Fagyos csillag ablakomba’ Rászállt egy jégvirág-csokorra. Puha párna fejem alja, Dunyhám húzom a nyakamba. Bárcsak a tél itt se volna! Langyos labda lám az álom, Felém pattog rám találón. A valóság hűvös kocka, Felakasztva hosszú srófra. Ketyeg, mint az ingaóra. Rám huhog az éj sötéten. Volt idő, amikor féltem....
Vajon mit mos a parttalanná vált lassú víz? Mért út a járatlan, ha senki sem taposta? S miért nem bújik át a teve a tű fokán Csakhogy egyszer már végre megmutassa. Könnyebb neki átbújni, mint nekem bejutni Oda, ahová olyan keskeny ösvény vezet. És kérdés lenne még nem egy,...
tovább
Likes
Indulnék, már annyi hívás, De mennyi veszély, úgy fájna a botlás! Őrzöm a lépteim magamnak – Nem tipornak. Nem saraznak. Lázadnék, de mi haszna lenne? Volna- e társ, aki követne? Őrzöm a haragom magamnak – Csak túléljek. Megmaradjak. Megtérnék, de ehhez is késő, Maradok hát hit nélkül élő. Őrzöm...
tovább
Likes
Rézkilincs az ajtón. Sarokvas csikordulása. Számlákkal terhes postaláda. Világokat szétválasztó küszöb: Szigfrid-kard, a kint s a bent határa. Odabenn régóta otthontalan voltál. Az asszony válik, a sok gond meggyötört. Átlépted, becsuktad. – A megmaradás ára. A hajléktalanság: új hús! – cinkosan köszönt. 2004 Megjelent a szerző Bánom is én...
tovább
Likes
Egy fészekaljnyi nyugalomés csend lakik itt belül.A gyors világ, a pillanatSzelíden hozzám csendesül. Jelen vagyok. Egy jel vagyok –fontos, hogy létezem;zöld fenyők tűlevél illatátszívja a lélegzetem. A nyugalom erőt ad át,áradó, friss patak.Egy jel vagyok: a létezőletisztult, higgadt öntudat. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. +3
tovább
Likes
Egy hajléktalan feküdt az utcasarokban tökrészegen. Mellette egy kis szatyor hevert, amiben a személyes tárgyait hordta, meg némi ennivalót. Mikor felkelt, szemét dörzsölgette, szúrta szemét a napfény. Elővett a szatyrából egy almát és elkezdte majszolni. Nézegette az embereket, – egyikük morcosabb volt, mint a másik. Jóízűen falatozik. Nem érdekli...
tovább
Likes
Meddig tartasz így, nyomorult élet? a cigányok álma semmivé lesz míg életért koldul s a világ rideg, vagy inkább az ember, mely csupa ideg, kisebb gondja nagyobb a másénál; szomszédja hátán a nyomor sétál s ha nézi, agyát kirázza a hideg; hisz’ a putrik közt sem másképp kel a...
tovább
Likes
Szfinx-szomorúságú asszony ül a kereveten, ül a pláza elé kitett kacatok közt, felhőkeselyű csapkod ében nyakszirtje körül, trónjavesztett királynő, vigyázza a pillanatot, csak az övét. Tudja ő azt, mit a filozófusok mestereik válla fölött pusmogtak századokon át. Ül a mindigvesztesek gőgjével. Nézz rá, ha arra jársz. 0
tovább
Likes
Bűzölögjek újra a hullaszagtól írjak talán csakazértis mégtöbbet és legyek újra elégedett attól hogy lehurrognak és/vagy körülröhögnek Legyen talán továbbra is a heppem hogy nem lehetek más csak sorsüldözött égjen talán pofám mint só a sebben ha helyet kapok a futottak között Legyek újra a Múzsával haragban ecseteljem bánatom...
tovább
Likes
A következő napon megint ott találták a pásztort Rózsabokorvárban, most is aludt, de ezúttal nem horkolt. Lacika, aki a legkisebb volt közöttük, még a két lánynál is két centivel alacsonyabb, odasettenkedett az alvóhoz. Lekapta fejéről a széles karimájú kalapot és elszaladt vele. Az öreg nyomban felébredt, felpattant. Erélyesen követelte...
tovább
Likes
Romantika? Mindig is tudtam, hogy a romantikát nekem találták fel. Egyszerűen érzékem van hozzá. Vegyünk például egy bemutatkozó randevút! Első lecke Ugye, ilyenkor sokan azt hiszik a hímnemből, hogy virágot kell vinni, meg fehér ing és sötét alj. Hát, egy fenét, mesebeszéd! Elegendő, ha egy BKV-jegyből kis csónakot hajtogatsz,...
tovább
Likes
Mikor majd nem lesz mellettem senki, S a feledés homálya emészti nevemet, A sárban fetrengve nem tehetek semmit, Tolvajok fosszák ki üres zsebemet! Mikor majd feladok minden egyes álmot, És nem vakítja tovább káprázat szemeim, Magamból nem adhatok csodavilágot, Tompán lüktetnek megfeszült Ereim. Mikor majd üres szívembe Nem szül...
tovább
Likes
where Satan dwelleth versciklus Ein bißchen Goethe ein bißchen Bonaparte tábori csendőr tábori lelkész az Univerzumnak üzenem nyasgem tájkép után tájkép csata után csata Wajda & aktorzy nyílnak a Sztálin-orgonák Katyusa tácol kása mahorka vodka Sion hegyét Jeroboám saruja tapossa a halotti leplen nincs zseb mazel tov toda 2019....
tovább
Likes
Egyik napon egy mesébe csöppentem kórházi ágyamon. Nem voltam teljesen tiszta. Bejött egy hölgy kezét fogta, mint egy kisbabát és az alábbi párbeszéd zajlott köztünk: Hölgy: Megharapott egy macska és tetanuszt szeretnék kérni. Én: Bocsánat, de nem ez az ügyeletes kórház. Kérem fáradjon át a János Kórházba ott el...
tovább
Likes
Visszatértem, ahová erővel rendőrök ragadtak kisgyermekfejjel, hontalan ott, otthontalan fővel itt s a kettő között nincs már semmi. Tudást szívtam, ha nem is anyatejjel; gyökerem elfonnyadt, semmim se kedves és ez ellen nem tudok mit tenni. Mindenem elvették s én cserébe mindent elvetek: Szaturnusszá válok; vérét felfaló istenné és...
tovább
Likes
Meglopták a szívem, Ellopták a hitem. Elveszett már minden, Ami számított nekem. Kiraboltak teljesen, Nem maradt meg semmi sem. Meghagyták életem, Az nem kellett nekik sem. Ha inkább csak azt vitték volna, Ez a vers is vidámabb volna! 0
tovább
Likes
öt percig ereszkedik le a mínusz tizenkilencedikre akkor te is kiszállsz a kasból addig ha tudsz állva még alszol magyarország legmélyebb pontja kő zuhog plexikobakodra ezer méterrel a föld alatt fejted uránércért a falat félmeztelen a forró sötétben megreccsen fölötted az acéltám új vagy a társak normádat nézik összeesnél...
tovább
Likes
Esőerdőt éget, romlott húsba vág Kávézaccból jósolt, fröccsöntött világ Elmázolva szürkül hét vödörnyi mész Békében megőszült száz bátor vitéz Leomlik egy kémény, felépül a rom Tőkében a gyűlölt árnyékhatalom Szónokol egy balga, megnémul a bölcs Almafákon fonnyadt, félérett gyümölcs Gyökerek közt bújok, arcom felett fű Hordóban az áldás, megszentelt...
tovább
Likes