a gázlámpák gyújtogatója unottan bámulja a szerelmeseket engem és téged macskakövek az esőben kipp kopp nyolcat ütött már az óra térjetek hát nyugovóra végre befordul az öreg a sarkon megcsókolom a szád a nyakad a melled de sajnos nincs folytatás a házmester nem enged be minket hiába könyörgünk no...
Néha volt, hogy nem jöttél velem. Akkor nem láttam magam kívülről se. Másnap ott ültél puha képzeletfotelban és én visszazsugorodtam szégyenlősre. Még megvan a parókád? – hallottam. Ugye a szellemeknek nincsen szája? Nem tudtam, honnan jön a kérdés… és nem tudtam már gondolni se másra. Néha volt, hogy nem...
„…s a bomolt nők vad visítása lantmuzsikát elnyom; ki se hallgat már a dalosra…” (Ovidiusz – Átváltozások) VI. Színről-színre Ez a játszadozás nem megy nekem, akár az ólom, oly nehéz agyam: vitrinben is tárolhatnám fejem! Talán szebb lesz kiirtanom magam, hogy többé elvétve se lássalak! És valahol...
Ó jaj, ha ifjúságod eltűnt nyomtalan, szépség, erő, egészség – minden odavan. Fehér hajad mára már hamvas szürke lett, és nem látod naponta kedves gyermeked! Ó jaj, hogy nem ég szemedben a régi tűz, melyről hitted, hogy minden gondot tova űz; nem várod a következő szülinapod, reméled, hogy...
öltözz kéjjel-tákolt szerelembe amíg a sötét esték összeérnek fél marék tisztelet a kezembe – és gyászos virágai a télnek emberfejem vétkeidre hajtom mert küzdeni nem tudok csak hinni sosem volt szemérmes az arcom csak képzeletben tudlak téged szidni villámaid szólítgatják sorsom zengő sivatag amit ma is féltek rátelepült de...
Halovány képek suhannak át az éjeken. Álom, vagy egykor volt valóság? – kérdezem. Bőrömhöz simul a paplan alatti sötét, s míg verejtékbe gyűjtöm fájdalmam könnyét, átölelnek kedves, cikázó éji árnyak. Csöndemre láthatatlan angyalok vigyáznak. 0
A semmim falaim közt őrlődöm; a semmi falai közt gyötrődöm. Verset írnak rólam! – ujjong a semmi, – két perc hírnév kijár, s az nem semmi! A semmi hangja szól fülembe, semmitmondó szép ütembe. A semmim falai közt múzsám semmi, ezen a helyen a nevem is csak ennyi. Ne...
hamutartó volt a világ tele elnyomott csikkel Isten kétségbeesetten próbálta a dekkeket újragyújtani olyan volt az arca mint azoknak akik beleőrültek abba hogy képtelenek feladni olyan volt az arca mint az orvosé aki órákig végzi még a szívmasszázst pedig már az első percben is tudta hogy a fiú halott...
Lelkileg tört vagyok Fázom és koplalok Könny fedi szemeim… Elhagytak szüleim. A cipőm szaggatott Ruhám is megkopott Betegen vándorlok… Jólétről álmodok. Sínylődök erdőben Sátoros kégliben Munkám se lehet… Mindenki elkerget. Az utcán koldulok Piacon lejmolok… Kukában keresem Kiszáradt ételem. Felejtvén kínomat Leiszom magamat, Szánalom, megvetés...
reszkető csontok a párna alatt pálinkás butykosban szó fakad a kérdés lassan köröz nagyot koppanva odább gurul a tölgyfa padló résein szivárgó gyantába merül sav marja a lépteket nyomuk érdes kiáltás féktelen szavak szaladnak vakolt téglafal állja az útjukat a hang nem terjed túl rajta a szigetelés remek 0
Mindig a katedrális melletti buszmegállóban üvöltözött a járdával, mint aki folyton csak az Ördöggel vitatkozik. Nem volt semmije, csak egy papucsa, egy mackóalsója és egy pólója. Volt, aki kezet rázott vele, volt, aki lezavarta a 7-esről az édesanyjába. Nem magyar volt. Gyónni mentem hozzá. Gondoltam, majd ...
Jordán Adélt, a Katona József Színház művészét arra kértük, ezúttal olyan kérdésekre válaszoljon, amelyeket a kantinban gyülekező nézők tettek fel neki. Donka Ákos, taxis: Egy „Jordán Adél és a Puszi” koncerten ismertem meg a későbbi feleségemet, és még nem bántam meg. Mi lett ezzel a zenei formációval? Ennek...
Egy kis történet arról, hogyan lesz a Mikulából húsvéti nyúl. Mire jó a gólya, ha a rénszarvasok nyári álmot alszanak! …és hogy került a nyúl a bokorba? December óta készülődött! Lassan levedlette piros ruháját, hogy felölthesse hófehér bundáját. Így lett Mikulásból húsvéti nyúl. Nem veszett el, csak átalakult....