431. szám Riport

A színes hajú lány – Tóth Anna, az Év Önkéntese

2010-ben második alkalommal ítélték oda a Menhely Alapítvány egységvezetői az Év Önkéntese díjat. Az idei nyertes Tóth Anna Valentina, a döntés gyakorlatilag vita nélkül, minden jelenlévő egyetértésével született – ami mutat valamit a díjazott elkötelezettségéből is. – Először is fogadd gratulációmat az Év Önkéntese díj elnyeréséért. Ahogy a díjátadón...
429. szám Vers

Szerettem volna én is

Vaskos hasábot parázsra vetni   Vaskos hasábot parázsra vetni… Vastag kabátban gesztenyét sütni… Vasfogú idővel versenyt szaladni… Vasárnap este a kedvessel maradni… Végigsétálni hegyeken, dombokon… Végtelen erővel győzni a gondokon… Véghezvinni a legnagyobb csodát… Végre kiinni a szerelem borát… Hófehér kristályként magasba szállni… Hófödte csúcsokon vígan szikrázni… Hófelhők csipkéjén...
431. szám Széppróza

Márta

Az én asszonyom hihetetlen változásokra volt képes. Egyszer naiv kislány, máskor megközelíthetetlen nagyvilági hölgy, vagy komoly bölcs-bagoly mindegyik ő volt egy személyben. Benne rejlett az évszakok egymásutánja, a nap és a hold felkelte, nyugta. Az örökkévalóság. Márta lelke olyan volt, mint egy érzékeny műszer, a körülötte zajló világot mélyen...
429. szám Vers

Börtönóda

Lopom a Napot; Ágyhoz kérem a papot Gyóntatóm kérni, hívni – Nem tudom már: Kinek lehet hinni. Csukódott mögöttem a zár, Egy naplopóra büntetés vár. A gyónásért most már kár Haladtam. Hálát adtam – Cserébe egy igazit Ki nyakkendőmön igazít. Kaptam. Vele laktam – Egy álló éjszakát Imára kulcs-zár...
431. szám Széppróza

Valóság vagy képzelet?

Fellebben a függöny, én bizonytalanul lépek fel a színpadra. Körülöttem csupa álarcos emberek mulatnak. Hirtelen arcomhoz kapom a kezem, s érzem, hogy rajtam is álarc van. Körbenézek: mindenhol vakító reflektorfény… A mennyezet csupa dísz, kristály csillárok lógnak, minden olyan csodás, minden fénylik, a háttérben pedig kellemes zene szól. Engemet...
429. szám Vers

Ki tudja?

Ki tudja? Tán a hajnali szél Aki magányomban hozzám beszél Vagy a koraesti sötét Ki rám teríti köntösét Hol  a helyem, kit is szeretek Magam vagyok, és nem veletek Kettéosztott élet kit érdekel? Mikor, lelkem, előttem térdepel 0
431. szám Széppróza

Morbid 4x

Elnézést kérek a T. Olvasótól, a Szerkesztőségtől (és általában minden jobb érzésű embertől), hogy az alábbi adaptációkat papírra vetem, de hiszem, hogy e történetecskék diszkréten bűzölgő – de valahol mégiscsak megkapó – bája nem engedheti meg, hogy egyszerűen a nagybetűs Humor hátsó udvarába seprűzzük őket. Hisz a fekete humor...
429. szám Vers

Hiányzol

Az eső halkan szitál, erre ébredek. A szoba nyitott felső ablakán keresztül beszökik a tavaszi szellő, hűvösen végigsiklik a testemen. Érezni lehet a friss esőillatot, s egy kellemes borzongás jár át. Az ébrenlét és az álom határán a gondolataim ösztönösen elkalandoznak… A szellő lágy táncot jár selymes bőrömön. A...
431. szám Vers

Szonett I.

