403. szám Vers

Akkor…

By

Bárkába szállni, szurok feketébe
s evezni, evezni, ki a messzeségbe:

 – sosemlátott part felé sietve
eljutni egy névtelen szigetre –

Ott
keresztet rajzolni
izzót, szörnyű-szépet,
homokba írni végtelen meséket;
s lenni önmagamnak árva
nevétől megfosztott
démon kapitánya.

Senki ne jöjjön, ne jöjjenek mások:
legyek ott csak én, s az ősi látomások…

S mikor halkan közelít az óra,
végleg megpihenni bárka-koporsóban.

You may also like