Van, aki kirázza
tollából a verset.
Van, aki trillázik,
van, aki jót szenved.
Van, aki még csacsog,
van ki versben ásít.
Anyaméh-melegbe
ölel át a másik.
Van kinek lelkéből,
füstként szál az ének.
Kisgyertyák miértünk,
olykor mágiák égnek.
Sasszárnyon ül másik
s lecsap a gondolat.
Kapaszkodj, jól vigyázz,
ép -kéz-láb megmaradj.
Úgy üvölts, hogy hallja
kinek hallani kell.
Csak károgni minek,
ha vetés ki nem kel.
