Valami össze-vissza karcolja tudatod, mintha nem tudna, vagy inkább te nem tudnál kezdeni értelmesebbet, értékesebbet vele. A fene megkente már s az újabbat keni a bánatból kenyeredre. Valami folyton fáj, jó lenne tudni, mi, ha látnád, elő mernél jönni rejtekhelyedről, s kardodat kezedben tartva lesújthatnál démonaidra, – mindent kezdhetnél...
Az anya kigombolta blúzát és mellére vette pici lánykáját. Fiacskája békésen játszott a lábánál, kisautókat tologatott az építőkockák között. Nem hangoskodott. Tudta, ha anyja megeteti kishúgát és elaltatja, utána majd játszik vele. Az anya büszkén és boldogan nézte gyermekeit. Imádta az érzést, ahogy testéből csordogált az élet a pici...
Szabad akarat s vágy: élni, mint sirályok, mindig… s nem értik! Érzem, húz az örvény; illeszkedni muszáj, elhullnom: törvény. (Tudok-e majd halni, mint a szamurájok?) Roggyant betongyár porában egy reggelen megismertem a verset; az ég fölött kis hegyek daloltak, kedves börtönöm lett minden virág s az Embert nem értettem....
Tombolnak a szavak a fejemben. Hullámzanak az érzések a szívemben, háznyi magas hullámokat gerjeszt bennem a sötét, jéghideg keserűség. Először lassan dagad, aztán viharossá válik, gerincem mentén támad a fájdalom. A lelkem meg csak lebeg, sután lebeg felettem, mintha nem is az enyém lenne. Talán igaza is van. Talán...
A nyír aranyszínben vibrál, vörösbarnán rezeg a platán, hol a levél takaró már jelzi, közeleg a fehér, hatszögű varázs, ám a narancssárga tűztövist irigyelné még a darázs. Évszakok szerelme – édes harmónia piroslón csüngő almák zöld nélkül, amott pipacs nyílana, búsul a rózsa szirmát hullajtva, füstölög a kémény, a...
Bolond legyél, mikor bolonddal játszol Vajon mi védhet a világ zajától Kiszáradt réteken ritka a gomba Hamis meséket hordasz halomba Komisz legyél, mikor táncol az élet Előre meghozott sértő ítélet Kijelölt bírád ma eltörte lábát Korábban robbant a támadó gránát Túl hosszú nadrágnak rojtos a vége Átázott kötéssel tapad...
Avatott szem elől a hajléktalan ember nem vegyül az utcán a tömegben. A rendezett külső sem nyújt inkognitót. Tévedhetetlenül kilóg a sorból. Hajléktalan folyamatosan portyán van. Nem sétál. Feszült figyelemmel ballag, szemével az aszfaltot pásztázza. Figyelmét nem kerülheti el egyetlen használható csikk, egy elgurult ötforintos, egy ismeretlen tartalmú zacskó....
Még mindig nagyon nehéz, figyelnem arra, mint’ gyűlnek a gyásztáviratok, kifújva a füstöt, kortyolva a sörből. Néha megriadva ébredek, hogy egyáltalán fel tudok, a paplant, mint halotti leplet lerúgva magamról. Nekiszaladva a semminek, minden áldott nap, koldulok az Istentől: csak mosolyog. Akármi lesz és akárhogyan, szeretnék békében menni azon...
Bodor Ádámnak A Házuk ablaka egy másik világra nyílott, melyben ők négyen nem voltak többek, mint félszeg árnyék figurák. Ha a szomszédokat megkérdezte volna bárki, hogy mit is tudnak felőlük, legfeljebb megvonják a válluk, vagy ha beszédes kedvükben találná őket a kérdező, annyit kötnének az orrára, hogy furák, felettébb...
részemről nem éppen örömforrás hogy a hideglelés nem csupán csak lázam kíséri mert mostanában csak hideget lelek hideget lehellek Pesten és Budán kettejük közt jeget szítva a befagyott Dunán 0
Ám a mélybe száll velem a szenvedély; – igaz, nem gajdoltam, mert ittam s szédült korsók füle támasztott meg reggelt s éjt, majd előttem a hodály elsötétült s indulnék, mint Odüsszeusz Ithakába, ha nem félnék – éjszakában kába lábam kibújik alólam: elmászom végül… s utálkozom: mi fajta szörnyűséges nyúlós...
A Jókai Klub „Hegyvidéki mesék” címmel az idei évben is meseíró pályázatot hirdetett budapesti általános iskolák alsó, illetve felső tagozatos tanulói részére. Ebben az évben Molnár Krisztina Rita író, költő „Hol a legjobb élni” című mesekezdésének folytatása volt a feladat. Ha a kedves Olvasó elég játékos, a szövegben elhelyezett...
november Na jól van anyám, menjünk – mondta a Béla, miután beszálltunk az orvosi rendelő előtt a kocsiba. Metsző hideg volt, egy embert vittünk be vizsgálatra valamelyik peremkerületből, ott is tartották lábadozni. – Együnk valamit, nem? – ezt is mondta persze a Béla, hisz mindketten Hedóniából érkeztünk ugye, bár...
A zord tél is őszül egyre-másra bennem; ered másodperc – egy örökkévalóság; mint a zápor veri elkorhadt keresztem. Ólommutató csoszog, csalják az órák a perceket; görbe botján eszi a kórság a megfontolt aggastyánt a métereken. Idő: kedves ellenség; megérlel, múlik. Álmom porként szitál és poromra hullik vádlón és a...
Messziről jöttél, nem is ismertél, mégis szerettél. Százszor is szóltál, és szólítottál, de rosszul hallottam. Megérintettél, rám mosolyogtál, s kinyílt a fülem. Dicsérni kezdtél, aztán kinevettél, mert nem hittem Neked. Egyszer csak mégis kinyílt a szívem, s Te beköltöztél. 0
Este van, este. Szép sötétkék este. Csillagok ragyognak, nincsenek festve. Lebeg az üstökös az irányt keresve, mutatja az utat, ma van szenteste. Boldogság, lelki nyugalom, újul minden arcon, értelmet osztogat kicsinek és nagynak. Fáradt vándor megáll, felpislant az égre, utána meg le, rozzant cipőjére. Cipőjének mindegy sarka úgysincs, talpa...
A szívemben a szeretet napvilága ő. A téli éj csillaga mind izzó drágakő. S ha ragyognak a csillagok, mindben ő ragyog; fogadj be hát a szívedbe, mert csillag vagyok. 0
Béke lengi át a hó-dunnás földet, csengettyű hangjával angyal száll, gyermekeknek vaníliaillatú kalácsot törnek, aki várta, az mind megváltást talál, kisimult arccal örülnek a meggyötörtek, új hajnalt hozott az égi fénysugár, s hozsannánk öleli körbe a Földet: mindenki érzi: megtört a halál. 0
csorog a fény az arcodon szőke hajad lebben fürdök tengerkék tekintetedben lopakodik a hallgatás rács rácslik a rácson gyertyamosoly csillagszóró-álom fenyőfaszag hintázik a tájon szobánkba néhány órára beszökik a béke vágyaink a karácsonyfa alatt: jövőre megváltozunk – ígérjük egymásnak – papírjézuskák nevetnek lakáskérelem a hivatalban a válóper már rendezve...