– részlet – Családi hajléktalanszálló Csepel 2002. május 13. Szia, naplóm! Ma van a születésnapom! Ma lettem 11 éves. Jó volt, de nem az igazi. Nem így képzeltem. Tudom, hogy anyuék mindent megtettek, hogy jól sikerüljön, de sajnos nem úgy történt. Tudod, nagyon hiányzik a régi életem. Az, amikor...
Szia naplóm! Ma megint nagyon jó dolog történt velem! Képzeld el, hogy nagy sikerünk volt a Lurdy házban, ahol mi rendeztük a gyereknapot. El tudod képzelni!? Egy egész délután mi szórakoztattuk a gyerekeket. Ami azért is nagy szó, mert mi is gyerekek vagyunk, de tudod milyen jó érzés volt...
read more
Likes
Ismeretlen katekumen …már nem értem, mi jó, mi rossz s mi célból maradtam s vagyok. Ez az alapom. Miért élek még, ki mondott ki végszót fölöttem, mi célja volt és van velem, vezet-e majd, amerre haladok s hogyan tovább, lesz-e feladatom? Talán túl későn nyitotta föl szemem bűneimre. Lézengek,...
read more
Likes
Szokásos vásárlásaimat intéztem a kutyakajás és zöldséges boltban. Nyugdíjasként is kerékpárral járok a közeli Pásztó város üzleteibe. Kijövet nézegetem a két teli szatyrot, hogyan csinálhatnék belőlük egy csomagot, hogy a kerékpár csomagtartójában gond nélkül elférjen. Világosszürke Volkswagen autó áll itt, a nyitott ajtók mellett telefonálgató fiatalember egyfolytában járatja a...
read more
Likes
Tisztelgés Weöres Sándor előtt Állok a fordulóban – a fordulóban állok Köröttem pörögnek mindenfelé irányok A káprázatot, a valódit, minek lángja, füstje bódít elvesztettem-e talán? S így, már vesztesen egy dolog mi marad: valósággá tenni, azért is, igazam – lehet bukás, lehet halál, de a csudás rögeszme – lent...
read more
Likes
…még mindig azt a valakit szereted, akitől nem tudsz és nem is akarsz megválni holtában sem. Nem tehetek semmit: egész lelkeddel rátapadsz s hasztalan hívlak már: férgek lesik minden érzésed. Nem futsz. Értelmedig csak kín s kéj jut, ösztön vagy, sápatag és szép arcod vágyak mély kútjába néz: tíz...
read more
Likes
Most, hogy így elnézem a múltat, szinte semmi sem maradt a régvolt illatokból, a nők jöttek – mentek, az önbizonygatás árnyas kertjében, jöttem-mentem, én és a múlt. Emlékezetem kihagy, naná hogy megvéd, vagy nem, azt nem tudom, tudod az ösztönös felejtés. Csak mélyen, bent dereng az elmúlt idő. Ketten...
read more
Likes
Hosszú hónapok homályában arcom oly sápadt rég nem pirul már az érzések rút mostohák s az emlék szürke fakult szenvedő lehunyt szemű foglya vagyok Nem szitálja elmém nem vidít az új száraz fedelű avar bennem a kor s nem tekint nem néz rám senki Anyám tedd tenyered homlokomra éked...
read more
Likes
Üres az ég. Az utolsó pohár. No jó – hát eddig tartott mára a csoda. Ennyi.- elég, későre jár. No jó – feledni tudta, milyen ostoba. Borul a szék. Indul, feláll. Lépcső. No jó – eszébe botlik: nincs is már hova. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében....
read more
Likes
A cigaretta elszívása után el is indultam. A házszámok még mindig nagyon lassan növekedtek, mivel továbbra is nagy üdülőtelkek mellett vezetett az utam. Még kétszer álltam meg pihenni, de még mindig csak a 123-as számú ház előtt álltam meg. Nagyon fáradt és álmos voltam. Ekkor már nem vágytam a...
