635. szám Vers

Ringben állsz

Valami össze-vissza karcolja tudatod, mintha nem tudna, vagy inkább te nem tudnál kezdeni értelmesebbet, értékesebbet vele. A fene megkente már s az újabbat keni a bánatból kenyeredre. Valami folyton fáj, jó lenne tudni, mi, ha látnád, elő mernél jönni rejtekhelyedről, s kardodat kezedben tartva lesújthatnál démonaidra, – mindent kezdhetnél...
635. szám Széppróza

Látogató

Az anya kigombolta blúzát és mellére vette pici lánykáját. Fiacskája békésen játszott a lábánál, kisautókat tologatott az építőkockák között. Nem hangoskodott. Tudta, ha anyja megeteti kishúgát és elaltatja, utána majd játszik vele. Az anya büszkén és boldogan nézte gyermekeit. Imádta az érzést, ahogy testéből csordogált az élet a pici...
635. szám Vers

Belső világ szonettkoszorú VI. Én

Szabad akarat s vágy: élni, mint sirályok, mindig… s nem értik! Érzem, húz az örvény; illeszkedni muszáj, elhullnom: törvény. (Tudok-e majd halni, mint a szamurájok?) Roggyant betongyár porában egy reggelen  megismertem a verset; az ég fölött kis hegyek daloltak, kedves börtönöm lett minden virág s az Embert nem értettem....
635. szám Vers

Lelketlen

Tombolnak a szavak a fejemben. Hullámzanak az érzések a szívemben, háznyi magas hullámokat gerjeszt bennem a sötét, jéghideg keserűség. Először lassan dagad, aztán viharossá válik, gerincem mentén támad a fájdalom.  A lelkem meg csak lebeg, sután lebeg felettem, mintha nem is az enyém lenne. Talán igaza is van. Talán...
635. szám Vers

Csalóka ősz

A nyír aranyszínben vibrál, vörösbarnán rezeg a platán, hol a levél takaró már jelzi,  közeleg a fehér, hatszögű varázs, ám a narancssárga tűztövist  irigyelné még a darázs. Évszakok szerelme – édes harmónia piroslón csüngő almák zöld nélkül, amott pipacs nyílana,  búsul a rózsa szirmát hullajtva, füstölög a kémény, a...
635. szám Vers

Körbe-körbe

Bolond legyél, mikor bolonddal játszol Vajon mi védhet a világ zajától Kiszáradt réteken ritka a gomba Hamis meséket hordasz halomba Komisz legyél, mikor táncol az élet Előre meghozott sértő ítélet Kijelölt bírád ma eltörte lábát Korábban robbant a támadó gránát Túl hosszú nadrágnak rojtos a vége Átázott kötéssel tapad...
635. szám Széppróza

Folyamatosan portyán

Avatott szem elől a hajléktalan ember nem vegyül az utcán a tömegben. A rendezett külső sem nyújt inkognitót. Tévedhetetlenül kilóg a sorból. Hajléktalan folyamatosan portyán van. Nem sétál. Feszült figyelemmel ballag, szemével az aszfaltot pásztázza. Figyelmét nem kerülheti el egyetlen használható csikk, egy elgurult ötforintos, egy ismeretlen tartalmú zacskó....
636. szám Vers

Lassan mennék…

Még mindig nagyon nehéz, figyelnem arra, mint’ gyűlnek a gyásztáviratok, kifújva a füstöt, kortyolva a sörből. Néha megriadva ébredek, hogy egyáltalán fel tudok, a paplant, mint halotti leplet lerúgva magamról. Nekiszaladva a semminek, minden áldott nap, koldulok az Istentől: csak mosolyog. Akármi lesz és akárhogyan, szeretnék békében menni azon...
636. szám Széppróza

Jégmosoly

Bodor Ádámnak A Házuk ablaka egy másik világra nyílott, melyben ők négyen nem voltak többek, mint félszeg árnyék figurák. Ha a szomszédokat megkérdezte volna bárki, hogy mit is tudnak felőlük, legfeljebb megvonják a válluk, vagy ha beszédes kedvükben találná őket a kérdező, annyit kötnének az orrára, hogy furák, felettébb...
636. szám Vers

Hideglelés

részemről  nem éppen  örömforrás        hogy  a hideglelés  nem csupán csak  lázam kíséri  mert mostanában           csak  hideget lelek  hideget lehellek  Pesten és Budán  kettejük közt  jeget szítva  a befagyott Dunán 0
636. szám Széppróza

Hol a legjobb élni?

A Jókai Klub „Hegyvidéki mesék” címmel az idei évben is meseíró pályázatot hirdetett budapesti általános iskolák alsó, illetve felső tagozatos tanulói részére. Ebben az évben Molnár Krisztina Rita író, költő „Hol a legjobb élni” című mesekezdésének folytatása volt a feladat. Ha a kedves Olvasó elég játékos, a szövegben elhelyezett...
637. szám Vers

Karácsonyi hangulat

Messziről jöttél, nem is ismertél, mégis szerettél. Százszor is szóltál, és szólítottál, de rosszul hallottam. Megérintettél, rám mosolyogtál, s kinyílt a fülem. Dicsérni kezdtél, aztán kinevettél, mert nem hittem Neked. Egyszer csak mégis kinyílt a szívem, s Te beköltöztél. 0
637. szám Vers

Hóesésben

macskakő csusszan  bakancsom alatt  szürke beton reped  hideglelés miatt  szürke utcák  szürke kövét  friss hópelyhek  festik fehérre  szürke arcom  szürke könnyét  jéggé dermeszti                  a bánat 0
637. szám Vers

Szegény karácsony

Este van, este. Szép sötétkék este. Csillagok ragyognak, nincsenek festve. Lebeg az üstökös az irányt keresve, mutatja az utat, ma van szenteste. Boldogság, lelki nyugalom, újul minden arcon, értelmet osztogat kicsinek és nagynak. Fáradt vándor megáll, felpislant az égre, utána meg le, rozzant cipőjére. Cipőjének mindegy sarka úgysincs, talpa...
637. szám Vers

Karácsonyi látomás

Béke lengi át a hó-dunnás földet, csengettyű hangjával angyal száll, gyermekeknek vaníliaillatú kalácsot törnek, aki várta, az mind megváltást talál, kisimult arccal örülnek a meggyötörtek, új hajnalt hozott az égi fénysugár, s hozsannánk öleli körbe a Földet: mindenki érzi: megtört a halál. 0
637. szám Vers

Karácsony előtt

csorog a fény az arcodon szőke hajad lebben fürdök tengerkék tekintetedben lopakodik a hallgatás rács rácslik a rácson gyertyamosoly csillagszóró-álom fenyőfaszag hintázik a tájon szobánkba néhány órára beszökik  a béke vágyaink a karácsonyfa alatt:  jövőre megváltozunk – ígérjük egymásnak – papírjézuskák nevetnek lakáskérelem a hivatalban a válóper már rendezve...