– Jövök majd, de most vár a kozmetikus. Egyszerű mondat, fel sem kapom rá a fejem normál esetben még most sem, amikor a világ minden, csak nem normál. Mert valahogy a nők még a legnagyobb bajban is igyekeznek adni magukra. Túlélés ez, én speciel mindig akkor készülődöm a...
Simu emlékei alapján A nyolcvanas években történt valahol a legnagyobb tó partján jeles hazánkban. Apró zöld zászlókkal díszített sátrakban, önkéntes vagy hivatalos környezetvédelmi csapat töltötte idejét, a nyári meleget csapva széjjel fehér...
read more
Likes
Nemrégiben elkísértem egy igazán jó lelkű barátomat a kórházba, aki egy hozzátartozóját látogatta. Amint odaértünk az általa keresett osztályhoz, én letelepedtem egy sor szék legszélső székére, épp egy ablakkal szemben. Egy öreg, poros épület, még porosabb ablaka volt. Szinte azonnal visszarepített a saját korába. Nem sokáig tartott, mert túlnézve...
read more
Likes
A körúti villamoson utazott, amikor leült vele szemben gyerekkori énje. Kíváncsian nézegették egymást. Pont olyan volt, mint azon az elsárgult fotón, ami az iskolában készült Mária néni osztályában. Fura érzés volt látni negyven évvel korábbi önmagát. Vajon mit keres itt? Beszélgetni kezdtek. – És hogy alakultak a dolgaid? –...
read more
Likes
Utaztam munkába ma tömegközlekedési eszközön. Amikor felszálltam, nem tűnt annyira szórakoztatónak. Sokan voltak, alig volt már a második megállónál ülőhely. Szokatlanul sokan futottunk össze ezen az esős téli reggelen. Felszállás után leültem egy kettes ülőhely belső székére és néztem kifelé az ablakon. A Kőbányai út – Könyves Kálmán körút...
read more
Likes
A Kubai mesék egyenesen Afrikából jöttek. Sokszor megpihentek a Karib-tenger egyik vagy másik szigetén, aztán újra hajóra szálltak. A mesék, akárcsak az emberek, örökké vándorolnak, és nem ismernek határokat. Az ördögök tánca A világ kezdetén, ami olyan rég volt, hogy csak a manók és a tündérek emlékeznek...
read more
Likes
Azt mondják a reneszánsz ember megtestesítője volt. Na, igen. Ráadásul humán szakon végzett. Történelmi áttekintés Henrik másodszülött fiúgyermek révén nem tűnt esélyesnek a korona hordására. Így aztán eleinte a neveltetése is más irányba csörgedezett, mint a férfiaknak. Az udvarhölgyek, társalkodónők egyéb „tudós” asszonyok rázogatták le neki a...
read more
Likes
sötét lelkek a sötétben sötét terveket szövögetnek a világosság ellen a sötétség érdekében fegyverkeznek mindent fegyverré tesznek az emberek agyát az emberek máját az emberek gondolatát a természet erőit keverik kavarják varázsigéiket hadarják és magukat istennek képzelik 0
read more
Likes
I.G.-nak XIV. Félrelöksz, nem érek hozzád soha! Miért tűrted el, hogy gyűlölködjem? Bűnöd az enyém s éppen akkora! Szeretni tégedet – reménytelen! Világaink nagyon különböznek, engedd, hogy...
read more
Likes
nem érzem magam másnak sem illúziónak sem látomásnak sem testnek sem léleknek csak magamnak az egynek a hasnak a tüdőnek a zajnak az ütőnek a vasnak a keréknek az áramnak a fedélnek s látom már te sem vagy más utamon egy állomás egy kerékbetört feldolgozott mesterséges arcvonás. 0
read more
Likes
ma már futár az életem két part közt hídtetem ma már naponta hirdetem nem az én életem az enyém parttól partig én futtában főtt sügér úszik mások helyett és úszik másokért mások alatt s felett. 2023 január verse 0
read more
Likes
Szürke nyálkás, téli hajnal Ködbe veszünk ólomarccal Kanálisok fújják szennyünk A múltat kéne elfelednünk Tejeskocsik tartós zajjal Szemeznek az elbújt faggyal A házak falán dermed álmunk Ébredünk, de nincs világunk Bolyongunk hát valamerre Bánattal jól feltüzelve Kezünk nyújtjuk valakinek De jön a kérdés: vajon minek? A...
read more
Likes
Nincs énnekem életem. Nem is kell már énnekem. Rászedtek és becsaptak, Hazudtak, s kijátszottak. Nincs énnekem életem, Nem is kell már énnekem. Nem szövök már terveket, Úgyis minden elveszett. Nincs már hitem s kenyerem, Búsan élem életem! Ami volt is, csak emlék, Nincs számomra menedék. Szívem...
read more
Likes
Látja, hogy tél alszik a szikladombon, mögötte sűrű köd, át sem enged. A nap is hiába kel, ásít, foga koccan, mikor harap egyet. Az ember nem állhat meg, hogyha ott van. Hegyeket lát, tovább megy, fel a csúcsra. Felette már új a felhő, de akkor is a régi súlya...
read more
Likes
Látod, kint most hideg van, benn a kályha szélesen vigyorog, tűzfogaival fát vacsorázik, izzó parázsnyála csorog. Mégis, ahogy nézed a havas hegyeket, szíved fagyos hidegre vágyik, síelni a fehér pehely-paplanon, bánva is ha kezed dermedt, fázik. Bánva is, hogy mekkorát esel, elsüppedt angyallá válsz, széles mosollyal az...
read more
Likes
Pilinszky János emlékére Mondd, hová lett a közeled? Mondd, a bukásunk ki látta? Hogy valóság, mért nem lehetett, az a sok, arany ciráda? Mondd, ki miért nem jutottunk? Hogy mért nem láttunk drágábbnak? Előle el, mért futottunk? Nyitva ki, rongyosládánkat. Mondd, el miért, és mi temet? Az...
read more
Likes
Ronggyá olvasott ponyva ez a város. Elcsépelt történet, poénját unom. Nincsen már semmi, ami idefűzne, elvásott a béklyó, meghalt a húgom. Fásultan ásít rám a foghíjas környék. Az ínség mészkeresztet firkál kirakatra. Nincs sehol vevő, lassan már eladó se, rozsdapor szitál a redőnyről lakatra. Fáradt olaj csillan...
read more
Likes
Szép-Juhászék lánya elment a kocsmába, könnyes szemével körbe-körbe járta. Mint abrakos lovak úgy állt a férfinép, lesték szépleánynak űzött tekintetét. Padlót néző férjurak csöndes toppanások, hűvös szélnyalta elázott plakátok. Látják a bánatnak lerágott csontját, melyek napmúltán a nő elméjét bontják. Szép-Juhászék lánya urát kereste, eljött, hogy kérdésit...
read more
Likes
747. szám
Interjú
Sztárinterjú
„Nincs már erőm elviselni az elnyomást” – Beszélgetés Bakonyi Alexával
A PopUp Produkció új színházi szemléletet vezetett be Magyarországon. Színpad lehet bármi és a helyszín lehet bárhol, a díszlet egyszerű, a téma erős, a feldolgozás üt. A projektalapú társulat hat éve játszik teltházzal, élén Bakonyi Alexával, aki egyszerre színésznő, producer, kreatív és üzletasszony. Épp olyan összetett és lenyűgöző, mint...
read more
Likes