Ott volt a pillanat,
magát csak illegette!
Riszálta kerek perceit,
s óra ütött felette.
Még néztük őt,
visszakacsintott
reánk vidáman.
Vágyunk lihegett
sáros lábnyomában.
Azóta megtanultuk,
más percben
más világ van.
A pillanat eltűnt,
s mára emlék maradt
reménytelen magányban.
