‘Reggelt, Magány, Szép napot, Búbánat, Jó éjt, Fájdalom – Itt vagytok bennem, összejátszva ellenem, De úgyis letagadom… Itt éltek szívemben 28 év óta, S ha csodákról faggattok – Nos, hát ez kész csoda – Hogy ennek ellenére Jó pár cipő elkopott, Amíg tudatom végül mégis Kijózanodott. Mentem, folyton-folyvást meneteltem,...
Dúlt sarkú házak Elbilleni készülő Szegletében a megbúvó Patkányok Szemtükrében Látott Riadalom Bátorsága az ami Tompaságom Bízó Bátorsággá Bodorítja Pedig nem kicsim az Ellenfél – vagy Legalábbis az orra De Jókorát koppintva „Fejdísze hegyére” Majdcsak helyre ugrik Orczája „nem Éke” 0
Mottó: „Az élet olyan tragikus. Az egyik nap még itt van az ember, a másik nap szintén.” Köpött egy nagyot. Utálta az egészet, utált mindent. A kerítés tövében ücsörgött – miért nincs több pad ebben a rohadt városban? – bámulta a szemben lévő hajléktalanszállót. Be kell mennie – a...
Ha én már nem leszek veled, a versem melletted marad, és miként a hang, fény, vagy tengermély, veled maradnak álmaim, és gyötrelmeim És néha majd felszítják benned a reményt, hogy Istentől láthatatlan visszatérek – az új tavasszal, a viharral, záporokkal, És a madárcsicsergéssel. 0
Sárközi László szonettjeiből Egy költőnőnek- ciklus – VII. Ismeretlen katekumen …már nem értem, mi jó, mi rossz s mi célból maradtam s vagyok. Ez az alapom. Miért élek még, ki mondott ki végszót fölöttem, mi célja volt és van velem, vezet-e majd, amerre haladok s hogyan tovább, lesz-e feladatom?...
A lámpánál némán állok Igen a pirosra várok Végig megyek itt a soron A levegő füst és korom A kocsiba merev arcok Még egy pillantást se kapok Ugy merednek csak előre Mintha világ össze dölne Már vagy a tizedik váltás Sehol semmi egy vállrántás Az biz nem sok szinte...
A bicskám pléh-bugyli, csuprom, mint gyűszű, Kopottan oldalaz köröttem a világ, Belül hordott kertem fájdalmas-gyönyörű, A könnyüket ontják bennem a violák. Szomorkás napomon rám hömpölygött a baj, Fényemre kúszott a lecsorduló árnyék Megölte csendemet az orgyilkos robaj, Remény, a vágylovas elvágtatott már rég. Tövises utamra a kényszer rálökött, Míg...
Elfalazva régi rémeket Törnek át a bús kisértetek, Életüknek árnya villanón Felvetült az ócska tűzfalon: Félelem-falakba mélyre vés, Lélegezve zúg a reszketés, Mélysötét a rémület szaga, Udvarokba fúlt az éjszaka. Sínre lép, erős acélt tapos: Átrohant az ósdi villamos, Kocsma önt az útra részeget, Karcolás sikolt a...
Ifj. Fekete Sándornak Gyom gyomrot marat Termelő nyögi a gazt. Kapáskéz arat Panaszon mond igazt. Sándor forog, A táj dícsér Néha morog, Szellő kísér. Muszáj nagy úr, Gyom szemet szúr, Sándor földet túr, Kapa most az úr. 0
Dugó kutyám, a kis hamis, Ugatta a holdat folyvást, A kunkori macska farkát… Nap-nap hallgattam magam is. Dugó kutyám, a kis hamis, Vére felforrt, tüzet fogott. Szerelmes kis ügyefogyott… Jártam már így én magam is…. Dugó kutyám, a kis hamis, Csak a szuka után szalad, S ugatás, a munka...
