A Kubai mesék egyenesen Afrikából jöttek. Sokszor megpihentek a Karib-tenger egyik vagy másik szigetén, aztán újra hajóra szálltak. A mesék, akárcsak az emberek, örökké vándorolnak, és nem ismernek határokat.
Az ördögök tánca
A világ kezdetén, ami olyan rég volt, hogy csak a manók és a tündérek emlékeznek rá, az állatokat és az embereket egy ördögcsalád kínozta.
Az öreg ördög olyan rossz volt, mint maga a falra festett Ördög, a felesége pedig, az ördögné akkora gonosz nyelvet növesztett a szájában, mint egy házikolbász. a gyerekük, a kisördög se tétlenkedett: olyan kegyetlen volt a csínytevéseiben, hogy minden állat és minden ember menekült előle.
Az ördögcsalád a bolondját járatta a világgal, és a gonoszságuknak nem volt se vége, se hossza. Mindenhol bajt kevertek, és ezt csak akkor hagyták abba, amikor táncoltak.
Mert ez volt az egyetlen dolog, amit igazán szerettek. Ugrálni a tűz körül, és csóválni a farkuk végén a szőrös bojtot.
Az állatoknak már igencsak elege lett a galádságokból, amit az ördögök nap, mint nap kitaláltak, és nagytanácsot tartottak, hog yan tudnának örökre megszabadulni tőlük. A legjobb ötlete a pávának volt, bár a pávák nem arról híresek, hogy fényes ötleteik lennének. De most Guanajo, a főpáva egy nagyon okos dolgot talált ki.
– Azt fogjuk énekelni – mondta – hogy táncoljon, akinek nincs feje, táncoljon, akinek nincs feje. Az összes páva erre bedugja a fejét a szárnya alá és táncra perdül.
Megegyeztek, hogy rászedik az ördögöket. minden állat elment a hangszeréért. Monót, a majmot kinevezték portásnak.
Hatalmas ágakat hozott, és körbekerített egy részt a mezőn. A maradék fából pedig tüzet rakott a közepén. Az állatok elkezdtek zenélni. A zene egyre erősebb és egyre gyorsabb lett. az állatok sorra táncra perdültek, és mindegyikük bedugta a fejét a szárnya alá; vagy akinek nem volt szárnya, az a hóna alá.
Az öreg ördög, mert amúgy is késő este lett, és ilyenkor szokott ébredezni, kimászott a barlangjából, hogy megnézze, mi ez a ricsaj.
– Mi ez tánc? – kérdezte a majmot, aki időközben portásnak öltözött, és egy nagy sapkát tett a fejére.
– Ez a „fej nélküli tánc”, nem hallod a szöveget? – válaszolta hetykén a majom.
– Beállhatok én is? – kérdezte az öreg ördög, mert bizsergett a lába, és már ropta volna az állatok között.
– Ezt a táncot csak fej nélkül lehet járni – mondta unottan a majom. – De tudod mit, itt van kéznél egy jófajta machete, első osztályú bozótvágó kés, levágjuk a fejed, aztán táncolhatsz te is.
– De mi lesz velem fej nélkül? – kérdezte.
– Semmi gond, a patkánynak van nagyon erős ragasztója, visszaragasztjuk vele a fejedet – mondta egykedvűen a majom.
Az öreg ördög nem kérette magát sokáig, mert már annyira akart táncolni. szépen odahajtotta a fejét egy fatönkre, és Mordo, a hiéna, aki a majom segédje volt, azon nyomban lenyisszantotta.
Hamarosan megjelent az ördög felesége, akinek szintén tetszett a zene, és szeretett volna táncolni. a majom neki is elmondta, hogy csak fej nélkül lehetséges, és ne aggódjon, a patkány majd visszaragasztja. Nyissz, és a hiéna az ördögné fejét is levágta.
Kisvártatva megjelent Diablito, az ördögfióka. A majom neki is szépen elmondta, hogy csak fej nélkül lehet táncolni.
– Nem mutatnád meg, hogyan kell? – kérdezte selypítve a kis ördög.
– Sajnos nem tudok táncolni, se fejjel, se fej nélkül – válaszolta a majom.
– Én se tudok. Talán, ha nagyobb leszek, akkor megpróbálok fej nélkül táncolni.
Felkelt a nap. Elsőnek az ördögfióka ment haza. Aztán az állatok is elmentek sorban aludni.
Az emberek pedig arra ébredtek, hogy már csak egy kis ördög van a világon.
