633. szám Vers

A koldusasszony

By

A haja hullik, a foga sárgul
Maga elé, öreg arccal bámul
Épp hogy él, mindenét pénzé téve
Pár aprót dobtak csak a kezébe
Ezt a telet talán meg sem ússza
A szita kabátját össze húzza
A halál angyalával verekszik
Mikor a hideg kőre lefekszik
Szemében alig látszik a szikra
De a száját mégis összeszorítja
Nem kell pénze – ellenkezik vadul
Sajnálni akarja egy gazdag úr
Tévéstábot és kamerát hozva
Jobb körülményt ígér szánakozva
Pedig telhetne belőle jobb bor
Éhesen mégis inkább átkot szór
De úgy elszégyelli magát ettől
Megbocsátást könyörög Istentől
Másnak bűnéről vallani nem mer
Maga elé bámul könnyes szemmel

You may also like