Hascsikarás Bizarr történet ez, szent igaz. Az éltes korú „művészasszonynak” meg „foltjának”, bizonyos Janónak – miután félholtra itták magukat – mindenféle baja lett. Kiváltképpen a művészaszszony” szenvedett egészséghiányban. Kimentek ugyan kúrálni magukat a friss levegőre, de akárha dohos pincébe tévedtek volna. Az asszony gyomorpanaszai nőttön nőttek, még csak esteledett,...
Mindennapi ajándék – egy őszinte, kedves mosoly. Köszönjük! Nyílt levél egy különleges emberhez Köszönjük, hogy megismerhettünk. Amit nap mint nap látunk, nagyon meghat minket. Megcsodáljuk, milyen szeretettel, felelősséggel gondoskodsz a 3 – néha több is! – kutyáról. Amikor megérkeztek a Blahára, szépen megcsinálod a helyüket, meleg takaróval, elkészíted az...
beszélgetés Ónodi Istvánnal, Kiemelt Terjesztőink egyikével Aki a Moszkva téren akár csak egyszer is megfordult, az már bizonyára találkozott a lépcsőkön üldögélő, egykezű Fedél Nélkül terjesztővel, Ónodi Istvánnal. Szemmel látható rokkantságától eltekintve teljesen hétköznapi. Az ital nem játszott szerepet az életében, sokkal inkább a családját és az őt ért...
Egykor a napsugarakba mártott márciusi kokárdákon s szélfútta réteken gyúltak ibolya-álmok, most komor felhők útja szór ránk rendet. Elbújt fecskék helyén harsány hang s tetőcserepek szállnak; hullnak lelkünkre, hullnak az útra – cserépszárnyon billeg a törött remény… …káoszos félelem vinnyogása ablakok homálya mögött a csönd… új idő dörömbölő hangjához...
Bármit tehetünk szenvedélyesen Egy szenvedélybeteg bármit túlzásba bír vinni. A legértelmesebb, leghasznosabb cselekedett túlzásba vitele is káros lehet viszont az egyénre és a környezetére nézve. Első számú példám a munkamánia. Rengeteg ember dolgozik napi tizennégy-tizenhat órát éveken át különböző érvekre hivatkozva. Sajnos ezeknek az embereknek öt-tíz év alatt tönkremegy...
A nincstelenség és Reménytelenség mély Kútjába zuhantam. Hideg és undorítóan Nyálkás volt az alja, És rám tapadt mint polip A kétségbeesés. Tíz körmömbe kapaszkodva Indultam volna kifelé, De Életerőmet Piócák ezrei szívták, S rothadás bűze fojtogatott. Messze odafönt a világ Csupán tenyérnyi fényfolt volt. Nemrég abban a kis fényben...
Az egerészölyvről mindannyian hallottunk. Arról a ragadozó madárról beszélek, amelyik vadászik az egerekre. De hallottatok e az Ölyvész Egérről – arról az egéről, amely az ölyveket írtja? Hogy ilyen egér nincs is? Gondoljátok ti! *** Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperencián, túl az üveghegyeken, de talán még...
Egy költőnőnek-ciklus Nemes Nagy Ágnes: Utazás (3,szakasz) Hajnal És egy világot. Helyükön, a hegyek. Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek, mély barlangokban bujdokló szavak, vízben, virágban visszhangozzanak s a tengerből már felmerüljenek, mint hajnalodó, biztos szigetek, kinek a pálmák és kinek a nap s a költőnek a születő szavak. ...
…közönséges vagy. Ha nem egyetemre mentél volna, drága kurva lennél egy utcasarkon. Formás fenekedbe férfiak fúrnák farkukat mennél mélyebbre, sose élveznél, mindennap meghágnának vagy négyszer, forró sperma folyna arcodról s részegeskednél. Koszos képzetem játéka mindez, mert, ha így lenne – rohannék is hozzád rögtön a pénzemmel s nem lennék...