400. szám 684. szám Vers

Mintha

Dadogós ez az Este Selypít minden csendje! Sántít! – bár csak tipegne – Hozzám a múló idő jó lenne,                          ha nem sietne! Az égbolt derekán a Tejút-öve Szemedben csillámlik minden Nap-köve Dadogós ez az Este Gitárom is néma Megpendül a Hold fénye húrjain néha Csak ne lennék ilyen...
399. szám Széppróza

Sziréna

Julinak szeretettel! Ez a szirénák városa. Lehet este nyolc, hajnali három, vagy akár reggel hét. Lehetnek az ajtók, ablakok zárva, a redőnyök leeresztve. Ez akkor is a szirénák városa marad. Kíméletlenül és tántoríthatatlanul visszhangzik a sok váltakozó vinnyogás a fejemben. Az ágyon fekszem, cigarettázom. A füst nyújtózkodik a plafon...
400. szám Vers

Éjünk, kéjünk…

Éjünk kéjünk napunk adunk s kapunk vakablak élünk félve  a létünk van-e valami amit érünk el oda s vissza mivégre mit adunk a másiknak s tőle inkább miért kérünk Éj nap tenger fűk fák múló pillanat de magasrendű kéj ha minden egyes nap a másiknak adod magadat all out...
399. szám Vers

Kommentár nélkül

Milyen lesz a jövőképem Legbelülről én úgy érzem Van kiút és van remény Nem lehetek oly szegény Hogy ne tegyek érte semmit Ne maradjon más csak a hit Ez kevés a boldogsághoz Hogy alapjában megváltozz Hogy örülhess minden napnak Emberek kik sok jót kapnak Könnyen haladnak az úton De...
400. szám Vers

Misztikum

Áldozati gyertyák sárgás fénnyel égtek. Oltárra állítva misztikumban éltek. Füstcsíkotok fölszáll, föl a csendes térbe. Ember reményével, leborul térdére. Kezét összeteszi, bízva kér, könyörög. Gyertyáknak fényében lelkével nyöszörög. Lehet, hogy csak zengi köszöntő szavait. teljesülve tudja apró kis vágyait. Térdel örömében, térdel bánatában. Gyertyáknak fényében, ember mivoltában 0
399. szám Vers

Felismerés

Úr kezembe adta     rég e hideg pengét. Jelezte, akarta:     vegyem üzenetét. Pengének az árka –     jelmondat rejteke, S hite van, vagy átka?     Eszem nem sejtette. Sok száz éves a vas,     s a felirat rajta. Lovagkor nem avas     intelmét takarta: „Non ti fidar di...
400. szám Vers

Kis magyar kriminológia

Véres vánkosra vaku villan csigolyán csorbult kés éle csillan mely átmetszett bőrt, izmot és artériát míg elakadt végül… (Hisz elakad itt minden, barátaim, előbb-utóbb; ebben a lét alatti létben, a patkányszürke társadalmi éjben, a véres szerzésben és a kéjben az alvilág sötét ösvényein.) Majd a DNS-teszten eldől az ítélet!...
399. szám Vers

A múzsa hallgat

Jelenleg csönd van, a múzsa hallgat, nincs téma, nem faggat, az író nem ír: hallgat. Viszket a tenyere – írna valami szépet, valami jót, akár egy darab papírra, írna egy mesét, esetleg a valót. Lódítani nem akar! Viszket a tenyere – írna, de hogy nincs ihlet: betűket össze-vissza kavarna,...
399. szám Vers

Múzeum

Konyhaasztalon tányér kenyér alma és sárga nyár az emeleten két ablak elmúlt a nap léptek kopognak szőke karcsú magas a tetőn megcsillan az esőcsepp fáradt az utca is tornyon galamb padon veréb dallam száll a gettó felett hamu enyészet és rekviem… 2009 szeptember, első díj 0
400. szám Vers

A kontúrját vesztett világra

Íróasztalom megett áll. Derűs, kedves, néma és meredt. Akár egy gyermek nézem, amíg elhervad minden mi termett. Csendben köszöntöm, és szegényes kincseim lábához öntöm. Így szól: ha könnyebb, csont kezével varázsol szememre könnyet. Azt mondja: nézz szét, hogy szemedbe éles fény legyen a részvét. Meg mit akarnál írni, –kérdi...
399. szám Vers

Ez is október

Földre hulló vadgesztenye, púderporos, fülledt szavak, elsikkasztott forradalmak: – mintha múltunk ránk peregne. Régi október ködremény: – hazugságok fátyla mögött, vérrel bőven megöntözött lucskos ország lóg köldökén. 0
400. szám Vers

A fájdalom

Városomnak Ha bukórepülésben Magamba szállok: Megtalálom Őt. Magam-nem tudom. A szenvedésben izzok, Érek. Ha Ő hív: Megyek. Utamon elhagyok-vesztek: Gőgöt, Büszkeséget, Önzést, Álmot, Embereket. Talán társat is. A hit szeretet. Az igazság béke. A szabadság lélek. A tudás ének. Ő megérint. Tisztán akarok állni. Könnyekben. Előtte. És a Város...
399. szám Vers

Evés közben jön meg a gondolat

Eszem a levest, közben nézem,                    hogy a tányér görbe A levesnek teszem fel a kérdést,                         mint egy tükörbe Mert bele annyit merhetek,                             amennyi ráfér Akkor viszont a leves görbe,                              nem a tányér...
400. szám Vers

Éjjel a padon

Hulló könnyeim simogatják arcomat Szúnyogok csípik felsértett lábaimat, Az édes álom elkerüli szememet A kemény táska nyomja a fejemet Kopott, kemény fapadon feküdve Éhesen, fáradtan s kissé megtörve Hallgatom a tücsök hangos nótáját Talán nekem zengi szíve bánatát. Álmos hold pislákol a pad felett Sündisznó mászik a bokor mellett...
401. szám Széppróza

2. rész – A SKÁLA kópéja – Az első munkanapom

2.1. Az első munkanapom A Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola elvégzése után a SKÁLA Budapest Nagyáruház ösztöndíjas előszerződésével a zsebemben mentem két osztálytársammal együtt szeptember elsején a felvételi osztályra. Mindketten a Ferenc névre keresztelődtek, így csak becenevükön szólítottuk őket. A szőke, kicsit magasabb, de soványabb Pimpi, míg a barna Höri...
400. szám Riport

A testnél erősebb a lélek

– interjú Deák Bill Gyulával – A Liget téren áthaladva több hajléktalannak tűnő férfit is láttam, mikor Deák Bill  Gyulához siettem interjút készíteni. Tíz percem maradt a megbeszélt időpontig, ezért a kapu előtt rágyújtottam egy szál cigarettára és újra elolvastam a tervezett kérdéseimet. Tizenegy órakor pontosan csengettem, pillanatokon belül...
401. szám Riport

Egy rendőr, aki megnevettet

Ayala: Ismert, kedvelt humorista, a Szeszélyes Évszakok, az Uborka szereplője, az 1990-es Humorfesztivál fődíjasa. Illés István: Rendőr őrnagy, a DADA program harcosa, a Szertelen Kék Alapítvány kuratóriumi elnöke. Nem két ember, egyetlen személyről van szó. A következő beszélgetésből – remélem – jobban megismerhetjük őt. – Köszönöm, hogy lehetőséget adtál...