Ám a mélybe száll velem a szenvedély; – igaz, nem gajdoltam, mert ittam s szédült korsók füle támasztott meg reggelt s éjt, majd előttem a hodály elsötétült s indulnék, mint Odüsszeusz Ithakába, ha nem félnék – éjszakában kába lábam kibújik alólam: elmászom végül… s utálkozom: mi fajta szörnyűséges nyúlós...
A Jókai Klub „Hegyvidéki mesék” címmel az idei évben is meseíró pályázatot hirdetett budapesti általános iskolák alsó, illetve felső tagozatos tanulói részére. Ebben az évben Molnár Krisztina Rita író, költő „Hol a legjobb élni” című mesekezdésének folytatása volt a feladat. Ha a kedves Olvasó elég játékos, a szövegben elhelyezett...
read more
Likes
november Na jól van anyám, menjünk – mondta a Béla, miután beszálltunk az orvosi rendelő előtt a kocsiba. Metsző hideg volt, egy embert vittünk be vizsgálatra valamelyik peremkerületből, ott is tartották lábadozni. – Együnk valamit, nem? – ezt is mondta persze a Béla, hisz mindketten Hedóniából érkeztünk ugye, bár...
read more
Likes
A zord tél is őszül egyre-másra bennem; ered másodperc – egy örökkévalóság; mint a zápor veri elkorhadt keresztem. Ólommutató csoszog, csalják az órák a perceket; görbe botján eszi a kórság a megfontolt aggastyánt a métereken. Idő: kedves ellenség; megérlel, múlik. Álmom porként szitál és poromra hullik vádlón és a...
read more
Likes
Messziről jöttél, nem is ismertél, mégis szerettél. Százszor is szóltál, és szólítottál, de rosszul hallottam. Megérintettél, rám mosolyogtál, s kinyílt a fülem. Dicsérni kezdtél, aztán kinevettél, mert nem hittem Neked. Egyszer csak mégis kinyílt a szívem, s Te beköltöztél. 0
read more
Likes
Este van, este. Szép sötétkék este. Csillagok ragyognak, nincsenek festve. Lebeg az üstökös az irányt keresve, mutatja az utat, ma van szenteste. Boldogság, lelki nyugalom, újul minden arcon, értelmet osztogat kicsinek és nagynak. Fáradt vándor megáll, felpislant az égre, utána meg le, rozzant cipőjére. Cipőjének mindegy sarka úgysincs, talpa...
read more
Likes
A szívemben a szeretet napvilága ő. A téli éj csillaga mind izzó drágakő. S ha ragyognak a csillagok, mindben ő ragyog; fogadj be hát a szívedbe, mert csillag vagyok. 0
read more
Likes
Béke lengi át a hó-dunnás földet, csengettyű hangjával angyal száll, gyermekeknek vaníliaillatú kalácsot törnek, aki várta, az mind megváltást talál, kisimult arccal örülnek a meggyötörtek, új hajnalt hozott az égi fénysugár, s hozsannánk öleli körbe a Földet: mindenki érzi: megtört a halál. 0
read more
Likes
csorog a fény az arcodon szőke hajad lebben fürdök tengerkék tekintetedben lopakodik a hallgatás rács rácslik a rácson gyertyamosoly csillagszóró-álom fenyőfaszag hintázik a tájon szobánkba néhány órára beszökik a béke vágyaink a karácsonyfa alatt: jövőre megváltozunk – ígérjük egymásnak – papírjézuskák nevetnek lakáskérelem a hivatalban a válóper már rendezve...
read more
Likes
Még ott hevernek a fiók szegletében, a fenyőből faragott angyalok. Pókhálót porolok róluk, s lefújom, amit az óév rájuk aggatott. Megsúgom nekik kívánságaim, ígéreteik csak az enyémek, előttük táncolnak vágyaim, mint bálban a nyalka legények. Szemüregükben üresség üldögél, fanyar álmaik gyorsan megtaláljuk, már nem érzik, az ünnep mennyit ér,...
read more
Likes
Edward Stachura emlékére a tél a világ legnagyobb fehér zongorája ma is oly halkan játszik belesimulsz a csendes hófúvásba füledet a puhasághoz illeszted sokáig fülelsz hallgatod mily lustán hullanak a pelyhek a távolban valakinek a lépte csikorog erre közeledik ölébe ültet lágy kezével orcád dörgöli meleget lehel ingedbe sír...
read more
Likes
Közelednek az ünnepek. (Ünnepek?) Egy régen kőbe vésett emlékemet megosztom veletek. Kedvenc Apukám! Ezt a történetet a szívemhez nagyon közel álló kislány írta. Vagy talán én helyette? Nem tudom. Hiszek benned! Megbeszéltük, hogy találkozunk. Ennek ellenére már látom is, hogy közeledik. Régi ismeretség a miénk. Szinte együtt nőttünk fel,...
read more
Likes
Talán álom ez az élet, de emberként vagyok lélek, szívem csak ezzel van teli, amit érzek, mind emberi. Emberi az imádott arc, emberi az elbukott harc, emberi az elfojtott vágy, emberi az őrlő magány. Emberi, hogy van fájdalom, emberi, hogy ezt vállalom, emberi, hogy nem adom fel, emberi, hogy...
read more
Likes
Nem kell cigányország, ugyan miért, kinek. Nem kell cigányország, ugyan minek, érted? Jó nekünk a több évszázados gyűlölet mérgező gyümölcsén vergődni. Tűrni a sorsot a másság huncut hamis tükrében. Soha nem feledni, mindig embernek kell lenni, nem tengődni. Jó nekünk… jó nekünk? Ha mások vagyunk, hát legyünk azok, akik...
read more
Likes
Egy jóbarátomnak szeretettel Minden ember csillag, ami a távoli végtelenből szakadt le. Akár egy nyári reggelen, mikor minden szép és meleg. Megszületni még mindig a legnagyobb csoda, magában rejti az élet kimeríthetetlen teljességét. Pláne, ha valaki ikercsillag, van magából egy másik fele, egy testvér, aki elkísér akkor is, mikor...
read more
Likes
Kedves Hallgatók! Aki nem várta meg az előadás végét, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy történetről. A reggeli kávézás közben elevenedett fel bennem, s gondoltam, miért ne oszthatnám meg Önökkel? Nagyon-nagyon régen történt. Önök Kedveseim, még gondolatban sem léteztek és a szüleik is legfeljebb a...
read more
Likes
Békésebb háborút képzeltem el Ünneplő győzelem nem érdekel Kitűzik zászlódat, mégsem vagy ott Kétarcú törvényed cserben hagyott Jövőre felveri kerted a gyom Lázadó barátod verhet agyon Elhagyott sírodra özvegye lő Békétlen szellemek jönnek elő Füstölgő fegyverben üres a tár Vándorló sáskáktól nyüzsgő határ Olvadó sóhegyen vén kecske ül Nevetek,...
read more
Likes
Utam – kopott holló – fejemen trónol és gyűlölöm az őszt, a színes, nagy halált és félem az életet, a páva madárt, mely tollát terítve utamon pózol: a szépet elvetem – mind torz, álnok bálvány, imádja önmagát, megnéz és arcul csap; sötét gyalog vagyok sorsom sakktábláján: kockákon más léptet,...
read more
Likes