352. szám Széppróza

Leleményes bérlemények (rémregény) 4. rész

By

A toll megáll a kezemben, egy sort sem képes önállóan leírni, olyannyira nem találja a jelzőt, jellemzőket a következő színhely hiteles ábrázolására.


Angyalföldre, de inkább a pokolba kerültem, annak is a legsötétebb bugyrába. (Dante!) Igazi, hamisítatlan lumpenproletár negyedbe. Egyemeletes barakképületek álltak még állaguknak, biztonságuknak végső stádiumában. A közigazgatástól távol, ezen a helyen, az atomrobbanáson, tűzhányó kitörésen, árvízen kívül minden megtörténhetett. Úgyszólván. Soha nem lehetett tudni ki jön, ki megy, ki az élő, ki a halott, kinek mije  van,  vagy nincs. A betévedők abba az ágyba zuhantak bele amelyikhez éppen odaértek, azt a ruhát ráncigálták magukra, amit találtak. Az ebből keletkező parttalan civakodásokat, hajba kapásokat csak egyetlen rövid mondattal lehetett csitítani. „Hozom a bort.” Azután már csakugyan  mindegy volt, hogy ki kinek a szoknyájában, vagy nadrágjában esik át a másikon. Zuhogó esőben, hűvösre, hidegre forduló időben itt nyüzsgött a környező padok népe. Mint a heringek. A vén k…va, az egykori szobáztató aszszony, – tulajdonosnő – alig tudott eligazodni a szerte szét heverő lábak, kezek között. Nem kis görnyedésébe került míg ezek közül összeszedte a maradék italokat tartalmazó üvegeket, hogy aztán azok tartalmának kábulatában, ő is „keresztül-kasul” feküdjön el küszöbön, hokedlin, bödönön. Én a lépcsőház hajlatába fészkelődtem be zavaros napokon, a szelídebbeken egy fiatal pár mellett jutott hely, ahol kénytelen kelletlen tanúja voltam… – no ne folytassam tovább. Se „Kádár huszárokat”, se tanácsi embereket nem láttam itt intézkedni soha! Holott én magam tettem teljesen világossá az e helyen történteket. Az útépítőktől ellopott nagy alakú piros színű lámpát helyeztem  el a „bűntanya” falán… Utólag köszönöm második feleségemnek, hogy volt lelkiereje elmerészkedni ide, majd kimenteni innen Buda határában lévő telkünkre, későbbi lakhelyünk színterére. Miután harmadik feleségre nem tellett, válás után kénytelen voltam beérni a sokadik albérlettel. (Jó néhányról említést sem érdemes tenni.) Behajlított tenyeremmel utólag is legfeljebb csak az írógép billentyűjét tudom „öklözni”, nem azt az aljasságból jeles, alávaló gazembert, akinek a karmaiba kerültem. A lét és nem lét határán lábadozva utcaseprőként a kiborulásig panaszkodtam otthontalanságomról mellém beosztott társamnak.


– Nálunk ellakhatsz, míg nem rendeződik a sorsod – nyugtatott meg. Kapard ki nyugodtan a lapulevél alól cuccaidat, Isten bizony biztonságban lesz.
Mit ne mondjak. Egy nagyanyja korú erősen előrehaladott szellemi leépülésben lévő idős hölgy szoba konyhás kóceráját bitorolta, ráerőszakolt eltartási szerződéssel. Amikor az öregasszony nyugdíját, egyéb javait elverte, hozzám fordult. Rám ripakodott. Azonnal fizessem ki az albérletet, a hátralékokkal együtt! Ahogy azt söprögetés közben megbeszéltük. (?) Különben… Különben csakugyan megtette. Csaknem  úgy rugdosott le a pincébe, utánam kiabálva, hogy mindaddig ott fogok rohadni, míg nem egyenlítem ki a számlát. Mai napig azon csodálkozom, hogy nem vesztettem el ép eszemet. Ki ne őrült volna meg akkor, amikor reggelente az „alvilágból” felbotorkálva, megint csak lakásadóm mellé letettem beosztva. Az ő munkáját is végezve. Míg ő ült valahol útpadkán, padon (csak börtönben ne), ezekről a helyekről dirigálva. Mindennek tetejébe kereskedelemre alkalmas ruháim is egyre gyorsabb ütemben kezdtek elvándorolni. A bolha piacra. Hamisítatlan koszlott utcaseprőnek néztem ki, miután „könyörületből”, időnként ledobta megunt, mocskos rongyait.
Hogyan szabadultam ki „fogságomból”? Isten bizony csodával határos módon! A Nagyvárad téri klinikák valamelyike előtt szerencsétlenkedve, mindenféle előzmény nélkül csak úgy spontán megszólított egy betegszállító.
– Haver! Van egy megüresedett helyünk. Nem akarsz közénk állni? Kaja, pia roskadásig, majdnem ingyen szálló!
Ne-e? Okmányaim hiánytalanul megmaradtak! Hogyne száguldtam volna!
Ma már nyugdíjas vagyok. Csak ülök itt az Országos Fizikoterápiás  Intézet mellett lévő tenyérnyi tő előtt írva ezeket a sorokat. MAKK EGÉSZSÉGESEN.

2007. október hónap, harmadik díj

You may also like