Rézi néni azt hitte, hogy már sohasem lesz vége a télnek! Ám az időjárás-felelős a mennyekben kiadta a parancsot a pajkos szélgyerekeknek, hogy még az írmagját is fújják el a zimankónak. A fák nagyot nyújtóztak, az orgonabokrok kizöldültek, és az aranyeső élénksárga ruhába öltözött. Az idős hölgy élte a...
Dadogós ez az Este Selypít minden csendje! Sántít! – bár csak tipegne – Hozzám a múló idő jó lenne, ha nem sietne! Az égbolt derekán a Tejút-öve Szemedben csillámlik minden Nap-köve Dadogós ez az Este Gitárom is néma Megpendül a Hold fénye húrjain néha Csak ne lennék ilyen...
Julinak szeretettel! Ez a szirénák városa. Lehet este nyolc, hajnali három, vagy akár reggel hét. Lehetnek az ajtók, ablakok zárva, a redőnyök leeresztve. Ez akkor is a szirénák városa marad. Kíméletlenül és tántoríthatatlanul visszhangzik a sok váltakozó vinnyogás a fejemben. Az ágyon fekszem, cigarettázom. A füst nyújtózkodik a plafon...
Éjünk kéjünk napunk adunk s kapunk vakablak élünk félve a létünk van-e valami amit érünk el oda s vissza mivégre mit adunk a másiknak s tőle inkább miért kérünk Éj nap tenger fűk fák múló pillanat de magasrendű kéj ha minden egyes nap a másiknak adod magadat all out...
Milyen lesz a jövőképem Legbelülről én úgy érzem Van kiút és van remény Nem lehetek oly szegény Hogy ne tegyek érte semmit Ne maradjon más csak a hit Ez kevés a boldogsághoz Hogy alapjában megváltozz Hogy örülhess minden napnak Emberek kik sok jót kapnak Könnyen haladnak az úton De...
Áldozati gyertyák sárgás fénnyel égtek. Oltárra állítva misztikumban éltek. Füstcsíkotok fölszáll, föl a csendes térbe. Ember reményével, leborul térdére. Kezét összeteszi, bízva kér, könyörög. Gyertyáknak fényében lelkével nyöszörög. Lehet, hogy csak zengi köszöntő szavait. teljesülve tudja apró kis vágyait. Térdel örömében, térdel bánatában. Gyertyáknak fényében, ember mivoltában 0
Úr kezembe adta rég e hideg pengét. Jelezte, akarta: vegyem üzenetét. Pengének az árka – jelmondat rejteke, S hite van, vagy átka? Eszem nem sejtette. Sok száz éves a vas, s a felirat rajta. Lovagkor nem avas intelmét takarta: „Non ti fidar di...
Véres vánkosra vaku villan csigolyán csorbult kés éle csillan mely átmetszett bőrt, izmot és artériát míg elakadt végül… (Hisz elakad itt minden, barátaim, előbb-utóbb; ebben a lét alatti létben, a patkányszürke társadalmi éjben, a véres szerzésben és a kéjben az alvilág sötét ösvényein.) Majd a DNS-teszten eldől az ítélet!...
Jelenleg csönd van, a múzsa hallgat, nincs téma, nem faggat, az író nem ír: hallgat. Viszket a tenyere – írna valami szépet, valami jót, akár egy darab papírra, írna egy mesét, esetleg a valót. Lódítani nem akar! Viszket a tenyere – írna, de hogy nincs ihlet: betűket össze-vissza kavarna,...
Olyanná vált az ég Mintha fájdalomfáklyákból Fonnának glóriát a Csillagok köré 0
Íróasztalom megett áll. Derűs, kedves, néma és meredt. Akár egy gyermek nézem, amíg elhervad minden mi termett. Csendben köszöntöm, és szegényes kincseim lábához öntöm. Így szól: ha könnyebb, csont kezével varázsol szememre könnyet. Azt mondja: nézz szét, hogy szemedbe éles fény legyen a részvét. Meg mit akarnál írni, –kérdi...
Földre hulló vadgesztenye, púderporos, fülledt szavak, elsikkasztott forradalmak: – mintha múltunk ránk peregne. Régi október ködremény: – hazugságok fátyla mögött, vérrel bőven megöntözött lucskos ország lóg köldökén. 0
Városomnak Ha bukórepülésben Magamba szállok: Megtalálom Őt. Magam-nem tudom. A szenvedésben izzok, Érek. Ha Ő hív: Megyek. Utamon elhagyok-vesztek: Gőgöt, Büszkeséget, Önzést, Álmot, Embereket. Talán társat is. A hit szeretet. Az igazság béke. A szabadság lélek. A tudás ének. Ő megérint. Tisztán akarok állni. Könnyekben. Előtte. És a Város...
Eszem a levest, közben nézem, hogy a tányér görbe A levesnek teszem fel a kérdést, mint egy tükörbe Mert bele annyit merhetek, amennyi ráfér Akkor viszont a leves görbe, nem a tányér...
Hulló könnyeim simogatják arcomat Szúnyogok csípik felsértett lábaimat, Az édes álom elkerüli szememet A kemény táska nyomja a fejemet Kopott, kemény fapadon feküdve Éhesen, fáradtan s kissé megtörve Hallgatom a tücsök hangos nótáját Talán nekem zengi szíve bánatát. Álmos hold pislákol a pad felett Sündisznó mászik a bokor mellett...
A kavicsok közt egy kék színűt kerestem. Ki tudja, mért? – talán, mert szürke volt az ég. és jött az ősz, és közel járt az este. Léptem előtt a szemem csak azt leste, s fohászkodtam: adná az ég! Ha egy kerülne, több is, mint elég. A lábam túrt a...
2.1. Az első munkanapom A Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskola elvégzése után a SKÁLA Budapest Nagyáruház ösztöndíjas előszerződésével a zsebemben mentem két osztálytársammal együtt szeptember elsején a felvételi osztályra. Mindketten a Ferenc névre keresztelődtek, így csak becenevükön szólítottuk őket. A szőke, kicsit magasabb, de soványabb Pimpi, míg a barna Höri...
– interjú Deák Bill Gyulával – A Liget téren áthaladva több hajléktalannak tűnő férfit is láttam, mikor Deák Bill Gyulához siettem interjút készíteni. Tíz percem maradt a megbeszélt időpontig, ezért a kapu előtt rágyújtottam egy szál cigarettára és újra elolvastam a tervezett kérdéseimet. Tizenegy órakor pontosan csengettem, pillanatokon belül...
Ayala: Ismert, kedvelt humorista, a Szeszélyes Évszakok, az Uborka szereplője, az 1990-es Humorfesztivál fődíjasa. Illés István: Rendőr őrnagy, a DADA program harcosa, a Szertelen Kék Alapítvány kuratóriumi elnöke. Nem két ember, egyetlen személyről van szó. A következő beszélgetésből – remélem – jobban megismerhetjük őt. – Köszönöm, hogy lehetőséget adtál...