Valószínűleg diszkalkuliás vagyok, vagy ezért, vagy másért a számítástechnika sem megy nekem. Felhasználói szinten is vacakul. Ráadásul amelyik géphez hozzányúlok, az hajlamos parajelenségeket produkálni. Többen vádoltak már boszorkánysággal. Saját magam is magamat. A legnevezetesebb évekkel ezelőtt történt. A munkahelyemen egyetlen számítógép állt rendelkezésünkre, négyen gyötörtük, be is sokallt nemsokára....
Esős, hideg őszi reggelre ébredtünk. Ma lesz Papa temetése, aki tíz évvel élte túl Nagymamát. Nagy, országos kereskedelmi cég igazgatója volt, az volt az első és egyetlen munkahelye. Végigjárta a szamárlétrát, és úgy tudom, nagyon szeretett a cégnél dolgozni. Papa hetvennyolc évesen halt meg, Nagyi után tíz évvel. Az...
Rettentően unatkoztam. Sőt, borzasztóan, vagy borjúizzasztóan. Meg még szörnyen is. Semmihez sem fűlött a fogam, őnagysága, a jókedvem rútul faképnél hagyott. Ráadásul magával hurcolta mindmáig kitartóan, sőt, kicsattanóan egészséges életkedvemet is. Így hát, meg vagyok lőve! Semmihez sincs kedvem, étvágyam sztrájkol, ami nagyon nagy baj, mert ha keveset eszem,...
Chajko és B. egymás tenyerébe csapott, megköttetett a nagy alku, amely mindkettőjük elkövetkezendő heteit-napjait komoly mértékben befolyásolta. Szidi csak zavartan mosolygott a háttérben, hogy most akkor Juan Miguel helyett egy jómódú és -hírű család csavargóvá züllött fekete báránya vezeti őt az oltár elé, Vrana, a háziasszony csak bosszankodva és...
Én úgy vagyok itt régóta, mint a tengeren a hullám véget nem érő borult napokon. Örökké fényben fürödnék, a napot szomjazom. Hiába. Tűrnöm kell, bár szenvedem nagyon, míg a szürke égből egyre esőpermet hull rám. Hajókat hordott egykor hátam. Ma már csak emlék, lefoszlott rólam rég a hiú...
Fa vagyok, görbe, össze-vissza nőtt, ezer levélbe írva életem, s csak bámulom a szürke végtelen ködébe szúrva táguló időt, s a föld vagyok, gyökér alatt a csend, sötét erőbe oltott látomás, hogy porba, sárba, régi hantba láss időtlenül peregni vak jelent, s az út vagyok a láthatár...
Ott volt a pillanat, magát csak illegette! Riszálta kerek perceit, s óra ütött felette. Még néztük őt, visszakacsintott reánk vidáman. Vágyunk lihegett sáros lábnyomában. Azóta megtanultuk, más percben más világ van. A pillanat eltűnt, s mára emlék maradt reménytelen magányban. 0
Az éjjel feltéptem a torkom A vérem habos volt és édes Miközben a rádió bemondta: Ma lettem huszonhat éves S a falból elém lép anyám Kezében nagy tál meggyes rétes Mit megbotolva rámszór: fiam Ma lettél huszonhat éves Majd egy orvos kilépve sebemből Mely már bombatölcsér széles...
Elindult útjára a boldogság, gondolta megkeresi régmúltját. Ment, mendegélt hegyeken-völgyeken, tengereken, és meredélyen át. Hosszú útján néha megpihent, majd azon gondolkodott, merre indult, hisz már nem is tudta úticélját. Közben egy kis szeretetet koldult. Néha találkozott emberekkel, a száját mosolyra fordította, keveset beszélt, egy idő után elköszönt,...
Mostanában hű társam a csend Tekintetem a távolba mereng A homályban alakok járnak Nem is tudom, hogy mit csinálnak Barátok, ismerősök, vagy senkik Kérdeznének is talán, de sejtik Hogy nálam az ajak bizony zárva S állj van vésve a hangszálra De a gondolat szilaj és szabad Mindenkor...
Nyitott szemekkel álmodom a jövőmről, mert eligazítást nem kaphatok senkitől. Mint egy labirintusi úton, úgy lábalok, de szomorú múltamból ki nem találok. Nem én vagyok az egyetlen, aki így él, ki isteni szeretetben jó utat remél, talán döntse el az Úr, hogy jó úton járjunk, mert az isteni szeretetben...
mester-poéta tisztességben őszült csalfa társak voltunk a rengetegben a könyöradományba néha beleőrült és éveim számoltam meglepetten lantom panasza utolsót zendül a kalandos játszma lágy ölében szép körmenet kárpótolni készül – elsiratni balga szőkeségem ez a dal ma lelkem átkarolja és útközben eljegyez a távlat a reményt lelkedből is kioltja...
József Attila emlékére A költői szívben egy helyt tartanak tanyát, tartva őt a rettegésben, az ideglázban; a hordalékból mosva ki maréknyi aranyát, kit én, ki sosem nevettem és figuráztam. Különszobákat nyitva a lelke házában, kit én, ki sosem figuráztam és gúnyoltam; élve, mint a szél susogása a búzában,...
Pinocchio fázik. Zuzmara lepte teste vacog. Orrán jégmadár tanyázik, körme alatt egy szálka sajog. Pinocchio fázik. Göncein átfú hajnali szél. Tudja, hogy nem lesz már másik, bármit is tenne, inkább henyél. Pinocchio fázik. Bár szobája ajtaja csukva. Falain félelem mászik, köreit róva, újra meg újra. Pinocchio...
csillagokba vágyom onnan jöttem rég földi élet nehéz de csodás és szép ég nem segít hogy végre megtaláljam hogy tudjak repülni elveszett szárnyam fényt közöttük csak nehezen találok csillagok nem adnak vágyat sem álmot csillagok nem adnak vágyat, sem álmot fényt közöttük csak nehezen találok hogy tudjak...
Addikció láncra vert hát megannyi gazdára nem talált kóbor érzésed undok uzsorása ki magadból ad neked enni és ökölbe szorított tekintetekkel őriztet lettél így pizsamában papucsban csoszogva önmagad emlékmása s a fenevad fogai között roszogva a hatás ellenhatása: tükrödön kopogtató egyre csak fojtogató riadt tekinteted...
Fábián Janka történelmi hátterű romantikus regényei egytől egyig sikerkönyvek. Az érdekes, izgalmas történeteken keresztül elődeink mindennapjaira látunk rá, megismerjük örömeiket, bajaikat, sikereiket, gondjaikat, érzéseiket, amelyek nagyon hasonlóak a miénkhez, noha a környezetünk egészen más. Regényeinek egyik fontos főszereplője pedig maga a „Történelem”. Hogyan szerette meg a történelmet? Mindig...
nem a szád az egy másik történet hanem szomorú szomorú szomorú hogy idáig jutottunk per ország és te ti ők ÉN NEM én lenni kivétel mindent (wszystko) megtettem volna ha dehát in historia nie ma IF csak bamba lusta léha stb. ja a cím még lehetne novi sad stari...
egykutya élni vagy sem a halál sem ugat akár az érett babszem világot símogat és halált símogat az élet akaratlan elromlott húst fogat kitárva vár a katlan egykutya halni vagy sem az élet óvatos dobókockára fekszem túloldalán hatos én egyesen vagyok akár más egyesek ki magában ragyog végül csak...