Farkas Franciska volt már szociális munkás, modell, újságíró, jeltolmács és még sok-sok minden, mégis leginkább színésznő – hacsak úgy nem dönt, hogy abbahagyja. Csapongó beszélgetésünkből kihagytuk a kérdéseket, hiszen a válaszok sokkal érdekesebbek.
„Nem mondhatom, hogy valaha is aktív újságíró voltam, de részt vettem a Független Médiaközpont újságíró képzésén. A Zenész Magazinban jelent meg életem első interjúja Prieger Zsoltival, az Anima Sound System alapítójával. Örültem neki, büszke voltam rá. Mivel színészként és modellként is ekkortájt kaptam az első lehetőségeket, néhány interjú után az újságírás háttérbe szorult.
Sorra kaptam a roma lány szerepeket. Gyakorlatilag folyton ugyanarra a szerepre hívnak, mert a rendezők úgy gondolják, hogy egy roma lány biztosan el tud játszani egy roma lányt. Van ebben szabadság is, mert én döntöm el, mennyire legyek cigányos, hiszen a rendezőnek maximum sztereotípiái vannak, de majd én biztosan megoldom, bármit csinálok, valid lesz, mert én vagyok a cigány. Engem ez mérhetetlenül felháborít, kiábrándít és elfáraszt. Ez szörnyű. Legyalulja rólam a színészséget. Sajnos gyávák a rendezők, szinte minden ilyen esetben biztonsági játékosok. Értem én őket is, nem kockáztatnak, hiszen nincs pénz, nagyon nehéz pályázni, nulla forintból kellene merészen gondolkodni, kliséket és előítéleteket rombolni, széllel szembe menni. De hiába várom, hogy több fantáziával gondoljanak rám, ebből a skatulyából talán csak úgy lehet kimászni, ha abbahagyom a színészetet. Jelenleg rettenetesen alulmotivált vagyok és kiábrándult, gyakorlatilag a kiégés szélén. Mostanában sok tragédia történt az életemben, háromszorosan gyászolok, és bár vidámnak, energikusnak látsz, ez is meghatározza az alaphangulatomat.
Mindezek ellenére nagyon feltöltenek azok a levelek, amiket roma gyerekektől, roma fiataloktól kapok. Tudom, sokaknak vagyok példaképe, olyanoknak, akiknek az én pályám adott erőt ahhoz, hogy továbbtanuljanak, egyetemre jelentkezzenek, komoly céljaik és vágyaik legyenek. Ez nem csupán eredmény, hanem hatalmas felelősség is, ami alatt lassan összeroppanok. Előbb magamat kell újra összerakni, meg kell erősödnöm, hogy a romaság vállalását és képviseletét tovább tudjam vinni. De most fáradt vagyok. A színpadi játékhoz, a forgatásokhoz is erő és tartás kell, egyiket sem lehet kedvetlenül, tűz nélkül csinálni.
Ha külföldre hívnak és angolul játszom egy előadásban, mérhetetlenül büszke vagyok a magyarságomra. Hallom, érzem, hogy Szabó Lőrinc fordításában Shakespeare szövege mennyivel szebben hangzik, milyen költői, festői, filozofikus, mennyivel gazdagabb és szebb, mint az eredeti. Lady Macbeth monológját a Glória című önálló estemben magyarul fogom elmondani, Berlinben pedig angolul, így alkalmam nyílik a folyamatos összehasonlításra. De nem csak a magyar nyelvre vagyok büszke, hanem a felfedezőinkre, tudósainkra, művészeinkre, a kokárdánkra, az 56-os forradalomra… Órákig sorolhatnám.
A magyar filmgyártás, amire régen szintén büszkék lehettünk, jelenleg haldoklik. Most, amikor Kossuth-díjas rendezők sem kapnak pénzt a terveikre, mert nem a dicső múltról akarnak filmet készíteni, mit várhat itt egy cigánylány? Kialakítottam a saját közegemet, szervezetemet, és abban lavírozok. Megírtam a saját kis darabjaimat és elkezdtem azokat játszani. Ennyit tudok, ennyi a lehetőség.
Van egy elég erőteljes klíma-szorongásom. Megírhatod, vállalom. Sokat agyalok azon, milyen változások milyen gyorsan várhatóak. De nem csak aggódom, hanem erre gondolva most is tanulok, természetgyógyászatot. Szükségem van erre a tudásra. Talán olyan füvesasszony szeretnék lenni, aki egy erdei faházban él és gyógyítja az erdőt, meg azokat, akik felkeresik. Olyan leszek, aki lát az erődben, tudja, melyik fa milyen, mit ehet meg és mi a mérgező, hol rakhat tüzet, mit használhat fájdalomra, betegségre. Kell nekem ez a tudás, megnyugtat, hogy ha bármi van, felkészülten fordulhatok a természethez. Ja, és hogy még többet tudjak az erdőről, erdésztechnikus végzettséget is szeretnék szerezni az Agrártudományi Egyetemen. Fel tudom majd mérni egy erdő állapotát, tudok majd szaporítani, oltóanyagot készíteni, el tudom majd dönteni, mit és hol szabad kivágni, mihez nem szabad hozzányúlni. Ha egy szóval kéne kifejezni, hogy mi leszek, vagyis hogy mi szeretnék még lenni az életben, vagy legalább a belátható jövőben, akkor azt mondanám: elégedett.