Szonett, ó, ti rendezett nett szavak, itt hálóba hadd fogjalak bennetek megszőve elrejtett üzenetemet elmúlt, régi szép korok felé – sokra aztán nem mennek vele, úgy gondolom, a kabátom én is begombolom, mert már oda van a jó idő és hát idefigyeljetek: el vagytok ti most már feledve, s...
426. szám Vers

Csak egy szóban

Csak egy szóban, ha elmondanám E föld, mely súlytalan lebeg, volt az anyám S ma már! Panaszra emelem a szám, könyörgöm érte, s mondom fájdalmas imám… Csak egy szóban, ha elmondanám, valaha én is voltam életvidám! A természet hordott karján, vigyázott rám, De ma már! Fuldoklik, zokog, nem vidám…...
428. szám Széppróza

Karácsonyi üzenet

Újra karácsony van, a szeretet ünnepe. Ilyenkor sok embernél előkerül a Biblia, amely a történelem folyamán a legszélesebb körben elterjedt könyv, amelyet sokan nagyra becsülnek. A Biblia a legfontosabb oktatás, amelyben bárki részesülhet, aki megismeri a Bibliát. A Bibliában lévő tanítások közül az egyik első és legfontosabb parancsolat az,...
426. szám Vers

Gyökértelenül

Égbekiáltó fának, Tengerberohanó árnak, Horizontot befogó tájnak, Életigenlő, Jövőt-ígérő MÁ-nak, Megvalósítható vágynak, Családot összefogó matriarchának, Játszva okító nyelvtanárnak, – Kellene lennem még. Atomjaimra esve, Kudarcokkal telve, Elhagyva, s elengedve Bolyongok – gyökértelenül. 0
428. szám Széppróza

Fehér karácsony

Csend van, szitál a hó és jégvirágok nyílnak az üvegház ablakán. Üres virágcserepek gondolnak a virágillatú nyárra és lábujjhegyen jár a csend a padláson a cserepek alatt. Kémények füstje sejteti, hogy meleg van a kisszobában és béke. Fehér a világ, virágillatú méhzümmögésről álmodik a kert a hópaplan alá bújt...
428. szám Széppróza

Hol marad az ünnep?

Mint minden évben, most sem marad el a Karácsony, csak ki-ki hogyan éli meg, ott a kérdés és abban van a különbség. Kinek mi teszi ünneppé az ünnepet? Kinek csupán munkaszüneti nap, kinek loholás, kapkodás, mert jönnek a vendégek, kinek tetemes pénzkiadás, mert az ajándékozással járó megfelelési kényszerétől nem...
428. szám Vers

Karácsony (1948)

Szent karácsony, térdig a hó, Szánkó előtt kaptat a ló. Aranycsengő cseng-csilingel, Vág a hideg,… szép a reggel… Angyal trónol fenn a bakon, Gyermekszem les az ablakon… Jégvirág közt, kicsi lukon, Lesz-e csoki,… szaloncukor? Vastag zokni, kesztyű meleg? Átszánkázhatjuk a telet?… Kiscsizma is,… sarkán patkó… De jó a tél!…...
427. szám Széppróza

Hajléktalan tapasztalati tanácsadó

2004-ben Belgiumban indult az első szegénység és társadalmi kirekesztettségi tapasztalati szakértő képzés. Mára már 40-50 „tapiszaki” dolgozik Belgiumban és még többen más EU országban önkormányzatoknál, minisztériumokban és civil szervezetekben. Ezekben az országokban már elismert szakma lett a tapasztalati tanácsadóké. Hazánkban idén indult ez a képzés. Igaz, a külföldi négyéves...
428. szám Vers

Karácsonyváró

Karácsony előtt négy héttel gyertyát gyújtunk reménnyel. Egy hét múlva még egyet, hogy szívünk kapjon kegyelmet. A harmadik héten is egyet, hogy jöjjön a szeretet. Negyedikre meggyújtjuk az utolsót, hogy várjuk a megváltót. Itt van Karácsony, a megváltónk napja, a szív ezt diktálja, ezt az Isten adta. 0
427. szám Széppróza

Emberi játékok

Nem vagyok túl idős, talán nem is láttam még mindent, de abban holtbiztos vagyok, hogy nem fogok túl sok baromságot összehordani, és nem áltatok senkit olyanokkal, hogy szép az élet, jó az élet, csupa móka, kacagás és buli, buli, buli… De abban sem hiszek, hogy annyira szörnyű lenne, hogy...