Bú köntöse fagyos
levél, öve közöny,
ledér tenyér,
sokatmondó halk
pillanat, egyet gondol,
haza ballag. Múlik a
tél, remény éled,
kemény acél mindjárt
véged, megfáradt már
szilajsága, göndör
ködben, lassan jár ma.
Alig szólal, alig piheg,
merész jóslat védi
hited, jön a tavasz
nemsokára, remény
borul, a világra.