628. szám 631. szám 642. szám Vers

Forrásnál

A vágy, ha útra kél, mint kis patak, cserfelve fut, rohan, bár néha megtörik fehér kövek között, míg habjain a fények kergetőznek. Nem tudja még, hogy mennyi mélység várja, ketté szakadva új utat keres, talán homokba vész, vagy bő vizű folyóvá nő, és zúgva hömpölyög. Légy hát folyó, kicsiny...
631. szám Vers

Évszakok

Lecsókolom szemöldöködről a hópihét, Bár magától is olvad, hisz tavasz van. Pergőbb az élet, lucsok csak itt-ott, S ha bele is lépsz, megszárad gyorsan. Miért is szebb a tavasz, mint az ősz ? Hányok az ócska sztereotípiáktól: Prímán tudok depi lenni a harminc plusztól, (Ha akkor jutok messze a...
650. szám Vers

Papírtánc

Szétkenődő tintapacák Bevésődött hosszú ránc Rönkből kinőtt gyenge faág Megújuló vén románc Összekulcsolódó kezek Körbe járó kerge ész Mestered, vagy bábod leszek Eldönteni nem nehéz Gondolatok végszavára Motoszkáló zaj felel Képzelet a vágy tanára Melyik úton enged el Árhullám lett pille testünk Eggyé váló két folyó Torkolatot hol keressünk...
590. szám 650. szám Széppróza

Jereváni hírek…

Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Hát, ez biztos. De én inkább arra szavaznék, hogy minden siker mögött ott áll a szürke eminenciás, aki ugyanazt talán még jobban tudja, mint a sikeres, csak rosszabb a fényképarca. Jereváni hírek… 1953. május utolsó napjaiban rettenetes időjárás volt arrafelé....
650. szám Vers

Szín-ház?

Szín-ház? – én abban lakom… s páran voltak utána – meg a holtak remegőn reszketeg félholt színek és zsibbadt kakaó… míg és mint Casanova a hintóba fogva lábain vasalatlan a patkó s kifordított kesztyűvé vált a világ és az üres könyvtárban a könyvekből jövő esdeklő kiáltás – hát így...
633. szám Vers

A vak Sámson

amikor bolyongó léptekkel megyek aláhullott vállal mint vert emberek nem hinnéd miért is hinnéd olyankor érzem magam néha a fejem fölött is vagyok sebzett tüdőm a szárnyam s már elhagyhatnám magányos őrhelyem mit őrizzek mit vigyázzak csorba fegyveremmel? az álmot? a tudattalan testet? kínlódó szavainkat kötözze így az elme?...
633. szám Vers

Tévedni blamázs

ide figyelj Balázs ez aztán hatalmas blamázs összetévesztetted a két holdat Európát Iónak mondtad Jupiter ezért téged majd szörnyen megfedd de meg ám butuska kis komám bambulod a csillagokat és máris csillagásznak képzeled magad elfelejtetted hogy Jupiter isten és bolyongó míg Európa és Ió csupán csak hold rabszolgája bolygójának...
633. szám Vers

Fapados vers

Pára csapódik szürke macskakőre a tér padjai nedvesen fénylenek, magamat fázósan összehúzva nézem, hogy húznak el az emberek padom előtt sietve, gyanakodva, meggyorsítják mind a léptüket… tempójukat egyként diktálja dolguk és az átkozott rossz lelkiismeret. Bár a sóderral felszórt sivár téren mégis megáll mind, ki éppen arra jár… Vár...
633. szám Vers

A koldusasszony

A haja hullik, a foga sárgul Maga elé, öreg arccal bámul Épp hogy él, mindenét pénzé téve Pár aprót dobtak csak a kezébe Ezt a telet talán meg sem ússza A szita kabátját össze húzza A halál angyalával verekszik Mikor a hideg kőre lefekszik Szemében alig látszik a szikra...
633. szám Vers

Optimizmus

Tombol és rombol egy láthatatlan lény Cafatokban libeg erkölcs és erény Nehéz acélgolyó, összedőlő ház Elkábított őrszem romokra vigyáz Kiszáradó kórót nevelhet a kert Ingó pódiumon pojácád hevert Nedvesedő fáklyán nem élénk a láng Döglött lovat adtak, hol van paripánk Kilyukadt kondérban olcsó tészta fő Éhező patkányok most bújnak...
633. szám Vers

Szó-szőttes, gyertyafényben (ars poetica)

Az én versem ne legyen soha magasztos eszméket kergető, lihegő, se jól fésült, divatos. Felszínes, ostoba. Járjon a földön, ne legyen egekbe törő faragott szóképek katedrálisa. S ne legyen a bálvány-perc számára állított díszes rímoltár előtt motyogott ködös, zsolozsmás metafóra-ima. De legyen, mint a vak kosárfonó látó keze iparkodásának...
633. szám Vers

Ördögtánc

Ki támasztja föl poraimból emlékemet. Elevenszülő kísértete kinek leszek. Születés és meghalás két vajúdása közt nevetlen nevel ad acta névteleneket, és a túlélők túlon túl türelmetlenek; minduntalan, unottalan, holtukiglan felejtenek. 0
632. szám Vers

Tökéletes csend

egyszerre lázít és csitít, máglyára vetett szent, magára maradt kapitány a süllyedő acélkék magányban; rövid pórázon vénült eb nyüszítése, aszkéta, aki álmában olajsejk, aki megtagadta a fényűzést, koldusok bölcsességére vágyván; patyolat – tiszta, csatorna – mocskos ágynemű, ölve ölelő, ölelve ölő szeretők alá gyűrődve, sosemvolt, de meglett elégedettség; albatroszok...
632. szám 633. szám Vers

Önhibáján belül…

önhibáján belül önsajnálatban fuldokolva ballag a csövi hajlékony napforduló bérlet sőt jegyeket kezelésre nélküli kacér randevú egy közlekedési viszonylattal álmom a feles kézigránát pláne csak beengedjenek piásan nyugdíj hopp segély kopp harkály varjú bölömbika miről ír az ornitológia tanácskoznak a madarak zebrán pocsolya hasal lóvé a holdon fekvő polgár...
632. szám Vers

Zsoltár utcazajra

A mosolya mögött a démon tanyázik, a kezében most is hervadt virágcsokor, egyik ígérete olyan, mint a másik, szeretője kettő: szürkeség és nyomor. A szíve bánattól, haja kosztól nehéz, a szája szegletén csak szederjes vérfolt, csak egy kútgödröt lát, ha a tükörbe néz, bámulni ezért is jobb a pohárka...
632. szám Vers

Ördögtánc

Elfekvő készleted olajban szárad Szétzilált csokorban nincsen bocsánat Áldatlan éjszakán kísért egy szellem Jeleket firkálgat kongó teremben Kavargó viharban mállik a rozsda Törtfehér ingedet fessed pirosra Áradó folyamnak úszás a vége Kilyukadt ladikkal te mész elébe Zavaros vizeknek sáros az alja Hasztalan gátunkat hullám takarja Meztelen ágakon billeg egy...
632. szám Széppróza

Boldog évek

– Szia! – Szia! – Megjöttél? – Még nem. – Hogyhogy nem, hiszen itt vagy? – Rossz a kérdés, látod, hogy megjöttem. – Látom. – Akkor minek kérdezel ilyeneket? – Csak. – Ne veszekedjünk, csináljunk úgy, mintha most jöttem volna meg! – Csináljunk! – Szia! – Szia! Megjöttél? –...