huzatban ott keresett ételmaradékot a hűtőben hajnalban így öleltem ötven évét zihálását testemmel fogtam be tekintetét ami másnak semmit sem ért most velem volt nem...
read more
Likes