Elhatároztam, hogy elégedett ember leszek. És ehhez hozzátartozik minden olyan dolog, ami érdekel, amit még képes vagyok megtanulni.
Nem azt mondom, hogy véglegesen abbahagyom a színészetet, hiszen gyerekkorom óta tudom magamról, hogy színész alkat vagyok. Abszolút, teljes mértékben. Ha látok valahol egy érdekes gesztust vagy mimikát, abban a pillanatban leutánzom. Meg se tudnám tenni, hogy ne így legyen, ez szinte öntudatlan. Ha jön egy olyan szerep, aminek íve van, ami kihívást jelent, természetesen érdekel, de sztereotípiákat ismételgető és identitással foglalkozó feladatok már nem keltik fel a kíváncsiságomat, meguntam, ilyenekkel ne is keressetek.
De ez egy ilyen szakma, akkor is simán előfordulhat, hogy évekig nem történik semmi, ha mindent el akarnék vállalni. Egyelőre fogalmam sincs, hogy az elkövetkező tíz évben hol fogok élni és mit fogok csinálni. Azt mondogatom magamnak, hogy nyugodjunk meg, erősödjünk meg, és ha a személyes tragédiáimat is feldolgoztam, újra kell gondolnom mindent.
Gál Tamás Dunaszerdahelyen rendezi a Mephistot, ebben talán én fogom játszani a színesbőrű lányt. Ő nem cigánylány, kicsit tágabb lett a keret, ezt már haladásnak is elkönyvelhetem. Ha felkérnek egy szerepre, az elismerést és bizalmat jelent, nem illik visszautasítani.
Semmit sem szeretek, ami öncélú. Ha nincs a jelenetben vagy a szerepben egy út, ami lehet történet, hangulat, érzés is, akkor nem vállalom. Jussunk el benne valahonnan valahová. Legyen értelme. Ha azt látom, hogy nagy rendezőnek képzeled magad, de mindössze víziód van, legyezgeted vele az egódat, konkrét kérdésekre viszont nem tudsz értelmesen válaszolni, akkor nem vállalom. Problémáim vannak a meztelenséggel is. Sem filmen, sem színpadon nem vetkőztem le teljesen. Ahhoz, hogy elfogadjam, nagyon indokoltnak kell lennie, nem pedig látványosságnak. A tánc az más, az a testről szól, ha táncos lennék, vállalnám. Amikor modellkedtem, készültek rólam félaktképek is, az sem zavart, mert ott a test az esztétikum.
Pest nekem már túl hideg, túl szürke, túl közömbös. Pécsre költözöm. Gazdaságilag is jobban megéri, egy barátom lakásában fogok lakni. A Gandhi Gimnáziumban, egykori iskolámban leszek drámapedagógus. Nekem ez az iskola sokat jelentett, ott került a helyére a roma identitásom. Gyerekekkel játszani mindig imádtam, soha nem tudnám megunni.
Miben láthatsz a közeljövőben? Most egy héten volt négy bemutatóm. Úgy hozta a véletlen, hogy amiket az utóbbi öt évben forgattam, mindet egyszerre mutatták be. A Friss Hús Fesztiválon volt a 27 című animációs film premierje, ami Cannes-ban Arany Pálma díjat nyert, de ezen a fesztiválon is a legjobb film lett a kategóriájában, Buda Flóra Anna rendezte. Ebben a rendőr csajnak én adom a hangját. A másik érintése című nagyjátékfilmet is most lehetett először látni a Magyar Mozgókép Fesztiválon, ezt Buvári Tamás rendezte, pici szerepem van benne. Itt mutatták be Sopsits Árpád nagyjátékfilmjét is, a Mellékszereplőket. Ebben egy gazdag csávó gazdag nője vagyok, végre függetlenül a származásomtól. Nagyon hálás vagyok Sopsitsnak, mert azért engem kért fel erre a főszerepre, hogy kiszedjen a skatulyámból. A negyedik pedig Odegnál Róbert rendezése, a Sámán, ami a Comic Con rendezvényen mutatkozott be. És van a közelmúltból még egy film, a demenciáról szól, Nefelejcs a címe, Chilton Flóra rendezte.
Mi legyen a zárszó? Arra szeretném motiválni az embereket, ne álljanak be a sorba, mindenki találja meg azt az életben, amit valóban szeret, ne akarjon másoknak megfelelni, ne engedje, hogy a rendszer összetörje, és ne kezdje el saját magát cenzúrázni. A diktatúra nem rághatja be magát a lelkünkbe. Pedig ennek már sok jelét látom. Figyelnünk kell magunkat, és észre kell venni, ha korlátozzuk a saját gondolkodásunkat, véleményünket, ha másoknak akarunk megfelelni. Szabad emberek vagyunk. És ez nem azt jelenti, hogy azt tehetsz, amit akarsz. A szabadság azt jelenti, hogy nem kell megtenned, amit nem akarsz.”
(lejegyezte: – odorik -)
fotók: Csanádi Gábor
