Az irodalom kötött össze Tamással. Mindketten rajongtunk érte, egymással osztottuk meg ezt a szenvedélyt. Ritkán jártam Tamásnál, de akkor mindig bevettem magam lakótelepi földszinti, tágas lakásának sokezer kötetes könyvtárába. A könyveket is szenvedélyesen gyűjtötte egész életében, és sok kötete dicsekedett írói ajánlással saját kézzel írva, névre szólóan. Ezek a költők, írók már nem is élnek. Sajnos Tamás is meghalt múlt hónapban. A lánya kért meg, segítsek összepakolni a könyveket, hogy elszállítsák egy közeli egyetemre, mint felajánlást, legalább hasznát veszik még.
Ági Tamás élettársa volt, Ági szerint. Ági Tamásnál harminc évvel fiatalabb, gyönyörű nő. Bárki bárhol rácsodálkozik a szépségére. Ági most már Tamás lakásának a tulajdonosa, két éve kötött Tamással egy eltartási szerződést. Mikor legutoljára itt jártam Tamásnál – halála előtt három hónappal –, Ágival itt találkoztam a ház előtt. Tamást megöleltem, éreztem, hogy rettenetesen vékony és gyenge, de az ölelésem olyan volt neki, mint valami gyógyír. Csak mesélt és mesélt az irodalomról, ahogy mindig. Ági rosszallóan nézett Tamásra és odasúgta nekem: „Már megint teljesen részeg…”
Haláláról nemrég értesültem. Rosszul lett otthon, hívta a mentőket, az ajtót nem tudta kinyitni nekik, az erkély felől jöttek be, levágták a vasrácsot. Három nap múlva Tamás meghalt a kórházban. Szívelégtelenség. Persze negyven éve ivott.
Ági fel-alá mászkált az újonnan szerzett szép, tágas lakásában. Két lányával fog ideköltözni, amint kipakoltuk a könyveket. Az egyik lánya siket, speciális iskolába jár, ezért is költöztek fel vidékről a fővárosba. Tamás persze szerelmes volt Ágiba, és a lányokat is saját gyerekeként szerette. Ági nem dolgozott, pénze mégis volt, így tudta Tamás eltartását is vállalni.
Vittük ki sok dobozzal és zsákszámra az irodalmi értékeket, amik persze párszáz forintot érnek egy-egy antikvárium számára. Vittük ki Tamás életre szóló szenvedélyét, amit negyven évig gyűjtött. Még egy sakktábla maradt, ezt elkértem, Tamás sakkbíró is volt, ez volt az utolsó munkája. És vittem magammal a könyvet, amit nekem dedikált, benne ezzel az írással:
„Drága Barátomnak sok szeretettel…
Mindent másképp teszek, de mindig szeretek, halálomkor nem hátra, hanem előre megy tovább az életed…”
2021 augusztus, második díj
