787. szám Vers

Hommáge Szép Ernő

Én így szeretnék élni csövessel millással egyformán beszélni mindenki nevét szelíden mondani mindenki fájdalmát oldani hétköznapok sürgésében mosolyt osztani megsimogatni minden fáradt lelket becsülni minden állatot és füvet imádni végtelen szerelemmel világot adni minden öleléssel és derűs szóval összejönni áldással békével köszönni mély hálával hazatérni én így szeretnék élni…...
787. szám Vers

Fél perc

Fél perc. Csupán ennyit ég egy csillagszóró a fán. Fél perc néma csönd. Az idén most először talán.   Fél perc kevés – de elég, hogy átéljünk sok hónapot, – mit az idő sodrásában ez a fél perc elhagyott.   Állunk. Kezünk összeér, és egy pontra tágul szemünk. Fél...
787. szám Vers

Körúti ősz

Pasztellszínűvé kenődtek a fák, fáradtabbak a kirakati fények. A gőgös tekintetű próbababák fiatalok, jól öltözöttek, szépek.   Semmitmondó plakátok alatt, a Corvin-köznél cigarettázok. Dunai párát tol a 4-es villamos. Mehetnék. Maradok és várok, várok.   Esteledik. Szállingóznak már a ringyók és a maradék levelek. Szemközt hegedülni kezd egy koldus,...
787. szám Vers

Vendégtéri szaktechnikus

ha még egyszer születnék párttitkár királylány vagy vendégtéri szaktechnikus szeretnék lenni esetleg lotyó addig is maradok lelkes lelketlen csöves genya ahogy keltibér vidékeken macskaköves utcákon minimo calculo félpercenként mondja a lakosság zöme MÉRDÁ a portugál is világnyelv volt valaha a világ fele portói másik fele castellano volt javaslom foglaljunk...
787. szám Vers

Zsíros kenyér dicsérete

Anyáink kentek régen a nagy szegénységben, Szórtunk rád sót s egy kis édes-nemest éppen. Jó vagy te mihozzánk, kedves zsíros kenyér, Ennék egy kis hagymát, van-e még?   Ha nincsen, az sem baj, melléd gondolom, Zsíros kenyér, akkor is szeretlek nagyon! Ó, ha te nem lennél, mi lenne velünk?...
787. szám Vers

Barbár a borbárban

Búsan bandukolt a barbár, balta billegett a balján. Búja bővelkedett benne, bitang, boldogtalan beste. Betért balgán egy borbárba, borostáját birizgálva bűzös bakancsát bevágta, majd biccentett Boriskának, beintett három betyárnak, kik buzgón birkóztak borért, s bearanyozták a babért. Borostás barbárnak bejött Boriska buja bája, s sőt bizarr bókokkal bombázta, de...
787. szám Vers

Utazás

Egy sínpár futott a végtelenbe, rajta ócska vagonok gurultak, kihalt állomásokon át, s egyre csak kattogott a múló idő. Kiért zokognak az út menti fák? Ki hagyta ott lába nyomát, hol nem járt senki még? Ki szólt hangtalan képeken,  s játszott könnyező zenét? Az álom vonat most állomáshoz ér,...
787. szám Vers

vérpadon

amikor a várakozás nem örömöt szül fagyott szalonna héja a kérges tenyér a haj kihullott a padló résein elszivárgott emlékek a kanálisban várnak tompa szemmel vesztegel a csillagtalan éjszaka megrögzött a tekintet mondják azok kik nem élték át a minden mindegy érzést az ajak fordított U betű torzult mása...
787. szám Vers

Kettős front

1.   Édeskés levesbe jó lesz a só. Lehetnél óvatos, aludj velem. Mentők kiáltanak, hahó-hahó! Köszönt az élet, nincs végtelen.   2.   Savanyúságba villa merül. Tejet szürcsölget szoptatott lányka. Valaki alszik, padlás repül. Beájulhatunk az éjszakába.   3.   Odakint két kutyánk elaludt már. Megállít néha a műanyag...
787. szám Vers

éppen

ez itt a volt alját se látni behúz a hangja csak temető éjjeli képzelet de tényleg hogy mindenki elveszíthető lassan tud bennem megtörténni de jó ez így és az is ha fáj hozzáférni én ahogy tudok úgy csúszik összébb bennem a táj és ha már minden a helyén majd...
787. szám Vers

Félúton a boldogság felé

Próbálom elűzni a világ őrjítő zaját, Figyelni megváltóm szelíd, csendes szavát. Megnyitni a jó előtt szívemnek ajtaját, Beszippantani a mezők ezernyi illatát.   Megélni, hogy létem a legnagyobb ajándék, Hogy a szív kincseinél szebbet nem találnék. Tudni azt, hogy bármily csodát hiába is várnék, Mert a csodák voltak azok, ...
787. szám Vers

Eszmélés

Második hónapja tartotta fogságban képzeletemet valami megmagyarázhatatlanul rámtörő tehetetlenség, bukásra ítélt vállalkozásnak tűnt bármit is írni; a festékes tubusokra, vázlattömbökre kezdett leülepedni a por. Már-már hátrahajítottam hitemet, mondván:  a létezés kifejezetten egyszerűbb alkotói válság nélkül, van miért aggódni ezen kívül bőven, finoman szólva. Reménytelenül álomba zuhanva, ott sötét barlangban...