0
üvöltsetek, helyettem is, én nem tudok, hiába fáj, üvöltsetek, Quo vadis? mert lépteimtől megsárgul a táj, üvöltsetek hét napból hatot, egyet hagyjatok az Úrnak, üvöltsétek túl a vonatot, ha mögöttem sanda fényei gyúlnak, üvöltsetek, mikor faágat keres szemem, ne legyen bokám harang a szélben, vagy ha szomorúan csüng le...
read more
Likes
Hát eljött ez a vasárnap is, kirándultunk egyet a Szépjuhásznéra. Robi már előző éjszaka felment, ahogy szokott, ami nem is volt baj, mert a megrakott tűz és a nyársak már vártak minket, meg a nehezen mozgó invalidusokat fel tudta vinni kocsival, hál’ istennek. Rövid pihenés után kipakoltuk a szalonnákat,...
read more
Likes
Gyerekként sosem éltem lakótelepen. Szombathelyen van több is és ott élő barátom is volt (a „Derkóról” és Joskar-Oláról jöttek), de én magam társasházban éltem. Tetőtéri lakás, a szomszéd Feri szerelmes volt belém, a bátyja meg énekelte, hogy „anyám, ha szeretsz egy kicsit, vegyél egy zongorát”. Az eredeti szövegben csónakot...
read more
Likes
A 14-15 éves forma srác körbesomfordált a lépcsőházakban, végigturkálta a kukákat, ameddig kezei elértek, aztán amit talált a zsákjába tette. Mikor mit. Kívülről tudta, mely üvegeket hol és mennyiért vesznek vissza. Vagy a megmaradt krumplit/ olykor csak a héját/, egyéb zöldségféléket, ritkában – hétvégék után – pizzamaradványokat, ruhát, cipőt,...
read more
Likes
Éppen a rugdalózókat hajtogatja, mikor csöngetés hallatszik. Fáradtan felsóhajt, – ki franc már megint? – Aztán eszébe jut, talán a futár hozza a cuccokat. – Bújjon be, nyitva az ajtó! Mosolygó piros szívecske, dugja be buksiját a résre nyitott ajtó nyílásába. – Csókolom, Ámor vagyok, bejöhetek? – Hoztál valamit?...
read more
Likes
B. kora reggel egy benzinkút mellett tért magához, miután a rosszul és csalódással végződő este után a haverja kirakta őt a víkendházukból. B. dühös volt és sértődött, de valamiféle vakmerő, önsorsrontó, rövidlátó elszántság hajtotta tovább élete talán legvégzetesebb hibája felé. Ezt akkor nyilván még nem tudhatta, de a mérlegelésnek,...
read more
Likes
Tudod, egyszerre hiszlek és tagadlak, egyszer magamtól, és másszor magamnak, és két lábbal állva egy messzi csillagon semminek hazudlak, és hittel hallgatom. Csöndes csillag az, magányos égitest, nem érhet többet, talán egy fémtízest; ott lélekig sebző szilánkká törötten jégszavak forognak gyűrűben köröttem, s én hajtom az álmaim egyre messzebb...
read more
Likes
Évek óta, volt, ami volt, van, ami van, már csak szeretni kéne reggeltől estig, estétől reggelig, szeretni az egekig, ölelésben, csókban, szerelemben lenni, a jövőért együtt tenni, a jóban, szépben a másikat keresni, aminek lehet együtt örülni, ott fent, a kereszten együtt feszülni. 0
read more
Likes
mára megszerettem a történetem tetszik most ez az önmagamba lassulás hogy nem zaklat fel az örökké utópiája csak a megküzdött bizonyosság nyúlik el az avaron lilán, mint a kék s mint valami belső menedék a legjobb verzióm akarok lenni és ez a legtöbb, ami bárkitől elvárható 0
read more
Likes
Vidáman szálló, felhők közt repkedő madarak. Ott odafönt olybá’ tűnik szabadak. De mikor leszállnak, félniük kell, Mert nem tudják, mi vár a felhő alatt. Hallgatólagosan megbosszult gondolataim, Önsanyargatásra kényszerítve, Bele nem remélt vágyaim netovábbja, Szívem marcangolásával nem törődve, Én magam hibáit nem keresve, csak állva. Hihetetlen gondolatok fuldokolnak bennem!...
read more
Likes
Ha meghalok, ha meghalok, nekem ne dúdoljatok, ne mondjatok meséket, mikor én már nem élek. Mikor én már nem élek, majd senkitől nem félek, szellőn ül a lét pora gyorsan vágtat, lángolva. Komika a temető, halott „házán” nagy fenyő, színjáték és muzsika, kiürült a patika. Nincs szer, ami használna,...
read more
Likes
Boldogsága, mint egy fa, az ég felé tör, az óceánnal, mi a torkában rekedt; hogy válaszokat hívjon elő a mélyből, kibe annyi mindent vésett az emlékezet. Próbálva érthetően beszélni és szépen, ha szavait nem is olvassák és várják; és nem is úsznak vele, az álmok ködében, gyűrve le az...
read more
Likes
holt vízben úszom bámulnak szemembe könnyes pillákkal rajzolt halak nehezít sűrű éjszaka de fönntart a mélység part sehol semerre part rémület simít a víz alatt számszélén kapaszkodik csíbor molnárka vizipók menekülnének semmibe merült partokig fölöttünk a vízre hajló valahavoltak ága kísér a magukra hagyott csillagok szomorúsága 0
read more
Likes
Vannak napok, mikor bal lábbal kelsz, S a szíved is balra, vagy inkább falra ver, Szálkás tüskére felteker, epe ízű az eper, Lágy szellő is leteper, Csak egérként neszezel. Halk a hangod, nincs benne erő, Remegsz, mint csontban a velő, Atomvillanás a nap sugara, Mindenhonnan mennél haza. Lyukba bújnál,...
read more
Likes