0
„Jól esik a vásárlók figyelmessége” Romániában, Erdély délkeleti részén, Brassóban születtem 1969-ben. Brassóban románok, magyarok, szászok békében élnek egymás mellett. Itt jártam iskolába, nyolc osztályt végeztem. Fiatalon férjez mentem, a párom szintén erdélyi. Három gyermekünk született, két leány és egy fiú. Körülbelül tíz éve települtünk át Magyarországra. Jelenleg...
Árva Akár a rettentő álmok kínpadjaira citált éjszakák akár egy bűneit betűző hóesés s a titkok fókuszaiba hajló hajnal is ahogy a kígyóbőrökkel fertőzött várost felfedi Tanúd a szél – megtelve félelemmel tanúd a reménytelenséggel málházott partokra görnyedő tömeg fájdalmak violinkulcsain vétkező éneked Mintha sosem érkeztél volna...
Kiemelt terjesztőink kis csapatával március elején az Unicum Házat látogattuk meg, így új kulturális élményekkel gazdagodtunk. Megnézhettünk egy kisfilmet a Zwack család és a gyár történetéről, mely után részletes és minden kérdésünkre nyitottan válaszoló tárlatvezetést kaptunk. Mindenkinek ajánljuk szeretettel a tartalmas programot a Soroksári úti gyárban, mert az Unicum...
A mostban levés egyike a legnehezebb feladataimnak. Képes voltam életben tartani „szerelmet”, eszelősen, nem tudomást véve arról, hogy ez a jelennek mit sem használ, sőt, boldog sem vagyok és húz le a dolog, csak mert huszonéve volt pár reményt keltő percünk, és hajlamom volt pánikolni a jövőn ugyanígy, mit...
Alkonyat szelte át a kék eget. Amanda kis fekete ronggyal az ablakot törülgette. Folyton Robin, a fiúján járt az esze. – Vajon mit csinálhat most? – kérdezte magától A kezébe vett egy könyvet, de elálmosodott rajta. Judit éppen a tévét nézte, egy kabaréműsort. Átment Amandához, de azt látja, hogy...
– Képzeld, Mariska, megkerült a Nudli. – Hogyhogy megkerült, mi az, hogy megkerült, talán el volt veszve?! – De el ám, bizony. Tudod, úgy három hete az a rövid agyú menyem kivitte az unokámat meg a szomszédék kislányát a Kamaraerdőbe sétálni, rügyező fákat nézegetni, és hóvirágot keresni. Nudli is...
Eltűnhet-e valaki nyomtalanul, egyik pillanatról a másikra? Csak úgy, minden előzmény nélkül? A kérdés indokolt, hiszen a totális nyilvánosság előtt éljük pokolbéli víg napjainkat (© Faludy Gy.). Lépéseinket kamerák követik az utcákon, a lépcsőházakban, digitális mozgásainkat, kapcsolatainkat precíz és fegyelmezett szakemberek ellenőrzik. Ha indokolt, de csakis akkor, beleolvashatnak titkos...
Szürke Ernő fontosügyi szakelőadó ajtaja előtt nap mint nap sorok kígyóztak. Mindenkinek akadt egy fontos ügye, amit csak nála lehetett elintézni. A fertő elleni plexi mögött monoton precizitással és kitartással intézte az ügyfelek búját, baját. Nem stresszelt (úgy hitte), mert a hitvallása az volt, hogy amelyik ügy nem intéződik...
boldog gyermekkorom kanyargó ösvényein járok talpamban tüskék ruhám bogáncsok szaggatják lékelt dinnyék lopott cseresznyék méz ízű körték vallatnak s mint rámfordított reflektor fénye terülnek rám apró bűneim mert én sem voltam szent fejem fölé glóriát nem rajzolt a múló idő csupasz verebeket szedtem a szárítók szalma fedeléből vércsénknek szirénás...
Nem sajnálom a fogyó tűzifát! A máglyába rakott hasábok tüze sugározza rám az ősi mágiát legalább még ma egyszer… még egyszer, utoljára! Szálljon kéményem sűrű füstje és telepedjen rá a tájra, köhögtesse az erre járót cudarul! Hadd lássa, nem bánik a fával fukarul a vén zsivány, ki most bőszen ...
„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom; ki se hallgat már a dalosra…” (Ovidiusz – Átváltozások) V. Éveket tanultál egyetemen: hiába mind – semmit sem adott hozzád, vakon élsz… – megdöglesz gyerekesen. Végre megkaptam lapos lelked zsoldját: fagyosan érint a szenvedésem, semmit mond neked a...
Ragyogó homlokú kisgyermekként, angyalképnek teremtve és társnak; gyanútlanul örök szerelmednél, ki az elsőként nem öncsalás vagy. Inkább menedék az életemben, ki minden veszendőt mélybe vetett; hogy ne tagadj, és ne hagyj el engem, nekem adva a gyöngeségedet. Ki készebb a szelídebb szavakra, kit nem köt már az emberi...
szabálytalan vers Terjék tanár úrnak tisztelettel neszek holdsugár csobbanva motoz fadúc alszik s horkol betű rebben 0
Akkor, igen. Akkor szakad meg valami. Többnyire. Ha nincs mire… ha nincs mire várni. Legyen az bármi: egy gyógyult seb, találkozás, tavasz, egy jobban kivilágított útszakasz, egy gesztus, egy meleg sapka az ember fején, vagy egy félkiló kenyér a kuka tetején. 0
pipipisti feje alva csüng szívére hajában nyárfavatták pihéje pipipistinek hívják mert dadog ajka kitüremkedett biciklbelső a hordágyról a fűbe dobta le a mentő míg delirál kezek nézik át zsebeit dzsípieszes nyakörvű kutyák szagolgatják ’sok itt a szenvedés ám az Úrnak is tetsző az kevés’ tűri fel...
tél hókupac vagy semmi és fekete sár mennyből az angyal a sínek közül Lucifer dermedten sok évesen fázósan sörényesen fagyos közönnyel kelni útra mert más sincs a bordákon és azon a néhány vacakon kívül csak az út a semmibe és a mindig sehová menni még világgá se jutni háton...
Hogyha egyszer majd Rám süt a nap Akkor én leszek az Akit elkerül a vad Minden vad dolog Mi történik velem Kimásznék én De túl mély a verem Beleestem és itt Nincsen fény Eltávolodott Minden kéz De bízom benne hogy Lesz aki kiszed És azt fogja...