read more
Likes
te vén buda sarki kocsma rozé bora krúdy gyula metressz anna cseléd panka buta liba álmos duna meleg dunna öreg donna sejhaj fara püspöklila kagyló utca ficsúr nyalka püspök pópa pederaszta te vén buda sarki kocsma rozé bora krúdy gyula égből manna felhő adja rikkancs álma zaftos kacsa krajcár...
read more
Likes
Mit már régen nem figyeltem, Egész lelkem kitöltötte Kicsiny színes virágok, zöldellő fák, tavasz illata. Itt a kikelet! Lelkemben még tél, szürkeség, vagy talán sötétség! Ők tudták meddig, mikor pihenjenek. Könnyű nekik, arra vannak a telek. Viszont most élednek, felébrednek, Festői szépséget hoznak szürke életünkbe, Színeket sétánk közbe. Tűnődöm:...
read more
Likes
X. Nyálcsordult ébredés, jó ismét elfutott, Álmom adta őket; – csak ellopott percek, Az éj ajándéka, apró örömzugok, Már azt hittem enyém, széllel elszeleltek. Elalszom lombokon, szélárnyas dombokon, Aluljáró öblén, vagy az utcán hunyok, Mikor a Nap simít bánatom elhagyom, Verőfényes napon majd csak elpusztulok. Nincs egy nyitott ajtó,...
read more
Likes
Sok nevetés és sírás! De nem tudom miért? Az igaz elment! A hazug megy tovább! A szenvedés ami köztünk jár – él, az fáj ami már csak a múlt. Nézhetünk de, miért? Csak az órák és semmi más. Az órák folynak, de az nem Folyó. Választ sehol ne keress....
read more
Likes
Olyan ez, mint a mesében a hol-volt, hol-nem volt, esélyegyenlőség nem volt, és nem is lesz. Furcsa gondolatok járhattak fejében, ki e megtévesztést köztünk elhintette. Blöffölt egy jó nagyot, ha nem veszik észre mondjuk csak a népnek, álmodhat felőle. Hogy lehetne nálunk azonos az esély, ha az egyik gazdag...
read more
Likes
Rézsútos májusi napsugár. A hegynek megyek, tempósan fölfele. Énekesmadár szól a fán, s lent a völgyben, egy patak. Megpihenek. Szétnézek. Lassul az élet szívverése; kincseit tárja a természet: az ösvény közelében, az opálos párában, ezüst zölden villóznak szemembe, az olajfalevelek. Nyúlánk levelük tövén apró sárgás kelyhek, mind más, üzenetek...
read more
Likes
Mikor sötét van, bár éled a reggel Rám tör a sorsom, mely tele van heggel Megérint a jelenben élő bűntudat Ami agyam rejtett mélyében kutat Egy ellenkampány magammal szemben Sötét gondolatokat szül a kín bennem Megbénít a kudarctól való félelem Bár jövőm létét jelenben élhetem Reményem az erényem, de...
read more
Likes
Villonhoz Rőf kötélre gondoltál Megúsztad, kiket biztattál Fejük megérezte fenekük súlyát Lehetett Téged imádni Lehetett Téged szívből gyűlölni Költő-életművész voltál Szép hölgyek kegyeltje Urak gyűlöltje Hibáiddal is az utókor emléket állított Neked Emléket Melyet már sohasem vehetnek el Tőled Emléket Melyet örökre megérdemelsz Mi játszodik legbelül Mikor azzal szembesül...
read more
Likes
Mikor úgy hittem, fogják a kezemet, Üstökös voltam az éjfekete égen, De az álnok világ, arcomba nevetett, Az összes vagyonom már a szegénységem. Hideg fuvallatú huzatos reményem Azóta fogva tart, jégbe zárta magom, Hintáztat ölében fagyos földi léten, Sűrű már a vérem, dér ül a hajamon. Jó szándék elkerül,...
read more
Likes